A toronyházak óriás reszelői.
Mögöttük úszó vérnarancs a nap.
Az ablakok már világítanak,
a holdat még egy vattafelleg őrzi.
A ragyogást majd ő jön betetőzni:
az úttest kéken derengő szalag,
visszhangos mélyben egy autó halad,
a játszóteret ívlámpa esőzi.
Hűlnek a betoncsúszdák, kőszegélyek.
Ellátni messze innen, ott a bánya,
hol a poros ösvények véget érnek,
a fákon túl, ott a gyerekkor határa.
Tölcsérnyi tájsebét még most se érted,
hiába hajolsz át az éjszakába.