Tarkovszkivágások
[ÚTON. 1980]
terasz
Út ez is, mint minden. Bármilyen közhelyesen
is hangzik. Az otthon pillanatai most egy római
teraszt jelentenek. Egy fehér, összecsukható
kerti széket. Vastag levelű növények és kékes-
szürke, szmogos ég alatt. Mindig is értettél
hozzá, kiválasztani a megfelelő környezetet.
Felismerted a pillanatot. Itt kell megcsinálni
a filmet az utazásról, teraszon ülve. Úton lenni.
vers
Egy vers túl sok fölösleges képpel, akár az otthon
ígérete az otthontalanságban. Folyton önmagadra
kérdezel rá. A személyesség a legnagyobb talány,
a többes szám nem érdekes. Mindig az vagy, aki-
nek látszol? Farmerdzsekiben, kopott nadrágban,
kinyúlt pólóban? Beszéd és kép ritkán van fedésben.
Üres kalitka az asztalon, mint egy rossz versben.
Semmi szerepe, mégis a szabadságról beszél.
Inkább, mint a susogó lombok közt hallgató madár.
redőny
Mennyire más egy felhúzott ajtóredőny előtt állni
a teraszon, mint egy félig leengedett redőny mögött
ülni félhomályos szobában. Vagy leengedett redőny
előtt senkit sem mutatni a kamerával?
padló
A villa fehér padlóján szétszórt rózsaszirmok,
mintha csak a szél fújta volna oda, szabály-
talanul elrendezve. Egy festő zseniális keze
festette ilyenre. De nem látogatható. Csak a
története él, nyomasztóan szép. Ahogy a dél-
olasz barokk városok is túlságosan szépek,
hogy filmed hátteréül szolgálhassanak. Sokkal
egyszerűbben kellene megoldani. Ahogy Bresson.
Meszelt falon indázó növény. Vadrózsabokor?
némaság
Ha lehet, hagyd, hogy a film használjon. Két lát-
szólag üres, kopott szék egymással szemben. Túl
közel egymáshoz a teraszon. Az egyiken régi író-
gép. Igen, a munka jele. Még így is. Nem vagy
hozzászokva a szabadsághoz. Az igazi kérdésekre
mindig a hallgatás lehet csak igazán pontos válasz.
hotelszoba
Rosszulléted segített kiválasztani az igazi hely-
színt. Le kellett pihenned a 38-as szobában
a szíved miatt. Egészen másként látszik így egy
kilátástalan szoba. Ablakai a lichthófra néztek.
Szórt fényben feküdtél, félhomályban. Alig
kaptál levegőt, olyan nyomasztó hely volt.
Ideális helyszín a filmhez a véletlen segítségével,
hogy saját főszereplőd lehess. Közel a medence is.
medence
Poétikus pára lebeg a víz felett. Szomorúan gyönyörű,
ahogy a szépség mindig. Csak belső utazás létezik,
mivel kívül örökre turista maradsz. Ami nem baj,
csak tudd, a kezdet mindig teremtés utáni pillanat.
befejezés
Néha imádkozol, a filmnek is a legszebb képkockánál
legyen vége. Ne pörögjenek majd tovább a retinán.
Elfújod a gyertyát, roppant patetikus gesztus. Talán
készülő filmed valamennyire érthetővé oldja majd.
A római teraszt langyos eső mossa. A kint maradt
papírokat is. Ha a kamera nem is mutatja. Megint esik.