TÁVOLSÁGI SZERETŐ¹

Még nem ösztövér a kortól,
már nem fiatalos, mint a barack:
alakom beriaszt a reptéri ellenőrzésnél,
szakadt öltözetű, magányos utazó vagyok.
A táskámat átkutatják,
mintha az olló vagy csipesz aranyból lenne.
Nyugodtan állok, akár egy Buddha,
mellkasom tele lobbanékony érzésekkel,
amiket nem mutat ki műszer.
Az egyik biztonsági őr, ösztönös tehetség,
végigtapogat.

KORTÁRS CATULLUS A CUNNILINGUSRÓL

Gyerekkoromban a sok ceruza
végén a rózsaszín radírgumi
– nem sejtettem, hogy rajtuk gyakorolt
a nyelvem most örömet nyújtani.

KÖNYVMOLY

Egész életemben könyveket olvastam és árultam,
mégis csak egyszer kunkorodott elém
egy könyvmoly kukaca: kicsi, puha, vézna,
hasonlított almalakó rokonára,
mégis más volt, olyan magányos; a szavak,
pontok és szóközök társtalan fogyasztója.
Táplálkozása sugárútjai szanaszét
vezettek minden irányba,
át az olcsó, nyolcgrammos velinpapíron,
amit tökéletes kötés szorított egybe.

Múltak a másodpercek, és velük a gyilkos késztetés,
hogy szétlapítsam, hogy teste vékony hártyájából
kipréseljem zöld, pépes belsejét, mint a hernyókét
iskoláskorom pogromjai során.
Ó, azok a túl ismerős mocsokfoltok, bélnyomok
az ujjon, amik láttán nem éreztem megbánást,
csak megmagyarázhatatlan elégedettséget.

Odamentem az antikváriushoz,
vettem tizenkét példányt ugyanabból
az elavult szovjet politikai kommentárból,
százhúsz grammos selyem,
fűzött kötés, kézműves arany cím
a zöld vászonborításos gerincen,
s az egészet meg a kukacot
és Condoleeza Rice féligevett memoárját
egy légmentes üvegtárlóba tettem.

FORDÍTOTTA SZLUKOVÉNYI KATALIN