DÍNOMDÁNOM PESTIS IDEJÉN
egy pár napon belül
lárma zsivaj elül
nem hiszünk a szóbeszédnek
úgy ülünk a díszebédnek
terülj asztal! – s terül
terülj asztal – s terül
most minden kiderül
mért nem szólnak a gitárok
betemetve minden árok
és csend köröskörül
ember magán könnyít
megérdemel ennyit
de ha mégsem érdemelne
neki az is érdem lenne
szívet ha kés megnyit
kételkedik szögnyit
huroknyit maroknyit
várva a nagy pillanatra
életét tehesse latra –
azt a jövevényit
Nap többé nem hevül
fellegekre kiül –
mint versben ülnek ki boldog
halmokra a hullafoltok
szív is belekövül
ember folyvást javul
de parancs szól: Ja wohl! –
patkány terjeszt kórt miköztünk
vitát ezzel berekesztünk
mert a szó is avul
egy pár napon belül
Isten mindent törül
minden szót és minden képet
mint ki törül ki fenéket
s már ennek is örül
HAUTE COUTURE
nem is tudom mért
szomjazom a vért –
morogta a bálványisten –
mikor tudom: isten nincsen
talán épp ezért?
türelmem ha fogy
világ belerogy
földön csattan ostortestem –
sistergett az esőisten –
te csak uralkodj!
horog és hurok
az ég háborog
húzd meg nyakán míg nem kékül
úgy rántsad ki – kötél nélkül
teste csak burok
szomorú de tény
véres a kötény
nézi bárddal hentes-isten
egy sújtással kin segítsen
ki itt a legény?
karmester csak int
és elbújnak mind
vinnyognak jaj hullik könnyük
fejlevágást megköszönjük –
kapd hón alá s vidd!
munkám ez s a bér:
ó csak egy kis vér
fizetség a haladásért
mért mit gondoltál mi másért?
semmi sincs ingyér!
azt hitted az űr
végtelenül tűr
történelem – hús-szabászat
vérből épül föl a Házad –
ez az haute couture!
van fejlődés! mér’?
ez csak kiber-vér
nyakat vág el kiber-hóhér
böllérkéssel s dől a hő vér
mint utolsó érv
……………………
de ha mindez van
a szív kizuhan
kizuhan a vakablakon
amely mögött csak én lakom –
mondotta a Hang
KÖZREADJA SZILÁGYI ÁKOS