Marós Vásárhely drága föld!
Úrhatnámság, gőg, sárga dölyf,
Irigység, pletykaságok éhe –
Mért vártál volna másegyébre?1
Czívis-paraszti grófnegély,
Jókedvvel álczás roszszkedély,
Rátarti papság, sok hazugság –
Gyors görbeségek, lomha utczák.
Részeg torokba gyűrt danák
Fújják középszer üdvtanát…
Álszent hiteknek koslatása –
Elnyűtt száj, feslett postatáska.
Tenyérrel eltakart szavak
Túl mézes mázzal hallszanak…
A nyelv ikrás, epés a méz is –
Sok számítás, kevés matézis.
Nagyotmondók, álszékelyek –
Mind harsog, sorsán émelyeg,
Mind hős, vitézi múltba rekken,
S pöröl, ha megpirult a flekken.
Dicsőség forr, hordó borok!
A polgár lumpol, kódorog…
Ahány ház, anynyifajta pártja –
Töltöttkáposzta, nóta, kártya.
Makkászra tök, megint hetes!
Mindenki főbb s tekintetes –
Egyletben több komoly nagyaszszony
Terjeng, hogy hő mosolyt fagyaszszon.
Roszsz viczczek, vérszegény regék
Hordják e létnek lényegét,
Mint krigliket bögyös menyecskék –
Hány vendég s fennkölt őstehetség!
Önáltatás, önaltatás –
Mindenki bölcs, de balga más!
Mindenki művész, büszke, szürke –
A löttyedt elmeűrt leszűrte…
De mind a bú borán vidul,
S köröttük új kor, bármi dúl –
Jövő se lesz, csak puszta volt van,
S pénzért vehetsz majd húst a boltban…
Így írta egykor Bolyai,
S a czifra kegy koboldjai
Bőszült magukká megszobortan,
Kórusban zúgták: “Ez botor tan!
Marós Vásárhely drága dölyf,
De művelt, mint a sárga föld!
Sugárzik itt tudás setétje –
Mért vártál volna másegyébre?”
Írtam hoszszasan, mindvégig Maros-Vásárhelyen,
bevégeztem hirtelenül s ugyanott, 1890. június 21-én,
de egy hét múlva, persze, megint Párisba mentem.
- Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt – Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső (bár elenyésző) része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később kisebb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, hosszan lappangó, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és verstöredékek, változatok meg másolatok, átírások és fordítások, vagy a prózai fragmentumok számát tekintve sem bocsátkozhatunk elhamarkodott számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat – földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenc) ↩