A LÁNDZSATÖRÉS MŰVÉSZETE
A lándzsatörés célja
a velünk szemben vágtató lovag
német-római birodalom sárga palástjának atlaszkötéséből
kipiszkálni a jóléti államok
szomorúságának írmagját.
A veszély nem lebecsülendő!
Ellenfelünk csatakötényében felforgató filozófiákat,
apródja harisnyaszárában sokat tapasztalt hittant,
a díszpáholy alsó harmadában ugrásra kész
posztulátumokat találhatunk.
A győzelem, figyelembe véve
örökletes asztmánkat, nem valószínű.
A földön szétszórt lándzsaszilánkokat azonban
a jövő egy nem kevésbé nyomorult nemzedéke
még összeragaszthatja a lándzsatörő faszobrává.
A lándzsatörés művészete tehát abban áll,
hogy bizonyítsuk a lándzsatörő létezését.
PIAST ERZSÉBET TELJES MAGYAR KÍSÉRETE
Nagy Lajosnak
Egy hároméves gyerek ül a szőnyegen, kezével dörzsöli a karját.
Ő lehetne mondjuk lengyel.
Az idős királyné ezalatt Krakkó várában vidám mulatságot tartott.
Néhány perccel később a szükségleti feszültség ereje szétfeszíti a sémát,
Piast Erzsébet teljes magyar kíséretét lemészárolták.
Az aktuális feszültség elnyomta az élménymaradványokat,
a gyerek már nem lehetne lengyel.
A lengyelek egyébként is sérelmezték,
hogy Lajos birodalmának központja változatlanul Magyarország maradt.
Bár Piast Erzsébet nincs tisztában ezzel,
az érzékszervi-mozgásos sémában megőrzött tapasztalati anyag zárt
egységet alkot.
A gyerek tudja ezt.
Ha dörzsöli a karját,
Piast Erzsébet teljes magyar kíséretét lemészárolják.
De nem dörzsöli.
A gyerek már nem lehetne lengyel.
Legtöbbször az ilyen apróságokon múlik minden.