egy kék és egy piros
ember zöld dolgokat
néz, tegyük fel, sárga
utcán barna ég alatt.
kék felett erkély, kék felett
ilyen-olyan színű ember mehetett
be, még mielőtt. most bent
néz, pesti emberhez
méltón néz bent, rendes
nézés, gyere babám,
erkélyről be, de jót nézünk,
ülj az ölbe, hopp.
kedd reggel ilyen dolgok
a pesti utcán (piros a vér stb.),
kedd reggel ilyen dolgok
minden utcán, new york, párizs,
almati, győr, nyíregyháza,
kedd reggel futnak át
a színpompás utcákon
a színpompás kutyák,
csak nem látszanak,
kedd reggel nem látszanak
a színek, kedd reggel Mándy
mindennapos sétáját különös esemény zavarta meg. A Tinódi mozi utcára kifüggesztett műsorán nem hétköznapi dologra lett figyelmes. A moziműsör védőüvege mögé szorulva, annak rendre nekirepülve, ott szálldosott egy szúnyog. Dubics, kinek felesége lelkére kötötte, hogy hazafelé menet nézze meg, hánykor adják vasárnap az új Latinovits filmet – A Szindbádot? Nem, dehogyis, az Isten hozta, őrnagy úr!-at. Még csak ’69-et írunk! –, épp ekkor lépett az üveghez.
– Nézze, egy szúnyog! – hívta fel figyelmét a furcsaságra Mándy. – Egy szúnyog novemberben.
– Hát, ez egészen különös – hüledezett Dubics.
– Mit gondol, jó novella lenne belőle? – kérdezte Mándy.
– Egy szúnyogból? – csodálkozott Dubics, de mire oldalra pillantott, a másik
már sehol sem volt,
csak a kedd reggeli szürke
utca, üres balkon, nincs-kutyák,
és fekete-fehér képeken
milyen színű emberek