Ha ott lettem volna.

Izmokban nála erősebb.
Termetre nála magasabb.
És százhúsz évvel – később – bölcsebb,
megmarkoltam volna őt:

– Ne a kukoricásba!
– Hát hová az ördöghovába?
– A patak felé, Sándor. Add a kezed!
– Minek? hisz minden elveszett.
– Könyörgök.
– Haggy!

…Álmomban mégis jött velem.
Nem!
Orsova. Átkelt a vizen.
Nem!
Bem-Murát pasához menekült.
Nem!
Barrikádról véresen,
Párisban hetvenegyben.
Nem!
Elpusztult Cayenben.
Nem!
Londonban a Lever-Streeten
azt mondta búsan Marxnak:
– Olvastam Kiáltványát,
de nékem az egész népem
proletariátus!

(1972)