Nyíri Pál: Az Orbán-kormány bevándorláspolitikája és az új kínai bevándorlók

Az 1990 és 2010 közötti magyar kormányok a bevándorláspolitikát – a magyar nemzetiségűek könnyített letelepedését is ideértve – kizárólag rendészeti kérdésként kezelték, azzal kapcsolatos gazdasági vagy demográfiai koncepciójuk nem volt.1 2015 óta a jelenlegi kormány, miközben jórészt a mindenfajta bevándorlás vehemens ellenzésével definiálja saját helyét az európai politikai porondon, a valóságban óvatos, ám aktív, gazdasági szempontok vezérelte bevándorláspolitikát kezd kialakítani. Azoknak a bevándorlási, illetve „integrációs” stratégiáknak, amelyeket a kormány jogászai az EU követelményeinek megfelelően évek óta legyártanak és az asztalfiókba süllyesztenek, éppen akkor kezd némi közük lenni a valósághoz, amikor a kormány látszólag a legádázabbul küzd ellenük.

Az Eurostat szerint 2016-17-ben a nem EU-tagállamok állampolgárainak kiadott érvényes letelepedési és tartózkodási engedélyek száma Magyarországon csaknem 120 százalékkal, 54 ezerről 117 ezerre nőtt. Ez kiugróan a leggyorsabb növekedés az Unióban (az EU-átlag 5% alatt van), és annak ellenére figyelemreméltó, hogy nem tudjuk, hány engedélyt adtak ki lejáró régebbi helyett ugyanannak a személynek. Az ellenzéki média és politikusok jobbára a 2013 és 2017 között futó letelepedésikötvény-programot kritizálták, mondván, annak bevétele a Gazda és klikkje zsebeit tömte, és a bevándorlók közé kétes figurák (úgynevezett „nemzetbiztonsági kockázatot” jelentők, illetve más autoritárius rendszerek vagyonukat kimenteni igyekvő képviselői) keveredtek.2 Az idegenrendészeti adatok azonban azt sugallják, hogy az Orbán-kormány bevándorlási nyitása nem merül ki a kötvényprogramban és a vendégmunkáskvóta emelésében (2019-ben ez 57 ezer, és a hírek szerint főleg ukránok, mongolok és vietnamiak részesülnek belőle3). Az érintettek elmondásából úgy tűnik, a munkavállalói és vállalkozói letelepedési engedélyek kérelmeit is engedékenyebben bírálják el, mint az előző kormányok alatt, a külföldi állampolgárok ingatlanvásárlását pedig, amit az első Orbán-kormány idején a Fővárosi Közigazgatási Hivatala még mindenáron igyekezett megakadályozni, ma már gyakorlatilag automatikusan jóváhagyják. Miközben indiai és arab diákok az utcai zaklatás erősödéséről számolnak be, a budapesti lakosok vizuális sokfélesége egyértelműen erősödik. A jelek szerint a magyar kormány, összhangban a nemzetközi trendekkel, szelektív bevándorláspolitikát alakít ki: miközben elutasítja a menekülőket, hallgatólagosan támogatja a vagyonosabb és képzettebb külföldiek letelepedését, de úgy, hogy azok szelekciója átláthatatlan egyedi döntések formáját ölti.

 

 

A letelepedésikötvény-program kétségtelenül az új politika sikersztorija. Felfüggesztéséig 19.838 jelentkezőt juttatott letelepedési engedélyhez, többet, mint a versenytárs EU-tagállamok hasonló programjai. Portugália például 2012 és 2018 áprilisa között mintegy 16 ezer kérelmet hagyott jóvá.4 A magyar program résztvevőinek döntő többsége, 81%, kínai állampolgár (HVG, 2019). Nem mindegyikük telepedett ténylegesen is le Magyarországon, és olyan is van, aki már tovább is állt. Az új bevándorlási hullám azonban még így is nagyjából megduplázta Magyarország kínai lakosságát és átformálta annak szociodemográfiai szerkezetét és földrajzi eloszlását. Az utóbbi években mindennapossá vált a fiatal, gyerekes kínai házaspárok látványa a pasaréti bevásárlóközpontokban, újlipótvárosi kávézókban és Budapest felkapott kulturális és szabadtéri szórakozóhelyein: olyan helyeken, ahol a korábban megtelepedett kínaiak nemigen fordultak elő. Az új bevándorlók gyermekei pedig döntően a „jobb” budapesti kerületek állami iskoláiban, elsősorban a kéttannyelvűekben tűnnek föl, miközben a régebbiekéi, ha szüleik ezt megengedhették maguknak, a Józsefvárosi piac környéki iskolákból jellemzően egyenesen az angol nyelvű „nemzetközi” iskolákba távoztak.5

 

 

Kik az új bevándorlók?

