PRO

Versenyfutás az idővel; a tér legyőznivaló.
Akhilleusz, példatekn ős. Napfény, viasz, Ikarosz.
Szárny a sarun, szárny lapockán; glória, babér, bukás.
Napszekér, oltáriszentség, ezüstálarc, bronztükör.
Tett után futás a hírért, uralkodó, győztes arc;
állat oldalán a bélyeg, fémjelez egy korszakot,
példatehén, tarka korszak, legelészik és halad,
örökélet a nyomában, cél az ok mögött lohol;
kolonc az elérhetetlen, kolonc az elérhető,
mindkettő középet áhít, súlytalan találkozást.
Hír után futás a tettért, újraírt arc, győztes úr;
újra omló part szegélye, homokszemek közt a víz.

Gazdálkodás a vagyonnal; haszon, szereznivaló.
Thalész, olaj, példaprések. Themisztoklész, a hajók.
Öt talentum, két talentum, egy talentum, el ne ásd.
Kallómalom, csigasor vagy örök fogcsikorgatás.
Télre tavasz, ár apályra, homlokunkra veríték,
hullámzik a búza ára, szédeleg a szélirány,
ritka zápor, szárazdörgés, gyönge földben sok hamu,
billenékeny terüljasztal, porral bajlódik a por.
Semmit sem ad Isten ingyen, szerencsével jár a kár,
páros tánc, a többlet járja, hozzásimul a hiány;
mind a kettő jelet áhít, elvontat és foghatót,
szerencséset, mint a férfi, értékeset, mint a nő.

Értékjelölés a fémmel; ezüst, cserélnivaló.
Talpa a frigy sátorának, összegyűjtött népsalak.
Példajel a mélyvilágból, halál árnyéka felől,
hétszer olvad, hétszer tiszta, mint az Úr ígérete.
Milliószám sokasított, apró, földalatti hold:
jár, lebeg a felvilágon, szárazon-vizen kering,
árut áraszt, vonz és választ, képvisel és közvetít,
angol gyapjút, flamand posztót, muszka bőrt, bordói bort.
Határt vet a sötétségnek, rontást, sebet bekerít,
hiszünk benne, mint magunkban, mindegy, igaz vagy hamis,
fénye lámpa, fénye szemnek, tükröződés és homály,
ágyban áldás újszülöttnek, holtnak túlvilági vám.

Helyettesítés a pénzzel; viszony, megélnivaló.
Terményhányad, kézirobot, első éjszaka joga,
lovaskatona állítás, ostromzár, bárói cím:
függőség felfüggesztése, testnek önrendelkezés,
öldöklések helyett sarcok, hűségért nemesedés.
Megváltás a megváltottak világában, új kereszt,
nyelveken szólás, a Szellem; szóról számra, képre vált,
jelző nélkül, ige nélkül hasonlít és összemér,
győz a különbözőségen, mégse lesz egyformaság.
Színe test, visszája lélek, szolgálata áldozat,
hanyatlónak gyászsaroglya, törekvőnek dísznyereg.
Hajó, mely vitorla nélkül úszik, mégis partot ér.

