Tóth Krisztina – Holttér

A toronyházak óriás reszelői.
Mögöttük úszó vérnarancs a nap.
Az ablakok már világítanak,
a holdat még egy vattafelleg őrzi.

A ragyogást majd ő jön betetőzni:
az úttest kéken derengő szalag,
visszhangos mélyben egy autó halad,
a játszóteret ívlámpa esőzi.

Hűlnek a betoncsúszdák, kőszegélyek.
Ellátni messze innen, ott a bánya,
hol a poros ösvények véget érnek,

a fákon túl, ott a gyerekkor határa.
Tölcsérnyi tájsebét még most se érted,
hiába hajolsz át az éjszakába.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.