Sajó László – NEKROLOGUS

Az életet már megjártam,
Többnyire csak jól megjártam,
Jól meg, bizon’…
Magányban magam leiszom.

Adtak címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem;

S mire jutok?
Rajtam Szent István-rend szutyok.

Félreálltam, letöröltem.
Margit-szigeten, a csöndben,
Őszikéim
Boronganak éltem végin.

Jó bort iszok és pipázok,
Jó híremre nem vigyázok;
„Betti, édes!”
Vén trubadúr szerelméhez

Tamburán régi dalt penget,
Most vall ifjui szerelmet,
Siket, vakon,
Múzsám nem hallom, s láthatom.

Mit kellett, már úgyis láttam.
Szilácsfürdőn és Karlsbadban,
Gyógyfürdőben
Fürdős hulla lesz belőlem.

A heveny hörgőgyulladás,
Nehéz légzésre fulladás,
Belem, májam –
Meg se ettem, ám kihánytam.

Juliska is tüdőbajban,
Unokám, Piroska, majdan,
Ha nem leszek;
Itt mindenki tüdőbeteg.

Folyvást szenvedek, nem látok,
Tapogatok másvilágot,
Sötét erdő;
A halál dicsfénye eljő.

Még avatom, Sándor, szobrod,
Aztán egy hétig haldoklok,
Leszek szobor:
Senki, semmi. Nincs menny, pokol.

Csütörtök: hideg végtagok,
Szombaton érzem, még vagyok,
Dél, vasárnap:
Csuklom, végem. Körülállnak,

Kedden gyorsan eltemetnek:
„Nagy költője a nemzetnek
Ő vala, rég!”
S elborítá októberben
A sírt új havával az ég.

A dőlt betűs szövegek Aranytól

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.