KONTRA

Oltárt emelünk neki? Bálványozzuk, térdet
hajtva előtte? Hát tényleg arra való, hogy
fialjon, mint a malac, mást meg keselyűként
csontra csupasszon? – Harcos a vesztestől,
orvos a kórtól veszi el, ami célja eléréséhez
kell, mondja a bölcs, de mondhat akármit,
itt a szegény az, aki folytonosan veszt, akinek
jóléte egyre betegszik. És ha tehetsége van is,
mit ér a vagyonnal szemben? Krokodil krokodillal,
vagyon vagyonnal párosodik; köp a közjóra,
tesz a nélkülözőre, más orcája verítékével
keresi kenyerét. Neki elégtelen az elég, mindig
a még többre gerjed, a családét sokasítja,
szanaszét megy az is, magva szakad a családnak,
a vagyon kacagása már idegen fülbe csilingel.
Pedig Isten azért ad: legyen mit igazságosan
osztani el, a nevében. A pénz is az Úr
adománya, mondja a bölcs, de mondhat
akármit, a pénz maga semmi, nem ehető,
mint a só, nem vehető fel, mint a szőrme,
nem húz igát, mint a marha, elvileg semleges,
mint a betű vagy a szám. És szép a hangja.
Megmondhatná, mi mit ér, mihez képest,
tiszta arányokat csendíthetne, rendet lopva
az élet zűrzavarába, erkölcsi harmóniával
szolgálva az embert, ám ehelyett mit tesz?
Gazdáját letaszítja a trónról, törvénnyé tolja
magát fel, még magasabb polcra kapaszkodik,
a sorsalakító angyalokéra. Elég volt! Nincs két úr!
Vagy a mammon az, vagy az Isten. A tű foka
vár az ezüstre, tüzes ing az idejében el nem
adott vagyon, a visszakért kölcsön a májat
emészti, a kamat foga mérget ereszt annak
az ágyékába, aki szedi! Csak a test a sajátunk,
aki mást birtokol, az bitorol. A természet közös
alap: életet Isten ad kölcsön, neki bűnnel
tartozunk, földet a király, neki adóval. A
munka nélküli pénz háromfejű, hatkarú szörny;
az időre kivetett sarc, mint az élve eltemetés,
árpán üszög, bélben tekergő féreg; az uzsora
ostya helyett hamispénz a szegénynek; pénzt
hamisítani, rontani, meglehet, ennél is rosszabb:
állami önfertőzés, a társas természet elleni bűn.
A mi sose romló aranyalapunkat, Isten igéjét
jól forgatni, a nekünk adatott kegyelemmel
uzsorálni viszont kötelességünk, amíg élünk.
Kamatot, világi javakra, ha muszáj, az szedjen,
aki ellensége hitünknek, nem tér meg ezer éve,
effajta rablás, útonállás nem esik nehezére,
esze pénzlábra forog, szeme vérben a haszontól,
közutálat a nimbusza, máglya az útja szegélye,
valamennyi kereszténynek háromszoros átok:
mus in pera, serpens in gremio et ignis in sinu.

SUMMA

Tornyos falon íjászok, bódésor a vásáron, zsúp közt heverő disznók, szent ember a barlangban;
éjfélkor őrváltás, zászló cserélődik, érméken új arcmás, új főnök új klánnal,
fattyú gyülevésznépség barbár keveréknyelven törvényt ül a többségen, múltját megutáltatja;
városfalon rothad, négy részbe aprítva. Új úr a megmentő, őt félni bölcsesség,
íratja az ősgesztát, munkát ad a művésznek, tyúk lépdel a tyúklétrán, csuklón viruló stigmák;
föld, víz, amit szerzett, örökség lesz, szentség a gyilkosság, jogcím a hódítás.

Rend lelke a hódítás, fegyver a beszéd módja, szónoklat a hadjárat, summája a címernyelv;
üdvére is gondol, báróknak-egyháznak egyharmad országot, vagy többet, átenged;
hűség meg alázat kell, áldása az istennek, országgyarapító láz csak így fizetődik ki;
holló, oroszlán, griff osztott mezőn, sávon, osztozhat egymással tucatnyi nemzetség;
ám egy csataló is már irtózatos érvágás, hozzá az acélpáncél, az íjász meg a fegyvernök;
negyven nap évente, nem ritka, sarc nélkül, hát még ha fogság is, többet visz ám, mint hoz.

Kölcsönbe ahogy földet, címet, hivatalt adnak, zálogba a hűségért (örökleteset később),
testnek ahogy formát alkot a mennybéli s lehel belé hosszú élethez őrlángot
(ám ez se örökké ég), úgy jár haditettekhez, zsákmányra előlegként, vitéznek a pénzkölcsön.
Győzelme kész tény már, mindössze fegyver kell, őz, medve van bőven, vert pénz hiánycikk még;
egy-két csata, díszsátrak, prédálnivaló város, több főúri váltságdíj, meglesz az a törlesztés;
na és ha nem lesz meg, majd kér akárhonnan, addig se ül tétlen, új kúriát épít.

