BABASZOBA

Anyám falán tükör,
lógok benne.
Bár lógnánk együtt
(most, még egy kis időt)
kapkodva egymás szájából a szót
kifulladásig.
Függünk kötelezettségeinktől,
így hiába hadonászok,
nem tudom kikaparni magam
a holtpontról
feléd. Nem himbálózom, csak
meredek
rád. De te nem hiszel ebben sem, csak
boldogan elnézel a vállam fölött,
hogy a tekinteted beleforrjon
a foncsorba.

TISZTÁZAT

Tisztázzuk: piszkolódom veled,
piszkálódom, vacakolódom,
fölhasznállak a koszos
céljaimra (már majdnem
azt írtam: piszok jól
vagy rosszul),
de mindez nem igaz.
Hazugsággal vádolni
magam hazugság volna,
legyen inkább túlzás,
amellyel túllövök a célon –
De mi a cél?
A cél te volnál,
de te túl vagy mindenen.

HÁROMÉVESEN

Első emlékem az,
hogy egy ablak betörik
egy másik ablak huzatától.
Kinyílt a szemem
és a tudatom bevágódott:
egy nő akart kiugrani rajta,
szökésképp.
Az emlékem tátongott,
gyere, várta a nőt,
akiből három éve kiugrottam,
de addigra görcsbe fogta
anyja, férje,
és a huzat függönyt
borított a sebemre,
és visszaterelt a gyerekszo-
bába, játékok
közé.

ZSINÓR

Aggatlak, faggatlak,
de nem állsz kötélnek,
szóval köthetem föl a gatyámat
és vele magamat,
hogy ilyen parlagian oldjam meg
a csomót, amellyel
hurkot vetettél nekem.
Kötél híján
a madzagot kell kihúznom a gatyámból,
amitől az lecsúszik
a lábfejemre,
és én nem tudom visszahúzni,
sem eltakarni magamat,
hiszen fejláb-
emberként
nincsen karom-kezem.
Nyakamba vennélek,
hogy együtt szökjünk,
de nem szorulsz rám,
csak lerázol a nyakadról,
amelybe karok nélkül
akaszkodtam.

MELANÓMA

Bőrömön hizlalja
anyám jegyét
a Nap, éjsötét lencse,
a Napnál világosabb,
hogy mi ő,
mikor lesz egy még feketébb szeme.
A hátamon nő,
anyám tükrében
pillantásom vetül rá,
gyanúm árnyéka,
mégis vak vagyok,
pedig kiszúrja a szemem.
Ekkor húsz éve,
hogy gyerek még a nyár,
és leégek anyám előtt,
de ő hátat fordít
a szeme fényének,
aki sohasem voltam neki,
hogy szétválassza
a hamut és a lencsét.

HIPÓ

Kiköpött almalé
volt, amivel megitattál
az utolsó, panelsárga lakásodban,
amit aztán kifertőtlenítettek
utánad.
Almalé, állítottad
az asztalra az üveget,
de ahhoz túlságosan habzott.
Haboztam, zavaros
volt a történet,
ahogy kitöltötted a pohárba,
mégis belekortyoltam,
és szétmarta a bimbókat
a számban.
Fölugrottam, de befogtam
a szám, és a lúgot csak a fürdőben
a mosdóba köptem ki,
nehogy miattam
elapadjon a kedved
az etetésemtől.