Hugh Maxton – Versek

A PROTESTÁNS MÚZEUMBAN

1.

Kezdek hozzászokni, hogy semmit nem értek.
Aluljárók hangolják össze vándorlásaimat.
A szavak zenévé oldódnak, mire hazaérek
szoba-konyhámba, napi idegenség-adag.

A kevés már bőség. Angolos marhasült, káposzta
ünnepélyes fordításban a művelt étlapon,
ezt választom és eszem. A sors úgy hozta,
a nélkülözést is az erények közé sorolom.

Januárba fordulnak az enyhe napok,
a nőrímek rosszkedvűen leeresztenek,
a naptár betelt és mégis nyitott.
Az idő múlik, a jövő egyre kevesebb.

Husz és Melanchton és Luther hagyott
kísérletező ifjúkorom lapjain ujjnyomot.
Keveset tudtunk róluk, de ők voltak a mi szentjeink.
Egy király tiltakozása tett kiválasztottá minket.

Kiváltság csókja, jutalma szegénynek,
ilyen tréfákra futotta, de ezt, sőt az egészet
győztük hittel. A vándorprédikátor
hangját nem hallottuk – „a történelem itt véget ér”.

2.

„Én, Dr. Luther, kijelentem,
hogy egyetlen
feleségem, drága
Katalin gyámolítására,
vagy (ahogy a szokás mondja)
korlátlan használatra és tulajdonba
örökül hagyok
először: egy kis birtokot
Fulsdorfban,
amelyet megvásároltam és rendbe hoztam

Nem használtam
(és erre jó okom van)
jogi kifejezéseket,
Isten és az emberek
színe előtt,
sőt még a pokolban is
köztiszteletben álló
és részrehajlás nélküli
bíró vagyok, akinek
szavait semmiféle fiskális
nem forgathatja ki.”

3.

Ez a börtönlelkész tanúvallomása:

„Aztán arról beszélt, hogy ha a helyzet rendeződik, keressem fel feleségét, mondjam meg neki, hogy holttestét exhumáltassa, és Tarpára szállítva, ott helyezze végső nyugalomra a református temetőben, mivel ott evangélikus temető nincsen.

Kis italt kért. Az Úrvacsorai kehelyben lévő bort megitta. Közben egy katona odaadta neki a pálinkáját is. Pár korty pálinkát is ivott.

Ekkor kis hasmenése jelentkezett, arra kért, hogy pár pillanatig hagyjam magára. Néhány perc múlva kinyitotta az ajtót, és kért, hogy ismét menjek be. Arra kért, hogy az utolsó órák emlékét mondjam el majd feleségének. Amikor kiléptünk a zárkából, a kívül álló őr tisztelgett és megcsókolta Bajcsy-Zsilinszky kezét.

Én már csak a kivégzés után lettem a kivégzés helyére kirendelve. Hogy temetésén ott lehessek, és sírba szálló porát megáldhassam, ezen kérésemet elutasították.”

4.

A történelem itt véget ér.
A gondnoknő besöpri a napi bevételt
és bezárja a boltot,
hazamegy és meggyújtja a tűzhelyt,
a tükörbe mosolyog
gyanú felett álló aranyfogával
Kincs ő,
az Úrnak a kincse.

A történelem itt véget ér.
Egy hátrabukfenccel
az elme hazaszáll
pajtákhoz és padlásokhoz,
fúrógépekhez
és gazdasági épületekhez.
Biztosíték, önrendelkezés,
évek ígérete,
fúrógép,
őfelsége ejtőernyős ezredének
titkosrendőrsége
lord Widgery elnöklete
alatt. Fidei defensor,
őrizd a betiltott
nyelvet, töltsd meg a múzeumokat.

A történelem itt véget ér,
merengve tekint vissza
a parlamentre.
A szegények jutalma,
gondtalan nap a szomszédokkal.

5.

A kisföldalattin megállódhoz közeledve
imába kezdek, Bajcsy-Zsilinszky.
Idegenben múlik az idegenség, a büszke
halál méltó szavait megsemmisíti.

Egy élhetetlen szkeptikus vörös könnye hull,
beméri a távolságot szó és kép között,
otthon és félelem között szakadékba hull,
a kor sivár egyformaságába öltözött.

* * *

Imádkozz Bajcsy-Zsilinszky lelkéért.

Imádkozz Pásztor hadnagy lelkéért.

Imádkozz Hunter Gowan lelkéért, aki egy héttel a felkelés előtt kardjával levágta egy pápista ujját, hogy megkavarja vele a puncsot, mint a róka farkával az igazi vadászok.

Imádkozz Krisztus lelkéért, aki mindennek kezdete.

FERENCZ GYŐZŐ FORDÍTÁSA

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.