Új kúria, új méhes, birtokcsinosító láz; tűz pusztít a méhesben, megroggyan az udvarház;
új oszlop, új kölcsön, újabb lejáratnap, úrnál adott szó szent, szó sincs behajtásról,
szó sincs uzsoráról sem, bár épp emiatt úzus, kell ám kezes és zálog, ha túl nagy a kockázat,
másrészt mi térül meg tisztes kamat nélkül, megtér a tékozló, hasznára atyjának,
meglódul a zsibbadt láb, kátyúba ragadt élet, ível szakadékon híd, nő dóm körül állványzat;
útért a fenntartók útdíjat szedhetnek, éppígy a pénz útját kamattal tartják fenn.

Fiókhelyek, pénzváltás, cahorsiak, lombardok, firenzei bankárok, genovai commendák,
délről jön északra adóslevél, váltó, champagne-i körvásár, frankfurti bódésor,
tiltott kamat áramlik, forgatja az egyház is, nyomor, szeretetvallás, zsidók uzsoráznak csak,
kincstár szivattyúi, közgyűlölet-spongyák, Júdás, leváltott nép, kincstárra, mars innen!,
száll vissza az ingatlan, törölve a törlesztés; hanton legelő birkák, szent ember a szószéken,
dézsmát elengedjük, el az adósságot; király hitel nélkül, hintó kerék nélkül.

JEGYZETEK

A vers egy, a középkort megidéző sorozat része. Háromféle hangot intonál, háromféleképpen építkezik. A két szélső darab kórus jellegű, a középső szóló. A Pro amolyan hatásosan felépített védőbeszéd a pénz mellett: a trochaikus lejtés, akárcsak a görög kórusokban (pl. Arisztophanésznél), itt is magában rejti a komikus elemet. Tehát akármennyire is apoteózisba torkollik a pénznek mint civilizációs vívmánynak a bemutatása, a mechanikusan ismétlődő ritmus állandóan megbillenti a komolyan vehetőséget. A Kontra erre ditirambusos szenvedéllyel válaszol. A sodró ritmus azonban itt is csak arra szolgál, hogy a lendületes igazság látszatát kölcsönözze a tartalmi demagógiának (ahogy Kafka mondja: „a közted és a világ között folyó harcban segíts a világnak”). A Summa poliritmikus: két arab sorfajta váltakozik benne, az egyik nagyobbakat lép, a másik rövidebbeket. Megszaladás, fékezés, fent és lent összjátéka: valahogy így viselkedik a realitás is, és a pénz itt beágyazódik ebbe. Ami a komponálás szövegelemeit illeti, az első darabban a nagyon sűrű, additív, jelszerű montázstechnika dominál, a harmadikban ennek mozgalmasabb, történelmies megfelelői, egyedül a középsőben találkozhatni hagyományos, mondatépítő retorikával.

Akhilleusz, példateknős – Zénón híres apóriája szerint Akhilleusz sosem éri utol a teknőst.

Thalész, olaj, példaprések – Thalész, görög filozófus, akit a valóságtól elrugaszkodottnak gondoltak, mert örökké az eget szemlélte, hogy bizonyítsa a filozófia gyakorlati hasznát, felvásárolta a környékbeli olajpréseket akkor, amikor mindenki rossz termésre számított, szüretkor pedig, amikor roskadoztak a fák a bogyótól, hatalmas haszonnal adta bérbe a préseket.

Themisztoklész, a hajók – Themisztoklész, ókori politikus és hadvezér rábeszélte az athéniakat, hogy a laurioni ezüstbányák jövedelméből hajóhadat építsenek. A perzsa támadáskor ez az előrelátás kulcsfontosságúnak bizonyult.

