MARAD… MI MARAD?

Születésnapi Tandori-cento

Fáradhatatlannak lenni: legfárasztóbb!
Szeretnék elfáradni, örökveszélyben,
A forró, ettől-kicsit még-szemetes-is parkban
eeeeeeeeee, csak éppen –,

Az addig-idő Negyedik Személye
teljesülne egészebb alakokkal
lényeg marad a Lényeg – Hogyan élek –
Milyen lazán, éles körvonalakkal –

Kerestek. Én nem vagyok azonos –
Megértitek, ugye, megértitek,
Én nem tehetek semmi mást, csupán azt.
E „csupán az”, ha szólni kezdhetek.

Az hogy hiába az hogy nem hiába
– tudom, minderről szólnom sem szabadna –
olyan – gyakori! – esetekre áll, ha

Nem vész el semmi. Csakhogy…! S visszaadja.

FRIGUS

Hol tartok most negyvenéves
koromban?
Vérem parázs, ereimben
korom van.

Senkinek már nem akarok
tetszeni,
ki mit gondol, nem érdekel,
ezt neki!

Elejtem a múltamat, mint
levelet,
itt van az ősz, visszanyárni
nem lehet.

A kor porát porcikám se
akarja:
megperzselten lehullok az
avarba.

Fekszem, várok. Hogy mi jön még?
Egyre megy.
Úgyis eljön nagy havával
negyvenegy.

NECESSE

buzog szakad a föld szúrt sebe vérzik
míg elnyeli a világpocsolya
ahogy a folyó kezdettől a végig
folyton ugyanaz egyforma soha

hagyni hadd folyjon az üres idő
mintha nem lenne tér se tét se táj
mintha víz lennék és nem a hajó
akinek muszáj