Friederike Mayröcker: Versek

[1]

 

ez a létráskocsi, ez a zokogás, ez az utána következő 70 év,

ez a kaptató Anyámmal a falu utcáján felfelé (akkor,

D[2]*.-ben) a kocsi keresztjével kezünkben, ó, emlékszel még

az utca okkerszínű porára (csupasz) lábamon,

a keresztre a magaslaton ahol a mezők és a rétek

mintegy tárt karokkal terültek el és mi a közeli

kőbányánál kisebb és nagyobb köveket gyűjtöttünk, ezek

a grották, Isten virágai D.-ben, miközben a pallón biirkák

vonultak stb.

Valaki, 1 álom dombosodik elém, hó lehet vagy hattyú,

a mozgó primulák POMPÁJA a víz fölött / az élet misztifikálása

80 kellemes nyár, ah, emlékszel még az eperre

a (kövekkel koszorúzott) ágyásokban a nagy kertben, a

kövirózsára, a fehér liliomra, a hibiszkusz felhőjére az

illatozó lugasokban, a MADONNÁRA, akit ott láttam, ahol a rejtett

ibolyák sarjadtak

(de szétesnek csontjaim…)

 

  1. II. 6.

 

 

 

-nak

 

mert annyira alárendeltem magam, naponta megyek a

sziklához, ahol a rózsák nyílnak (Höld.), ez a letekintés

a lejtőről, a nagy zöld lejtőről a mormogó Firenze

városára, akkor, a zöld olajfákkal

teli dombon álltam, vagy lenéztem az ablakból

az olajfák ligetére (Hain), úgy, hogy remegett a szívem,

még fiatal voltam és az ég Firenze városa fölött

végtelennek tűnt, akkor, Saraval és Robertóval

és kézenfogva VELE, sokáig álltunk így, elmélyülve az

(inszcenált) Firenze város látványába és a szerelem sok éve alatt

még előttem álltak a gyász, a könnyek, a vágyódás évei;

tudatlan, mit sem sejtő voltam (amikor mint 1 korai virág) Höld.

gyakran árnyékodban, bölcsességedben járok,

olykor bepillantok a Bécsi Erdő határának zöldjébe, de mindig

felejthetetlen a barátokkal együttes pillantás a magaslatról (már el-

sárgultak volt a füvek?) a kedves Firenze városára.

Most már elöregedtem annyi tavasz, tél, futó nyár után,

és szívemet kifürkészték akkor, ott, a lugasban,

(mialatt a láthatáron a lélegzetelállító ciprusok szegélye)

 

Kurt Neuman-nak

 

  1. III. 4.

 

 

 

Az élet huulláma. Höld., valójában a kaszás

 

Tübiingen, a keskeny mezei úton, ösvényen poroszkáltunk, a mezei

úton, balról a Neckar, úgy, ahogy folyt és áramlott századokon át,

hullámai kíséretében poroszkáltunk

zöldségeskertecskéken túl, virágpompás partok mentén,

gyantával a fejemben jegyeztem fel akkor „Egy kutya árnyéka a folyóban“, pedig saját árnyékom volt, és az ösvényen időztek még a virágok, míg a hangok félénkek, a fülemüle

Hölderlin – A FÉKTELENSÉG eleven repkénye zöldült, akkor,

R.-ben reggel a féktelenségtől lelkesen, mintegy megszállottan, reggel félig meztelenül a harmatos mezőkön át és megmondhattam neki azt,

amit különben senkinek se mondhattam volna, de őt sose

találtam többé (az elmosódott fénykép, amin keze 1 nyitott könyvet tart,

csupán keze, arca nélkül) –

szagosmügeillat a kaszás erdeiben, szemem sarkában a

piszkos, felázott és vihardúlt stb. ég

és mintha hangja más erdőből jönne de Ő az és szemeit

sarkallja

életképtelen lettem. De az első fehér ibolyák

ajkain / fenyők, teljesen megszenesedett kezecskék szobácskám

padlóján / eközben szívem és lábam mindegyre

remeg

 

  1. III. 16.

 

 

Fordította Schiff Júlia

[1] Kurzívval Hölderlin-idézetek vagy parafrázisok találhatók a versekben, melyek a Suhrkamp kiadónál 2009-ben megjelent Scardanelli c. kötetből valók.

[2] A weinviertelbeli Deinzendorfban töltötte Friederike Mayröcker 11 éves koráig a nyarakat.

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.