sárfekete tortát eszem, rétegzett, mint más
nők felé érzett lelkiismeretfurdalás, amikor
rájövök, hogy nem vagyok velük végtelenül kedves,
és már
nem akarok nekik megfelelni
rétegzett, mint a szégyen, amit azért érzek, mert valaki
ellenszenves
villával döfködöm a tortát, egy mozdulattal,
amit az anorexiás évek alatt sikerült tökéletesítenem
a végén úgy néz ki az étel, mintha ettek volna belőle
döfködöm a tortát, ez a szó miért juttat eszembe
hátulról nekem feszülő nemi szerveket
amik nem értem, hogy kerültek oda
ez a kávézó arra lenne itt, hogy megnyugtasson
a maga matcha lattéjával, amit nekem sokkal
nagyobb erőfeszítés meginni, mint a szomszéd asztalnál ülő
dán fiúknak. tudom, hogy dánok, mert az egyikük bemutatkozott
az előbb átjött az asztalomhoz, hogy megkérdezze, mit írok,
mondtam, hogy the truth about our government
azóta néha elismerően pillantanak ide, hogy milyen bátor vagyok
körülöttük doromboló számítógépek, a ruháikon finom színek, bézsből
törtfehérbe váltanak és vissza
nem hazudtam, tényleg
megfogom majd a nők kisbabáit, amíg összetörik
a buszmegállók üvegét és a kávézó ablakát,
hogy minden latte beleremeg
lüktető brunch 2019 lista a spotify-on, popszámok akusztikus feldolgozása,
popszámoké, amiken felnőttem
kezek a levegőben, ó boldogtalan ’10-es évek
amikor rétegeztem a mondanivalóm
hogy mindenkinek jelenthessen valamit
és aki nem akarja, hogy jelentsen valamit
az el tudjon felette siklani
amikor egytől egyig megettem
a sárfekete szavaim