Öt talentum, két talentum – a példázat, mely szerint a pénzt „munkára fogni” okos cselekedet, Máté evangéliumában olvasható (Mt 25, 14–30).

mind a kettő jelet áhít – itt: a jellel ellátott egyenértéket, a pénzérmét.

talpa a frigy sátorának – vö. 2 Móz 26,19.

hétszer olvad, hétszer tiszta – vö. Zsolt 12,7.

ágyban áldás újszülöttnek – szokás volt pénzt tenni az újszülött mellé rontás ellen.

holtnak túlvilági vám – temetési mellékletként azért adtak pénzt, hogy a halott kifizethesse a hídvámot.

Megváltás a megváltottak világában, új kereszt – a pénz az eddig mondottak szerint civilizációs vívmány, a beszédhez hasonló függetlenedés a dologiságtól, ugyanakkor, akárcsak a kereszt, ambivalens tartalmat hordoz.

Harcos a vesztestől – vö. Arisztotelész: Politika. Első könyv, 8–9.

És ha tehetség van is – vö. Horatius 11. Epodos (Contrane lucrum nil valere candidum / Pauperis ingenium).

más orcája verítékével – Francis Bacon: Of usury („in sudore vultus alieni”).

pénzt hamisítani, rontani – „Háromféleképpen lehet a pénzből hasznot húzni: pénzváltóként, kamatra kölcsönadóként és pénzkibocsátóként. Az első ócska, a második rossz dolog, a harmadik még rosszabb.” (Nicolas de Oresme: De moneta. XVII. fejezet).

a nekünk adatott kegyelemmel uzsorálni – vö. 1 Pt 4,10.

mus in pera, serpens in gremio et ignis in sinu – egér a tarisznyában, kígyó a kebelben, tűz az ölben (latin közmondás).

báróknak-egyháznak egyharmad országot – Hódító Vilmos kb. ilyen arányú területeket osztott szét vazallusainak a meghódított Angliából.

negyven nap évente – ennyi fegyveres szolgálattal tartozott a nemesség hűbérurának Angliában.

vert pénz hiánycikk még – az angliai ezüstpénz, akárcsak később a körmöci arany, javarészt külföldre áramlott a luxuscikkek, valamint a fegyverek ellentételezéseként; a háborúkra, amelyek jó esetben hasznot hozó vállalkozások voltak, gyakran vettek fel előleget a lovagok, csakígy az arisztokrácia és a királyok.

szó sincs behajtásról – Anglia királyai több nagy itáliai bankházat vittek csődbe nem fizetés miatt, a kölcsönzők ugyanígy ki voltak szolgáltatva nemesi és nagypolgári pártfogóiknak; sokszor „úri becsületszóra” (vagy arra se) voltak kénytelenek kölcsönadni.

cahorsiak, lombardok – Cahors dél-franciaországi város, pénzváltói, pénzkölcsönzői a lombardokkal együtt sokkal nagyobb számban és nagyobb stílben folytattak kamatszedést, mint a zsidók.

genovai commendák – társas vállalkozások a kamattilalom megkerülésére.

forgatja az egyház is – azonkívül, hogy a virágzó gazdaságú apátságok maguk is adtak kölcsön, az egyház elsősorban a járadékokból szedett hasznot.

kincstárra, mars innen!, száll vissza az ingatlan – a zsidók kiűzése minden alkalommal ingatlannyeréssel párosult, amit a király nagyvonalúan továbbadományozhatott vagy eladhatott.

dézsmát elengedjük, el az adósságot – a 12. századtól fogva az egyházi vezetők, majd nyomukban a világi urak a kamatszedés igazságtalan intézményére hivatkozva (többnyire azonban egyszerűen politikai okokból) időnként elengedték a zsidókkal (cahorsiakkal, lombardokkal) szembeni adósságokat.

király hitel nélkül – a középkor folyamán az uralkodóházak voltak a legnagyobb hitelfelvevők.