A dialektika dicsérete

Ma biztos léptekkel halad útján az önkény.
Az elnyomók tízezer évre rendezkednek be.
Erőszak sulykolja: így marad minden.
A hatalmasok hangján kívül egy pissz se.
Harsognak a kizsákmányolás fórumai:
a java csak most jön!
Sok elnyomott csügged: álmunk soha
nem fog valóra válni.

Soha? Mondhatod-e, amíg élsz?
Olyan biztos a biztos?
Semmi sem marad így.
Az uraktól, ha elmondták magukét,
a szót az alávetett veszi át.
Soha? Ki mondhat ilyet? Kicsoda?
Kin áll vagy bukik az elnyomás? Rajtunk.
És az eltörlése? Az is.

Kelj fel, porba alázott!
Legyőzött, vedd fel a harcot!
Láss át a szitán, és meg nem állíthat senki.
Mert a ma vesztese – mi más? – a holnapi győztes.
És a Soha mi lesz akkor? A Most.

FORDÍTOTTA Halasi Zoltán

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.