Pintér Kitti – Versek

altus

tejfehér vagy
és a körúton a légzésed ritmusára
indulnak meg az autók

közben magzatpózba érkezünk
a kemény vászon alatt megtanulom
a formáid és eszembe jut pygmalion
hogy talán téged is ugyanez a várakozás
tett ilyen széppé

mint a beszédhibás hasonlatokban az összehúzódás

én inkább csak ránehezedem a mellkasodra
kitapintom bordáid közt a hiányom

és a halott állatokat elhordják mind mert
nem tudja a test mivé legyen előtted

pompeii

atomizálódik benned a vágy
kagylótestek lenyomatát
őrzik a szirtek és a langymeleg partokon
aprózódó hegyfokok emlékeznek
az összes valaha volt karsztformára

még így is olyan gyönyörű
a bőre nem puhul már föl
egyetlen érintés alatt sem

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.