Lány, hangok

1.

– Átjöhetsz hozzám, adhatok egy teát. De be is ülhetünk valahová felőlem.

– Üljünk be inkább – mondta a lány – nem akarok sokáig kimaradni.

– Tudom – mondtam most én, és a hangomban átöltözött valami.

Este tíz volt, és én háromszáz forinttal a zsebemben kinyomtam a telefont. Rágyújtottam. Melegnek és könnyűnek éreztem a füstöt. Egy újságot lapozgattam, és hideg tejet kortyolgattam. Aztán benyúltam a nadrágomba, végigsimítottam a farkam, és az orromhoz tartottam a kezem. Újból beleszívtam a cigarettába, majd felvettem a kabátom.

Tíz perccel később megcsörgettem a lányt, aztán leültem a lakása előtt egy padra és sodortam egy újabb cigit. Egy villamos megállt tőlem pár méterre, és emberek szálltak ki belőle. Hideg volt és sötét.

Elindultunk, és közben a lábait figyeltem. Szerelmesnek éreztem magam, és a fülébe akartam ordítani, mennyire vágyom rá.

Kértünk két sört és megkérdeztem tőle, mi van a barátjával. ő azt mondta, hogy boldog, és közben a kezeit tördelte. Hosszan néztünk egymásra, és mindketten elkalandoztunk ebben a kettőnk között támadt űrben, figyeltük, hogyan tágul és növekszik a csend.

Én egy apró, tengerzöld bolygóra sodródtam. Sűrű, dúslombú fák között bolyongtam, majd egy tisztásra értem, aminek a közepén egy embernagyságú kagyló pihent, felnyitva, nekem háttal. Közelebb léptem, és ő ott feküdt benne, és nem pihent, és a kezét felém nyújtotta.

Beleittam a sörbe. Tegnap este láttam azt a béna képet a fákkal, jutott eszembe. Ránéztem a lányra, és azt mondtam, szeretném megdugni. Legörbítette ajkait, és csodálkozva próbált rám nézni. Felálltam, és az ajtó felé indultam.

– Gyere – szóltam vissza.

Felállt, felvette a kabátját, megkötötte a sálat a nyakán, majd elindult.

Miután elélveztem, felültem az ágy szélén, és gondterhelten kezembe temettem arcomat. ő a fal felé fordulva feküdt.

Reggel főztem egy kávét, és az erkélyen cigiztünk. A jeges szélben falevelek kavarogtak, egy férfi zsebre dugott kézzel sietve lépkedett. Egy tincset elsimítottam az arcából, és éreztem, ahogyan összerezzent.

Boldogok lehettünk.

2.

Négy napja nem találkoztunk. Egy könyvet olvastam a konyhában és közben dohányoztam. Fekete farmernadrág és kardigán volt rajtam.

Eszembe jutott, hogy felhívhatnék valakit, de nem volt kedvem beszélni. Elmentem a boltba, és vettem egy üveg bort. Mikor a kasszánál álltam, észrevettem, hogy ő épp bejött a barátjával. Egymás kezét fogták és közben mosolyogtak. Eltettem a bort, és kimentem az ajtón. Átmentem a zebrán, és az út túloldalán megálltam egy fa mögött. Nekitámaszkodtam a törzsnek, meggyújtottam egy cigarettát és vártam. Mikor kijöttek, messziről követtem őket. Vidámnak tűntek. Elővettem a telefonom, és felhívtam. Láttam, ahogyan a táskájában babrál, majd egy pillanatra megtorpan, mikor a kijelzőre pillant. Kinyomta a hívást, és tovább sétáltak.

Felmentek a lakásába. Én megálltam a szemközti oldalon, és az ablakára szegeztem a tekintetem. Villanyt gyújtottak, de a magasság miatt csak a fényt láttam. Két órát álltam ott, végül elindultam. A park felé haladtam, mikor egy kisebb társaság jött oda hozzám.

Éreztem, hogy fel van dagadva a szám, és alvadt vérben fekszik a nyelvem. Feltápászkodtam, és végigtapogattam a zsebeim. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, még sötét volt, és üresnek tűntek az utcák. Arra gondoltam, álmából ébredve talán ő is idegennek érzi a szájába savanyodott ondót. Végre nyeltem egyet.

Hazaérve elterültem az ágyon, és a plafont bámultam, míg el nem nyomott az álom.

3.

Egy koncerten voltunk. A pultnál álldogáltam Annával, és a melleit bámultam. Bambán támaszkodtunk és gint ittunk. Mikor megérkeztek, épp egy történetet meséltem a gyermekkoromról. A srácnak olyan szakálla volt, mint egy pornószínésznek. „Szomorúszájú szűzfiú” – súgta Anna a fülembe, és én először nevettem. Sapka és bakancs volt rajta, és átölelte a lányt.

