altus
tejfehér vagy
és a körúton a légzésed ritmusára
indulnak meg az autók
közben magzatpózba érkezünk
a kemény vászon alatt megtanulom
a formáid és eszembe jut pygmalion
hogy talán téged is ugyanez a várakozás
tett ilyen széppé
mint a beszédhibás hasonlatokban az összehúzódás
én inkább csak ránehezedem a mellkasodra
kitapintom bordáid közt a hiányom
és a halott állatokat elhordják mind mert
nem tudja a test mivé legyen előtted
pompeii
atomizálódik benned a vágy
kagylótestek lenyomatát
őrzik a szirtek és a langymeleg partokon
aprózódó hegyfokok emlékeznek
az összes valaha volt karsztformára
még így is olyan gyönyörű
a bőre nem puhul már föl
egyetlen érintés alatt sem