Závada Péter – Versek

AKIT MOST KERESEK

Hogy hideg voltál, mint a krémek.
Ez maradt meg abból a nyárból.
Mondataid árnyékába húzódni,
mintha egy fa tövébe.

Meg a nyomáskülönbség,
amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
A gondok, ahogy üres bádogdobozokként
zörögtek a mellkasodban.

Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
Ha hozzád akarok érni,
át kell nyúlnom az időn,
mint egy tükrön.

Akkor voltál az,
akit most keresek.

SÜLLYED

Minél szebb egy part, annál veszélyesebb.
Ezt is te mondtad.

Az évnek ebben a szakában ide már csak
a tüdöszanatórium ápoltjai járnak
hosszú, egészségügyi sétákra.

Estére hideg lesz, mint egy viszonyszóban.
Csöndben ülünk, mint egy parton.

És én azokra a vizimentő kutyákra gondolok,
akiktől nem lehet úszni Hogy nem tudom
elviselni, ha valami süllyed.

MÉSZ

Aligha kétséges, hogy a mészkő minden formája,
tehát a te csontjaid egy része is, valamikor oldott állapotban
volt a tengerben, Anya. Legalábbis ezt olvastam
valami képes ismeretterjesztő újságban, amikor beültem
melléd, egy kikapcsolt fodrászbúra alá – a tiéd
megnyugtatóan zúgott. Aztán fizikai folyamatok
következtében csapódtál ki, élő szervezetek közbenjárásával
választódtál ki. A széndioxidban gazdag esővizek
bontani kezdték a föld megmerevedési kérgét – írták,
én pedig ebből arra következtettem, hogy roppant mennyiségű
erősen koncentrált szénsavas oldatként jutottál a tengerbe
– a búra zúgása mintha a tengeré. Helyenként
a koncentráció oly fokot ért el, hogy a mészkő,
mint iszap rakódott le. Jelenleg is találni még
igen nagy mélységben is mésziszapot – így a cikk szerzője.
Úgy látszik, azóta is egyre képződsz. A mészkő kitűnő
építő anyag. A tömött mészkőből égetik a meszet.
Miután meghaltál, Apa beidőzített egy tisztasági festést.
A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalciumkarbonát.
Apró kalcitkristályokból állsz, Anya. Ezer celsiusfok
körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra
esel szét. A szén-dioxid a lelked. A szén-dioxid légnemű,
távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú
calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből
körülbelül 0,5 kg mész lesz. Az égetett mész víz hozzáadáskor
oltott mésszé alakul. Az így keletkező mésztejet
használják a malter készítéséhez, illetve
környezetbarát meszeléshez is. Apával úgy döntöttünk,
hogy „szép gyöngén” megfogjuk az elégett csontjaidat,
az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk,
noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk,
leomlott reggelre.

ÚGY VET MAJD SZÉT

Ez nem közlésvágy, ezt most összetévesztjük
valamivel. Látod, ez a mondat is épp csak kiáll
belőlem, zavar, mindenbe beleakad, bármerre
fordulok: mint egy eldolgozatlan varrat kilógó
damilja. Csak ezért mondom ezt is, a zavarás
miatt, hogy ma valahogy semmi sem elég fontos:
még ez a közös, régóta eltervezett délután sem.
Kerülöm a tekinteted, nehogy észrevedd.
Félek, az unalom egyszer úgy vet majd szét,
mint egybeöntött, lélegezni képtelen aszfaltot
a hőtágulás: hagynom kell magamon helyenként
réseket. Mert ma már mindenhez késő van.
A meghittséghez például nagyon. Pedig elméletileg
minden adott. Villog a tv, a levegő sűrű és édeskés,
a nyitott ablakon át érezni a szomszédos akácfák
émelyítő spermaszagát. Látod, a falakon kívülre
költözött belőlem minden testiség., és mégis:
egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az
akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben
a sebként öntisztuló szövegben.

FELSZÁLLÁS UTÁN

Megemlékezés egy becstelen emberű
becsületes nevéről. Jelöletlenül,
alanyesetben, ahogy először találkoztunk.

Nyelvünk hegyén az idevonatkozó szégyennel
– síró gyereket zárni téli erkélyre.
Az óvodai feljelentésekre gondolok:
hogy tetvesek voltak meg rühesek,

meztelenre kellett vetkőzniük – mint az alanyeset.
Leírni is röstellem a hát görbületének
azt az esetleges szögét, amellyel egy ilyen
meghatározott jövő fölé hajolt.

A félelem nem rajtunk múlik.
Pedig te aláírtad a papírt,
hogy nem fogsz szülni felszállás után.

A SZÉGYEN KÖTŐJELEI

Lassan tényleg elfelejtelek, gondoltam, csak az a szúrós,
égett szag mindenütt: mint mikor besárgult
ajtókról égetik le a festéket.

Fűrészbakokra fektetve hevertünk a földszinten,
két családtörténet között: egy többszörösen
összetett szégyen kötőjelei.

A beengedés résnyire nyitott gesztusa mögött
már régen nem voltak szobák. Mint ahogy jókedv
sincs egy félmosoly mögött.

Zsanérjaikból kifordult mondatok nyikorogtak bennünk:
„Felhőivel, mint egy fejfájás.”

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Egy hozzászólás a(z) “Závada Péter – Versek” bejegyzéshez

  1. Regebben nem szerettem a verseket,talan azert mert nem tudtam hogy mit meselnek,de miota a Zavada Peter altal irt verseket olvasom,azota nem tudom elhagyni a verseket,nem kell gondolkodnom azon,hogy vajon mit akart irni a soraival.Egyszeruen imadom:)

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.