 

Kik tehát az új kínai bevándorlók? Miért fizettek 250, később 300 ezer eurót plusz a közvetítői díjakat, hogy arra a Magyarországra jöjjenek, amelynek kormánya a zéró bevándorlás retorikájával szerzett magának nemzetközi hírnevet, és ahol az idegenellenesség már évtizedekkel a kormánykampány előtt is kiemelkedő volt?6 Ha van pénzük, miért bíznak a közoktatásban, amelyből a magyar középosztály egyre inkább menekül?

Beck Fannival 2017 óta folytatott, interjúkon és résztvevő megfigyelésen alapuló kutatásunk során eddig mintegy 30, 2014 és 2017 között Magyarországon letelepedett házaspárral kerültünk kapcsolatba. Mindegyikük azt mondta, a környezetszennyezéssel és az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos aggodalmak, illetve az gyermekükre nehezedő iskolai nyomás késztette őket Kína elhagyására. (Mindössze két gyermektelen kötvényes bevándorlóval találkoztunk, a többiek óvodás vagy iskoláskorú gyermekkel indultak útnak.) Magyarországra már azután esett a választásuk, hogy eldöntötték, kivándorolnak; korábban egyikük terveiben sem szerepelt. Elsősorban a letelepedésikötvény-program viszonylagos olcsósága és a kérelmezési folyamat egyszerűsége vonzotta őket: a legtöbb programmal ellentétben a magyar letelepedési engedélyt egy lépésben, néhány hónap alatt megkaphatták, anélkül, hogy ehhez Magyarországra kellett volna jönniük. Volt, akinek már folyamatban volt kanadai bevándorlási kérelme, és az ottani program leállításakor keresett gyors pótmegoldást. De a többség Európába igyekezett, hangsúlyozva, hogy a zöld környezettel, a magaskultúrával, a kulináris élvezetekkel és az élet egyéb örömeivel, valamint a jó közoktatással és egészségügyi ellátással azonosított európai életformára vágytak az észak-amerikai vagy ausztrál modernitás helyett, amelyet a felhőkarcolókkal, a pénzkereséssel és a versennyel kapcsolnak össze – és amely ezért kevésbé különbözik az általuk ismert kínai realitástól. Magyarország ennek az „európai álomnak” a költségkímélő változatát kínálta nekik.

 

 

A kínai kötvényes bevándorlók kivétel nélkül felsőfokú végzettségűek, a harmincas-negyvenes éveikben járnak és a nagyvárosi középosztályhoz tartoznak: nagyobb magáncégeknél dolgoznak, kisebb magáncégek résztulajdonosai, néhányan egyetemi oktatók. Van közöttük belsőépítész, vegyészmérnök, ingatlanfejlesztő, de nyelvész is. Kínai mércével nem számítanak gazdagnak, de elég megtakarításuk van, hogy abból, illetve egy eladott pekingi, sanghaji vagy kantoni lakás árából kényelmesen megéljenek Budapesten. A férfiak között vannak olyanok, akik Kínában maradtak vagy átköltöztek ugyan, de megtartották részesedésüket vállalkozásukban, mások – és az összes feleség – felmondták állásukat. Magyarországi jövedelmük kevesüknek van, és egyiküknél sem játszik jelentős szerepet.

A Magyarországra költözés olyan életszínvonalat tesz lehetővé a bevándorlóknak, amit Kínában nem tudtak megengedni maguknak. A kínai megapolisz zsúfolt peremkerületében lévő felhőkarcoló felcserélése saját, zöldövezeti kertes családi házzal vagy villával, de legalábbis egy parkhoz közeli, tágas lakással központi helyen áll az „európai álom” megvalósításában. A kínaiak 2016 óta vezetik a külföldiek budapesti ingatlanvásárlásainak toplistáját, és az ingatlanügynökök szerint elsősorban a 200–400 ezer euró közötti budai kertes házakat, illetve befektetési célból a belvárosi lakásokat keresik. A kedvelt környékek közé tartozik a II. kerület külső része, illetve a Buda környéki falvak, de a később, tehát magasabb ingatlanárak közé érkezők közül többen vettek házat a XVI. vagy a XVII. kerületben. Az „európai fíling” másik, szinte mindenki által említett eleme a gyerekek bőséges szabadideje. Szemben a „lélekölő” kínai iskolával, ahol az állandó verseny, a reggeltől estig tartó tanulás és a középosztály számára szinte kötelezőnek számító különórák nemcsak a gyerek, de az anya idejének és a szülők anyagi erőforrásainak nagy részét is igénybe veszik, a magyarországi iskola a szülők elbeszéléséiben idillként jelenik meg. Igaz, kissé ambivalens módon: a gyermek egyfelől élvezheti a szabadságát, kiélheti személyiségét – másfelől a külön angol, a zeneiskola, a sport, amire a szülők azért mégiscsak járatják, a töredékébe kerül annak, amibe Kínában, és sokkal kevésbé megterhelő. Nem csoda, ha azok a gyerekek, akikkel beszéltünk, szinte kivétel nélkül a magyarországi életüket részesítik előnyben és nem akarnak visszamenni Kínába – még akkor sem, ha a magyar iskolában még nem értik a tanítót és nincsenek barátaik.

