RITMUS SEVILLÁBAN

Este elindul a ritmus, felkerekedve subában.
Szélárnyékba hevert el a pásztor az óra tövében.
Hajnalig arra terült, hol a rózsa virágai párban
állottak, de a dél heve árnyak alá taszitotta.

Este a hold letekint felhősen, fénylik a sarló.
Sárga szamár szarvával játszik a hold ma az égen.
Pengéjére kiült az a sárga vigyor – ma is ott van.

Este, ha tőr villan fel a rabló jobb tenyerében:
pengeti fürge dalát, rablódalait dudorássza.
Leplezi, hogy rabul ejti a hosszunevű mese-asszony.

majd ha a harmatos este leszáll s leteríti az éjnek
lepleit és a halandóknak puha álmokat ígér
bár ezeregy éjt töltene véle a hexameterbe
nem passzol neve és emiatt hosszabban heptameterben
áldja a még két éjszaka tartó nagy paripás mesemondást
éjjeleken félelmes irammal szökteti őt el
csáberejét némán ragyogó viharos szavak edzik
éjjel a holdon ezüstkalapot lengetve a szélén
úszik az égen a tenger csillag s bárha kikötne
képzeli (szertelen ő) nevetéseidet mese-asszony
és hogy a rózsás ujjú reggel előre evickél
lusta ködökbe harap hétköznap józanon indul.

SZÁLLNAK

Hervad már süvegünk őszi homályba int
s görbén földre hajol szállnak a darvaink
meggyűrődik az év gyűlnek az ég alatt
felhős vadludak és sorban a csél-csapat
furcsa körökben evez-halad

nem szabvány vezeti versem a rímeit
nem mérték ki szabók metrummal se törődj
messze ne told s ne vesd gömbölyü álmaid
hullámokba tolul s rajzik a szó-göröngy

hervad már a sügér úszna a tó fenekén
okkersárga ludak nagy vonulása lehull
rebben s gágog a lúd megfickand a sügér
nyershalevő ludak vágya utána nyúl

sárgás lábu ludak sügerezni szeretnek a tóban