Ayhan Gökhan – Versek

Trieszt

Izsó Zitának

A felejtés ott kezdődött, ahol a parti sávtól kiforduló daru íve a trieszti
kikötőben elnyúlt kánikula öt ujjának sértett érintéséhez hasonló.
Ez volt a felejtés íve.
A felejtés ott kezdődött, ahol a szorongás belső partjain egy nappali tekintet visszakanyarodott a tekintet belső, árnyék-kemény szorongásaihoz.
Ez volt a felejtés tekintete.
A felejtés ott kezdődött, ahol a beomlott beszéd sávjain túl egy tagadás
súlya volt a tagadás kiszolgáltatottságában is sértetlen beszéde.
Ez volt a felejtés súlya.
A felejtés ott kezdődött, ahol egy váratlanul érkező vízben harminc centiig ázó
parti korlát az összes létezésem egy tárgy önkényes elképzelésével megtagadta.
Ez volt a felejtés tárgya.
A felejtés ott kezdődött, ahol a felejtés nem volt egyik sem igazából.

Harangok

Izsó Zitának

Az érzékeny harangok a megformálás és a kiöntés előtt bármilyen súly irányába dönthetnek, náluk a döntés elsődleges joga, a szeretet felől vagy a gonoszság felől nézve persze nem árt eldönteni, valamilyen közmegegyezés, szabály, jog igénybevételével, hogy a szeretet és a gonoszság milyen alapon, milyen közmegegyezés, szabály, jog igénye szerint ellenkezik egymással, illetve milyen közmegegyezés, szabály, jog alapján összeegyeztethető, illetve az utóbbi feltételezés kioltja a logikába vetett intim bizalmunkat, a szeretetről és a gonoszságról felállított tét nélküli teóriát. A harangok természete természetesen nem teszi lehetővé a jó és a gonosz ellentétében rejlő összehasonlítást, míg a rózsák téri templom harangja az ötszáz évvel korábban épült templomok harangjainak hangjához képest komoly elmozdulást eredményezett, a légszennyezettség vagy a hívek számának csökkenése, az európai integráció és a népvándorlás, a piacgazdaság végzetesen elhangolta, s a hangforrás is eltorzult végképp, a toronytól néhány méterrel arrébb hallom, a templomszín fényvisszaverődése, a kassai téri templom harangja körüli levegő és az ötszáz évvel ezelőtt épült templomok harangjai összeérnek, amikor egy harang szavatossági ideje lejár, a harangok súlya szempontjából megfigyelték, a sötétedés egyensúlya és az egyensúly sötétje kicserélődik, megszűnik az irány, ahonnan ne lenne megható egy vereségben-finom legyőzött harang, bár a felejtés irányából, mint lebontott középkori város emeletéről a csodálkozás, olyan zavarba ejtő és tiszta a két időbeli harang különbözősége, egy harang érzékenységéből kibontott elpusztult torony középpontján a hangok a felejtés irányából nézve megmozgatják az emlékezés iránya felől érkező nézést, mint a gipszmutatványosok öntötte idegen haranghang az ötszáz évvel ezelőtt épült templom harangjának és a kassai téri templom harangjának a hangokban az összeérést.

Szerelem

őszinte öngyilkosságból
felgyógyult bolygó,
olyan tiszta az arcod.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.