A tűztorony tetejéről nézve a háztetők vöröse
beleég a zöld, dombos háttérbe.
A város egy csigaházában szunnyadó remeterák.

Lisztnek egyszerre otthona
és száműzetése is volt Európa.
Zenéje, mint a héja, kering a falak közt,

míg a szorgos turisták egyre-másra pipálják ki
a látnivalókat, és vásárolják a határ sebeit kötöző
vitrinbe zárt szögesdrót-szuveníreket,

miközben zsibbadnak a kapucsínók, és az Euró
fel-alá pattog, mint egy Disney-figura.
A folyó túlfelén, a mellékutcákban

omlik a vakolat, és némán ásítva
vezet a túlvilágra az igazság szája,
ez a már minden poklot megjárt pszükhopomposz,

kinek ez az önmagát folytató derűs kisváros
csupán egy tömésre váró szuvas fog,
amelyben a csont odvas és a múlt stumm.

FORDÍTOTTA TARCSAY ZOLTÁN