28. (A Balkán kapuja?)

Alom-előny

Mint a malacok, ha… mielőtt kimarnák,
a közös szagukról fölismerik egymást.

Turista

– És a kannibálok? Vannak még? Sokan?
– Ó, mi mind megettük őket már, uram.

Kampányol

Lám a vers után nyúl kardhoz szokott keze,
hogy billegő székét megtámassza vele.

Utca

Könyvesboltból kocsma… Jazzklub, bár, sörözők…
Itt vannak a spájzban… S nem orosz, nem török.

Kocsma melletti

Hajnali négyig zsibongnak, hahotáznak.
Jaj azoknak, akik csak aludnának.

Még ez is

Sejtjeid mélyén, mint időzített akna
ketyeg a beszedett gyógyszerek salakja.

A város

Azt mondod, hogy a Balkán kapuja?
Jó, de melyik a másik oldala?

Az epilóg lírikusa

Babits Mihály nyomán

ők, ti, mi, ő, te, én…
Se hős, se költemény.

Folytatás

Mintha a fák, a háztetők, az ablak
folytatása lennél, pedig csak magad vagy.