(EGY ÉV JEGYZETEIBŐL, 2012. NOVEMBER 6-TÓL)

Vass Jánosnak

Az igazság azoknak való, akik semmi jobbat nem találtak az életben.

A vágy egy olyan nyelv, melynek szótárát elveszítettük, csak nyelvtanát ismerjük.

Az önuralom az önpusztítás legkifinomultabb, legperverzebb – és leghatékonyabb formája.

A fecsegés aranytelér. Csak győzz kibányászni körüle egy egész Kaliforniát!

Annak áldozatává válni, amiben hiszünk: jellem. Azévá, amiben nem hiszünk: sors. Azévá, amit még ki is nevetünk: világtörténelem.

Nincs semmi kiszámíthatóbb, mint az emberek afölötti öröme, hogy kiszámíthatónak találták a másik embert.

Vereséget szenvedni csak pontosan, szépen, ahogy meteor zuhan az égen, úgy érdemes.

Nesze neked, Oscar Wilde!

Ha két morális ítélet közül kell kiválasztani az igazat, valószínűleg a kellemetlenebbik lesz az.

Mások szeretetének megnyeréséhez nem elegendő mindent megtenni értük: az is kell, hogy semmit se várjunk el tőlük. Ja, és hogy mindezt gondosan titkoljuk előlük…

Allerg >>Én<<:

Az egészség a szabad akarat allegóriája: valami, ami mindig csak akkor van, amikor korlátozzák, megszüntetik vagy hiányzik.

Tarquinius Superbus és a cumaei Sibylla tekercségetős találkája az emberélet rezüméje. Létünk során ugyanazt a – már eleve is túlzónak érzett – árat kell megfizetnünk mind kevesebb értékért.

A modernitás maximája: >>Higgy abban, amit csinálsz!<< A premodernitásé: >>Higgy abban, amit mindenki más csinál!<<

Az allergia a szervezet – a civilizáció a társadalom túlreagálása.

A közhelyek is elslumosodtak. Régen azok a szellemi terek voltak, ahol mindnyájan találkozhattunk – ma azok, melyeket mind megpróbálunk megkerülni.

Ami van, az annak a bosszúja, ami nincs.

A szépség a valóságnak az a kopáshibája, melyen az öröklét átvillan egy lehetetlen, értelmetlen és pótolhatatlan pillanatra.

A fecsegés a nagyvárosi-tömegkulturális lét legadekvátabb kifejeződése: nincsen alanya. Ahogy a pletyka a falusi-népi lété: kizárólag kollektív alanya van.

Ami nincs, azt érdemes tagadni. Ami van, azt csak muszáj.

Az agresszió: népművészet; a gyűlölet: egyéni műalkotás. De belőle, mint fatörzsből gyönge ága.

A hisztéria: saját vérébe fojtott agresszió.

Ebben az egyben azért mégiscsak opponálnom kell a Faust II. részét: legjobb osztályrészünk nem a borzadály, hanem a túlóra.

Az emberektől nem szabad túl sokat várni – és igazából azt a maradék keveset sem illendő…

A vágy arra irányul, amit megtehetünk. A halál arra, amit megtehetnek velünk. Ugye, nem kell túl sokáig kalkulálni, hogy melyik irány a nyerő?

Legnagyobb erőfeszítéssel olykor meg nem írt munkáinkat készítjük. Itt nem a kritikával, nem vetélytársakkal kell küzdenünk, hanem a végső, elszalaszthatatlan ellenféllel: magunkkal mint a világ reprezentánsával. E küzdelem befejezhetetlen, megnyerhetetlen és feladhatatlan.

Az ősz a legemberibb évszak: mindenből egy kicsi, de már nem olyan sokáig.