Egy magyar katona imája

Távol hazájától, messze Oroszföldön1

Kegyelmes Isten, népek Istene! Hozzád fordulok imádságos szívvel és boldog alázattal borulok le Előtted! Mélységes hálával eltelten száll beléd imádságom, hiszen békés, boldog nép fiaként állhatok itt a vártán, messze-messze Oroszországban. Meleg imádság fakad a szívemből, ha arra gondolok, hogy a magyar tanyák, falvak és városok népe háborítatlanul imádhat. Téged, népek Istene, aki minékünk is Istenünk vagy, a Magyarok Istene!

Ó, mert én borzalommal eltelve látom azt a mérhetetlen nyomort, amiben az orosz nép fiainak most tengődniök kell, jól látom azt a kínszenvedést, amibe a hitetlenek és Istentagadók taszították azt a jobb sorsra érdemes nemzetet. Ha sohasem hittem volna is Tebenned, Uram, most látom csak igazán, hogy nálad nélkül nincs az életnek sohasem nappala, hiszen örökös éjszakában ténferegnek azok, akik elől eltakarták a Te jóságos arcodat. A templomok keresztjét gúnnyal és szitokkal illették s Te Uram ennek az Istenéről megfeledkezett népnek vállaira tetted a megpróbáltatások és kínszenvedések keresztjét.

Látom, jóságos Istenem, azt az esztelen és mérhetetlen rombolást, pusztítást is, amelyet a világtörténelem legembertelenebb ellenfele vitt véghez saját népének földjén s elborzadok attól a gondolattól, hogy virágzó, boldog, békés magyar falvak helyén is lehetne ma üszök, sivárság, rom, sírás és jajgatás. A tiszta szép templomok oltárát hóhérkezek szennyezhették volna be s a nándorfehérvári győzelem emlékére sem kondulhatna meg soha többé a magyar harang…

Ujjongó szívvel mondok hálás köszönetét Tenéked, édes Istenem, hogy megóvtad hazánkat ettől a borzasztó végtől, megóvtad népünket, a kicsiny magyar családokat, a magyar szülőket, testvéreket és gyermekeket egyaránt. Ó, mert jól tudom, hogy a tatárjárásnál és törökvésznél is rémesebb sors lett volna osztályrészünkké, ha elszabadul a legborzalmasabb pusztítás vihara és szép Hazánkra tör. Nem érzek én Uram, már semmi félelmet szívemben. Krisztus katonájaként bátran akarom megküzdeni harcaimat Érted, Hazámért, családomért! Vitéz elődeink példája szerint arra kérlek, hogy áldd meg és vidd győzelemre fegyvereinket, szenteld meg a bennem lévő őszinte igyekezetet és törekvést, hogy a Te akaratod szerint derék magyar katonához illő módon szolgálhassak és harcolhassak.

Igazság Istene, telítsd meg szívemet a lelkesedés lobogó szent tüzével, hogy a történelem legnagyobb háborúját, ezt az új kereszteshadjáratot szent neveddel ajkunkon mielőbb és győzelmesen befejezhessük.

Áldd meg Hadurunkat, parancsnokainkat, áldd meg a jó magyar fegyvereket, a magyar falvak és városok békés és jóakaratú népét és áldj meg engem is, Uram, aki félelem és kétség nélkül állok itt a vártán – kezemben fegyveremmel, szívemben a szent kereszt jelével – messze-messze szép Hazámtól. – Ámen.

JEGYZETEK

1: In: „Sümegi” Szűz Mária Képes Naptára 1943. évre. Szerk.: P. Kocsis Ödön o. f. n. Sümegi Ferences Rendház, 1942. 53. l.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.