dam Zagajewski – Versek

EZ A NAP

Ez a nap,
amikor megérkezik a hír,
hogy meghalt egy közeli személy, egy barát,
vagy valaki, akit nem ismertünk, csak a távolból csodáltunk
– az első pillanat, az első órák: ő már nem él,
ez biztosnak tűnik, végérvényesnek, talán még
hivatalosnak is, hitelt adunk (nem szívesen) a hírnöknek, aki
kétségbeesetten értesít minket telefonon, vagy a rádióállomás
szenvtelen bemondójának, mégsem tudjuk elhinni,

a világon semmiért nem tudjuk elfogadni,
hiszen még nem halt meg (számunkra), korántsem halt meg,
ő már nincs, de még nem tűnt el
örökre, ellenkezőleg, van, léte legerőteljesebb
pontján lép elénk, még növekszik,
jóllehet már nincs, még beszél,
jóllehet már elnémult, még győzedelmes,
jóllehet már vesztett, elvesztette a harcot – mivel?
az idővel?, a testtel? –, de nem, ez nem igaz, győzött,
elérte a teljességet, a lehető legnagyobb teljességet,
oly teljes, olyan hatalmas, kiváló, hogy nem fér el
az életben, szétrobbantja az élet törékeny edényét,
kimagaslik az élők közül, mintha más anyagból
alkották volna, a legkeményebb bronzból,
és ugyanabban a percben elkezdünk találgatni,
félünk, kapkodva beszélünk, tudjuk,
máris megérkezik a csend
és az erőtlen sírás.

MARATON

Maratonisták, már a futás után, kimerültek és büszkék,
hatalmas Bank of America feliratú köntösökben
mint ókori héroszok
gyülekeznek Chicago főutcáján,
megjelennek a vasárnapi járókelőknek,
készséggel pózolnak a fotókhoz, a rengeteg vakutól
felragyog a levegő.

Azután megérkezik az este,
a hősiesség lassan elúszik,
visszatér a derék hold,
megértően, mint mindig.
Az eget borító bíbor felhők
semmit sem mondhatnak nekünk.
A világ megint hallgat.

KÖLTŐK PORTRÉI

Költők portréi,
de sohasem olyankor
fényképezik őket,
amikor valóban látnak.
Költők portréi
a háttérben könyvespolcokkal,
de soha nem sötétben,
soha nem hallgatásban,
éjjel, bizonytalanságban,
amikor tétováznak,
amikor az öröm foszforként
tapad a gyufára.
Mosolygó költők,
nyugodtak, műveltek.
A költőket olyankor fotózzák,
amikor nem költők.
Ha tudnánk,
mi a zene.
Ha megértenénk.

FORDÍTOTTA ZSILLE GÁBOR

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.