Kimentem rágyújtani.

Legalább harmincan álldogáltak körülöttem, és egy fiú valami port adott. Mikor visszamentem, a srác már eltűnt, a két lány pedig egy sarokban vihogott. Később újra láttam a bakancsot, ahogy egy tömzsi feketeruhás segget markolászik, miközben smárolnak. Közben a lány, még mindig boldogan, a mosdóban igazgatta a haját.

Eltelt egy óra. Vagy több. Hárman indultunk cigizni. A pult mellett elhaladva láttam, ahogy a srác élénken gesztikulálva magyarázott másoknak. Mikor melléértünk, egy szélesebb kézmozdulatot tett. A lány abban a pillanatban lépett el mellette, és boldogságtól görcsbe rándulva fordult bele az akaratlanul felkínált mellkasba. A srác meglepődve nézett, majd tovább beszélt, ő pedig utánunk szaladt. Nem volt kedvem beszélni többé.

4.

Végighallgattam a zenéket, amiket hallgatott, elolvastam a könyveket, amiket megjelölt, megrendeltem a blúzt, amit csillagozott. Hetek óta csak hot-dogot, melegszendvicset, csalamádét és meggybefőttet eszek, mert ezeket szereti. Csak akkor maszturbálok, ha a barátjánál alszik, vagy az nála. Ha elmegy inni, berúgok, ha nincs pénze, nem költök. Mióta leszokott a kávéról, én sem iszom, bár azelőtt hét-nyolc főzetet is csináltam naponta. Mikor menstruál, ecetes vizet iszom egész nap, és az ágyban fekve kispárnát szorítok a hasamhoz. Nem tudom, normális vagyok-e még, s nem merem megkérdezni a barátaimat sem.

Hónapok óta nem alszom. Csak mellette tudok órákra megszűnni, bár mikor felkelek, a szívem százhúszat ver. Mikor alszik, látom a melleit…

Nem szuszog, és van valami csúnya az arcában olyankor, ezt annyira érdekesnek találom, hogy majdnem elmondtam neki. Apró bugyikat visel, és a vállán égnek állnak a szőrpihék. Az illata mindig savanyú egy leheletnyit, vagy inkább úgy savas, mint egy árnyaltabb vörösbor.

Ha nagyon vidám, elveszti a fejét, és nyerít, akár egy kisgyerek, mikor feszült, szinte vonaglik a bőre. Alig tud kimondani valamit abból, amit gondol, érez, vagy akar, képtelen szétszálazni a vágyait. Darabosak a gesztusai, csomósak, mint a rosszul elkavart palacsintatészta.

Nagyok a kezei.

5.

„A pasim valami nővel lelépett. Hívj fel.” – Hajnali háromkor találkoztunk, szeme alatt fekete csíkokra folyt a festék. Egy hajléktalanforma ember pénzt kért, és közben nagyokat fingott.

Én felázott arcát bámultam, a száját, néztem ezt az esdeklő, lesajnált testet, és nem bírtam megszánni. Tudtam, hogy meg kellene fognom a kezét, felvinnem magamhoz, forró vizet engedni, és befektetni az ágyamba. De nem bírtam.

Irtóztam tőle, a mocsoktól, amit maga után hagyna. Undorodtam tőle, attól, ahogyan él, otthon nélkül, vándorolva, idegen ágyakba borulva. Féltem tőle, hogy mit tudna velem tenni. Sajnáltam őt, ahogy egy nyomorultat csak lehet. Szánalmasnak éreztem, őt, és ezt az egész helyzetet.

Mikor elváltunk, azt mondta, „köszönöm”.

Én nem tudtam mondani semmit.

6.

Minden nap írtam neki egy rövid üzenetet. Minden nap elküldtem, s vártam, hogy ne történjen semmi.

Aztán meg azt, hogy igen.

7.

Mostanában minden nap kocogok a parkban, a fák között, gondosan kerülve a kis rétet középen. Ugyanazt a dalt hallgatom közben, újra és újra. Egyre könnyebben lélegzem, egyre gyorsabban futok.

Hazafelé a boltban megállok sörért, aztán a széles törzsnél cigizek. A buszokon emberek utaznak, fúj a szél, minden este ugyanúgy, az ablakhoz valahogy elérek.

Néha látom, ahogy elhúzza a függönyt, kinéz, és nem integet. Ilyenkor a telefonon kikeresem, mit hallgat.

Soha nincs bennük énekes.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.