Bevégzett aranykor. Utóvéd.
Fölgerjedt álmom elinalt.
Lelakatolt vitorla dekkol,
Ernyő lett a szókép-vihar.
Az űrben messze hirdetés:
„ART FITNESS! Ne kávézz hiába!”
Tompán zenél, tropán zenél
Holt helyem kihúnyt láza.

*

Balladafegyver: tíz akkordos izgalom,
Őrült, avítt beszéd, félni való regény.
Lángja megvillan s ma mégse hat nyugtatóm.
Ledönti garázsunk, kéken égve zenél.

*

Két tetovált úfó kalandoz a rónán,
Égi tekercsekkel áttelel Somorján.
Lassított növényzet, transzba esett gerlék,
Tarka, festett varjak: szívsodorta emlék.
Vándorol, nyaralgat, szakét kavar sörrel,
Party-jedi fajta, brómozott erővel:
Két halk viharfelhő, színvak bogyós koktél,
Távhitek bolygóján szétázik, de jól él.

*

A véletlen lábzseblámpa.
Pöccintsd meg bal- vagy jobblábbal,
S ha mozditod,
Menő lesz a zokniblúzod.

Vágyad gyors lesz és nyomasztóbb,
Fényez verset, líratarlót,
S test a testtel
Szól, ha kell, szelíd rimekkel.

*

Dallamgyári növények nőnek,
Algasaláták, nádi fenyők.
Sorsuk egyenfőtt, pirrhuszi lényeg,
Isteni kollázs, rímkeverő,
Titkos erő csak, bőrre menő.

(A szövegek az alábbi Arany-versek magánhangzóira épülnek: Letészem a lantot,
Válasz Petőfinek, A szegény jobbágy, Epilogus, Tetemre hívás)