Tandori Dezső 75. születésnapjára

Egyszer azt álmodtam, hogy Tandori Dezső és Samuel Beckett sakkoznak egymással. Valami romos lépcsőházfélében ültek. Beckett a fordulóba felvezető legfelső lépcsőfokon guggolt, kopott zöld viharkabátba burkolózva. Tandori Dezső a fordulóba levezető legalsó lépcsőfokon ült törökülésben, rajta szénporos kék bányászgúnya, a lámpás sisak szépen odatéve mellé a lépcsőfokra. A táblát egy nagy, felfele fordított lábos aljára tették, papírból lehetett, vagy viaszosvászonból, mert a sarkai rákunkorodtak a barna zománcra.

Nem nagyon mozdultak, először úgy tűnt, hogy egyáltalán nem is, de aztán láttam, hogy cigarettáznak, ugyanazt a szálat szívták felváltva, lassú mozdulatokkal, oda se nézve adták át egymásnak, bal kézzel nyújtva, jobb kézzel átvéve.

Nem nagyon néztek egymásra, a táblát nézték, az állásra nem emlékszem, de elsőre úgy tűnt, eléggé az elején tartanak. Természetesen Beckett volt a sötéttel, álmomban tudtam, hogy neki a sötéttel kell lennie, különben úgy jár, mint Mr. Endon a Murphyben, aki mindig sötéttel játszott, ha világos bábokat tettek elébe, a bosszúság legkisebb jele nélkül enyhe tompultság kerítette hatalmába.

Beckett volt a sötéttel, Tandori a világossal, átvette a cigarettát, hosszat szívott belőle, egy sóhajtással kifújta a füstöt, lépett egyet, úgy emlékszem, az egyik huszárral, átadta a cigarettát, Beckett átvette, hosszat szívott belőle, egy sóhajtással kifújta a füstöt, lépett egyet, úgy emlékszem, az egyik huszárral, átadta a cigarettát, Tandori átvette, hosszat szívott belőle, egy sóhajtással kifújta a füstöt, lépett egyet, úgy emlékszem, az egyik huszárral, átadta a cigarettát, Beckett átvette, hosszat szívott belőle, egy sóhajtással kifújta a füstöt, lépett egyet, úgy emlékszem, az egyik huszárral, átadta a cigarettát, Tandori átvette, hosszat szívott belőle, egy sóhajtással kifújta a füstöt, lépett egyet, úgy emlékszem, az egyik huszárral, átadta a cigarettát.

Álmomban ez sokkal tovább tartott, cigaretta átvétel, slukk, sóhaj, valamint füstkifújás, lépés, cigaretta átadása, táblanézés, aztán ugyanaz a másik oldalon, ugyanaz mindkét oldalon. A cigaretta nem fogyott, a hamu nem hullt le róla, lassan jöttem rá, hogy az lehet a cél, hogy a huszárok valahogy visszajussanak az eredeti helyükre, hogy minden olyan legyen megint, mint amilyen volt, hogy úgy történhessen valami, mintha nem történt volna semmi.

Álmomban tudtam, hogy ha ez megtörténik, akkor majd felállnak, Beckett a cigarettát lepöcköli a korlátok között résen, a lépcsőház legaljára, Tandori besöpri a figurákat a bányászsisakba, Beckett összecsavarja a táblát, aztán felfordítja a lábost, Tandori átönti a figurákat a sisakból a lábosba, Beckett mellé teszi az összecsavart táblát, Tandori a hóna alá veszi a lábost, aztán anélkül, hogy egymáshoz szólnának elindulnak egymás mellett a felfele vezető lépcsőn.

Álmomban azt is tudtam, hogy ez majd nagyon sokára lesz.

Nagyon-nagyon-nagyon sokára.