Kállay Eszter: az elsiklás vége

sárfekete tortát eszem, rétegzett, mint más

nők felé érzett lelkiismeretfurdalás, amikor

rájövök, hogy nem vagyok velük végtelenül kedves,

és már

nem akarok nekik megfelelni

rétegzett, mint a szégyen, amit azért érzek, mert valaki

ellenszenves

villával döfködöm a tortát, egy mozdulattal,

amit az anorexiás évek alatt sikerült tökéletesítenem

a végén úgy néz ki az étel, mintha ettek volna belőle

döfködöm a tortát, ez a szó miért juttat eszembe

hátulról nekem feszülő nemi szerveket

amik nem értem, hogy kerültek oda

ez a kávézó arra lenne itt, hogy megnyugtasson

a maga matcha lattéjával, amit nekem sokkal

nagyobb erőfeszítés meginni, mint a szomszéd asztalnál ülő

dán fiúknak. tudom, hogy dánok, mert az egyikük bemutatkozott

az előbb átjött az asztalomhoz, hogy megkérdezze, mit írok,

mondtam, hogy the truth about our government

azóta néha elismerően pillantanak ide, hogy milyen bátor vagyok

körülöttük doromboló számítógépek, a ruháikon finom színek, bézsből

törtfehérbe váltanak és vissza

nem hazudtam, tényleg

megfogom majd a nők kisbabáit, amíg összetörik

a buszmegállók üvegét és a kávézó ablakát,

hogy minden latte beleremeg

lüktető brunch 2019 lista a spotify-on, popszámok akusztikus feldolgozása,

popszámoké, amiken felnőttem

kezek a levegőben, ó boldogtalan ’10-es évek

amikor rétegeztem a mondanivalóm

hogy mindenkinek jelenthessen valamit

és aki nem akarja, hogy jelentsen valamit

az el tudjon felette siklani

amikor egytől egyig megettem

a sárfekete szavaim

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.