SZEPTEMBER 6.

Születésnapomra
levágatom a hajam,
és parókát készítek belőle Szent Györgynek.

Egy padsorból kilógó láb
hív be az őszi templomba.
Előttem némán imádkozó férfi ,
elegáns, mint anya,
és kopasz, mint egy apáca.

Hogy lehet egy szép ember
ilyen csúnya hátulról?
Hogy lehet egy fűtött templomban
ilyen hideg a lába?

Még szűz, és már kopaszodik, mondják.
Jön a tél, és koporsóját betolják majd
a kanyarban, mint egy bobszánkót.

SZEPTEMBER 7.
G. Laci

Állt a sötét szobában,
mindenhez a fia segítségét kérte,
a kabáthoz, a dolgozathoz,
ha le kellett hajolni valamiért.

A haja még barna volt, vagy csak kucsmát viselt.
Azt mondta, szeretetét egy francia színházban lehet beváltani.
Álmában nem emlékezett a fia nevére,
Laciként jelent meg vagy G. Laciként,
egy várfalon sétált, és tudott repülni.

Homlokon fejelte egy benzinkútnál.
Mikor újra fejelni készült, a sofőrök
odatették a kezüket a fiú homlokára.

Mindig a fia segítségét kérte,
ha le kellett hajolni valamiért.
Furcsa gyerek, majdnem küklopsz,
mondta. Születésnapján megforgatom,
leteszem és felveszem.