742
Négy Fa – a magányos Réten –
Se terv se Rend –
Csak áll – és semmilyen Mintát – nem –
Követ
A Nap – ha reggel odaér –
A Szélben –
Közelükben – senki nincs –
Csak Isten –
A Rét ad Helyet – Nekik –
Ők – a Rétnek – Arrajárók Figyelmét –
Árnyékát, Mókusét, ha kell –
Fiúét –
A Természet milyen Tette az Övék –
Mi Ok
Jön létre – Nélkülük – Velük –
Titok –
465
Hogy meghaltam – Légy zümmögött –
A Szobában a Csönd
Mint süketté lett Levegő –
Viharfrontok között –
Szétdörzsölt Szemek – Szárazon –
Kimért Lélegzetek –
Meglátni végre – a Királyt –
Végső kanyart – veszek –
Osztottam – Emléktárgyaim –
Mi csak átadható
volt belőlem – s egyszerre jött
A Légy – közénkhatolt –
Kéken verdesett – zümmögött
Közöttem meg a fény
Között – s nem lettek Ablakok –
S nem láttam látni én –
199
Egy létet – elhagyok –
„Feleség” – vagyok –
Cárnő – „Asszony” neved –
Nyugodt lehetsz –
Lágy Napfogyatkozás
Mögött a Lány de más –
A Föld lehet ilyen
Ha mennybe mész – igen –
Ez Kényelem – mig az
csak Fájdalom – igaz –
De mérni? – még?
„Feleség”! – Elég!
258
Az a rézsut hulló Fény
Téli délután –
Ami úgy fáj, mint a Súly
Templom-orgonán –
Mint egy mennyei Sérülés –
Nem lehet nyoma,
Csak nem találni meg többé
Amit jelent, soha –
Taníthatatlan – elzárt –
Pecsételt Fájdalom –
Egyenesen az Égből
Érkezik Bántalom –
Ha megjön, elhallgat a Táj –
Árnyéksúly – Lélegzeten –
Ha elmegy, látszik a Messze –
Mint Halálra néz a Szem –
280
Agyamban volt a Temetés,
Vonultak Gyászolók –
Tapostak – tapostak – amíg
Értelmem átszakadt –
S mikor már mindenki leült –
Szertartás – mint a Dob
Pergett – pergett egész amíg
Az Ész is megfagyott –
És emelték már a Dobozt –
Nyikorgott Lelkemen –
Megint az Ólomcsizma Hang –
S kongott az Űr – velem –
S Harang lett mindenütt a Menny –
Csak Fül volt, ami van,
S Csend meg én – két hajótörött,
Verten, magányosan –
A Tudat Állványa betört –
S zuhantam lefelé –
S világokhoz verődtem sorra,
S nem tudtam tudni – én –
303
A Lélek Társakat talál –
Hogy – Ajtaját becsukja –
S a fenséges Társaságtól –
Magát messze tudja –
Meg se moccan – akár Szekerek
Állnak meg Kapujánál –
Meg se moccan – akár Uralkodók
Térdelnek Ajtajánál –
A Lelket ismerem – kiválaszt Egyet
A sok közül –
Aztán – bezárt Figyelme Kagylóhéja –
Körékövül –
341
Nagy Fájdalmat nagy Merevség követ –
Az Idegdúcok hideg Sírkövek –
Bénult Szív kérdi, Őmiatta volt? –
És egy nap telt el vagy Évszázadok?
A Láb – követi Útját –
Földön, Levegőn, Bárhol –
Faút kopog
Mintegy magától,
Kvarc-elégedettség Kő anyagából –
Ólomidő ered –
Ha túléled – viseled –
Ahogy Hóra gondol a fagyott ember –
Fázz előbb – remegj– és mindent engedj el –
1129
Az Igazságot mondd ki ferdén –
Egyenesen – hiába –
Fényét esendő Örömünk
Hirtelen nem kívánja –
Ha villámlik, jó szó segít
A Gyereknek megnyugodni –
Ha kendőzetlen az Igazság,
Megvakít – meg kell szokni –
FORDÍTOTTA G. ISTVÁN LÁSZLÓ