ez a létráskocsi, ez a zokogás, ez az utána következő 70 év,
ez a kaptató Anyámmal a falu utcáján felfelé (akkor,
D[2]*.-ben) a kocsi keresztjével kezünkben, ó, emlékszel még
az utca okkerszínű porára (csupasz) lábamon,
a keresztre a magaslaton ahol a mezők és a rétek
mintegy tárt karokkal terültek el és mi a közeli
kőbányánál kisebb és nagyobb köveket gyűjtöttünk, ezek
a grották, Isten virágai D.-ben, miközben a pallón biirkák
vonultak stb.
Valaki, 1 álom dombosodik elém, hó lehet vagy hattyú,
a mozgó primulák POMPÁJA a víz fölött / az élet misztifikálása
80 kellemes nyár, ah, emlékszel még az eperre
a (kövekkel koszorúzott) ágyásokban a nagy kertben, a
kövirózsára, a fehér liliomra, a hibiszkusz felhőjére az
illatozó lugasokban, a MADONNÁRA, akit ott láttam, ahol a rejtett
ibolyák sarjadtak
(de szétesnek csontjaim…)
- II. 6.
-nak
mert annyira alárendeltem magam, naponta megyek a
sziklához, ahol a rózsák nyílnak (Höld.), ez a letekintés
a lejtőről, a nagy zöld lejtőről a mormogó Firenze
városára, akkor, a zöld olajfákkal
teli dombon álltam, vagy lenéztem az ablakból
az olajfák ligetére (Hain), úgy, hogy remegett a szívem,
még fiatal voltam és az ég Firenze városa fölött
végtelennek tűnt, akkor, Saraval és Robertóval
és kézenfogva VELE, sokáig álltunk így, elmélyülve az
(inszcenált) Firenze város látványába és a szerelem sok éve alatt
még előttem álltak a gyász, a könnyek, a vágyódás évei;
tudatlan, mit sem sejtő voltam (amikor mint 1 korai virág) Höld.
gyakran árnyékodban, bölcsességedben járok,
olykor bepillantok a Bécsi Erdő határának zöldjébe, de mindig
felejthetetlen a barátokkal együttes pillantás a magaslatról (már el-
sárgultak volt a füvek?) a kedves Firenze városára.
Most már elöregedtem annyi tavasz, tél, futó nyár után,
és szívemet kifürkészték akkor, ott, a lugasban,
(mialatt a láthatáron a lélegzetelállító ciprusok szegélye)
Kurt Neuman-nak
- III. 4.
Az élet huulláma. Höld., valójában a kaszás
Tübiingen, a keskeny mezei úton, ösvényen poroszkáltunk, a mezei
úton, balról a Neckar, úgy, ahogy folyt és áramlott századokon át,
hullámai kíséretében poroszkáltunk
zöldségeskertecskéken túl, virágpompás partok mentén,
gyantával a fejemben jegyeztem fel akkor „Egy kutya árnyéka a folyóban“, pedig saját árnyékom volt, és az ösvényen időztek még a virágok, míg a hangok félénkek, a fülemüle
Hölderlin – A FÉKTELENSÉG eleven repkénye zöldült, akkor,
R.-ben reggel a féktelenségtől lelkesen, mintegy megszállottan, reggel félig meztelenül a harmatos mezőkön át és megmondhattam neki azt,
amit különben senkinek se mondhattam volna, de őt sose
találtam többé (az elmosódott fénykép, amin keze 1 nyitott könyvet tart,
csupán keze, arca nélkül) –
szagosmügeillat a kaszás erdeiben, szemem sarkában a
piszkos, felázott és vihardúlt stb. ég
és mintha hangja más erdőből jönne de Ő az és szemeit
sarkallja
életképtelen lettem. De az első fehér ibolyák
ajkain / fenyők, teljesen megszenesedett kezecskék szobácskám
padlóján / eközben szívem és lábam mindegyre
remeg
- III. 16.
Fordította Schiff Júlia
[1] Kurzívval Hölderlin-idézetek vagy parafrázisok találhatók a versekben, melyek a Suhrkamp kiadónál 2009-ben megjelent Scardanelli c. kötetből valók.
[2] A weinviertelbeli Deinzendorfban töltötte Friederike Mayröcker 11 éves koráig a nyarakat.