jutott eszedbe – írtad abban a versedben,

melynek párdarabját én követtem el, s aztán egymás mellett

jelentek meg –, hogy megrontott szemmel néztél addig,

„öntelt törvénnyé lett a szürkehályog”; régi ismerősként

tekintettél a bennem garázdálkodó sötétségre. és „vértolulás

szoros ruha alatt”. rossz fényű nyitott mondat voltam, sunyi

démonokkal, alattomos kötőszókkal kardoztam. veszítettem

ismét, pedig jó volt újra megtanulnunk látni, szótagjaimtól

fogyott mindkét hold szemeidben, ahogy mondtad. „s ha jó

az ég, megkapó összetett mondat leszünk” – így fejeztem be;

de nem az ég, én nem voltam jó. bukott mondat.