 

 

A kilencvenes évek kínai bevándorlóinak az iskola a család társadalmi előrejutásának és globális mobilitásának eszköze volt, ezért küldték gyermeküket lehetőség szerint angol nyelvű iskolába és onnan nyugati egyetemre. Mai utódaiknak többet számít a „felhőtlen gyermekkor”. Húsz évvel ezelőtt maga a kivándorlás is családi vállalkozás volt: az otthon maradók számítottak a külföldre kijutók anyagi segítségére és arra, hogy adott esetben őket is segítsék a költözésben. A kilencvenes években Magyarországra jövő kínaiak a pénzkeresésre koncentráltak, gyermekeiket általában vagy a nagyszülők, vagy egy magyar dada nevelte. A legutóbbi bevándorlási hullámmal teljesen más a helyzet: a nagyszülők, bár lehetőségük lenne rá, ritkán települnek át Magyarországra, jellemzően gyermekeik áttelepülését is ellenzik, a fiatalok pedig nem tartanak igényt a jelenlétükre, mert maguk akarják nevelni a gyerekeiket.

 

 

Magyarország: a hamisítatlan fehér Európa

 

A gyerekek szabad önkifejezése visszatérő eleme a kínai bevándorlók európai álmának. A paternalista kínai oktatási rendszer elutasítása, nem egy esetben pedig ennél tágabb ellenérzés az egyre szorosabbra fűzött kínai rendőrállammal szemben, arra vall, hogy egyfajta liberális ideál indította őket útjukra. De akkor – ha mégoly könnyen és olcsón jutnak is be – mit keresnek azon a Magyarországon, amely illiberális államként, a nyugat-európai liberalizmus ellenpólusaként határozza meg magát, és amely szavakban éppen a bevándorlástól kívánja megvédeni a kontinenst?

Úgy tűnik, sokuk számára ez a retorika éppenhogy növeli az ország vonzerejét. A kínai média ugyanis, hasonlóan a magyar kormánymédiá­hoz, veszélyes és rendetlen helynek láttatja Nyugat-Európát, és ezt összeköti mind a bevándorlással, mind Európa irányvesztésével és sodródásával.7 A kínai közösségi médiában elterjedt nézet, hogy Nyugaton a liberális elitek által kedvelt színes bőrű kisebbségek a keményen dolgozó, adófizető kínaiak rovására jutnak nem megérdemelt előnyökhöz.8 Beszélgetőtársaink közül többen megemlítették, hogy Budapestet azért is biztonságosabbnak tartják, mint például a bevándorlás szempontjából szintén szóba jövő Madridot, mert itt nincsenek afrikaiak. „Nekem tetszik Orbán. Mert kívül tartja az országon a jöttmenteket. Mert tudja, hogy ha beengedi a rossz embereket, akkor a hozzánk hasonló jó emberek nem jönnének” – mondta egyikük.

 

 

De nem csak a biztonságérzetről van szó. Sok középosztálybeli kínai szemében a menekültek éppen akkor veszélyeztetik az európai életformát, amikor ők, a kínai középosztály, végre annak élvezőivé válhatnak. 2016-ban a Chinese Initiative for International Law nevű, a menekültek segítésére alakult szervezet felmérést végzett a pekingi elitegyetemek joghallgatói között. Nyolcvan százalékuk úgy vélte, hogy Európának nem lenne szabad újabb menekülteket beengednie. A leggyakrabban említett ok az európai kultúrára gyakorolt negatív hatásuk volt. A Vice magazine kínai kiadásában egy Angliában tanuló kínai diák ezt írta: „Európa egy idegen otthon előkelő, szép nappalija. Messziről jöttünk a jó modor e honába és elhoztuk a pénzünket… Egyszer csak egy csapat hívatlan vendég tör ajtóstul a házba. Őket nem érdekli a berendezés, és oda se néznek ránk, akik nyársat nyelve ülünk a kanapén”.9

Magyarországon, biztosítja az aggódó kínai középosztályt az Orbán-kormány és annak kínai médiaképe, ilyesmi nem történhet. Az utóbbi években ráadásul két rendkívül népszerű kínai celebshow is forgatott magyarországi helyszíneken, erősítve azt a benyomást, hogy itt jutányosan érhető el az európai fíling. „Itt kóstolhatunk bele a legolcsóbban a csúcsminőségű európai életbe!” – lelkesedett egy turisztikai blogger a Feleségek romantikus utazásai budapesti – részben az Országházban forgatott – epizódja után.10

 

 

Az orbáni országimázsépítés tehát az Európába vágyó jómódú kínaiak esetében jó lóra tett. A kötvényes bevándorlók zöme nem olcsó európai útlevelet kereső kétes egzisztencia, hanem az „európai kultúrát” zöld környezetben, színes bőrűek, hajléktalanok, tüntetők és sztrájkoló vasutasok által háborítatlanul élvezni kívánó világpolgár-aspiráns, aki itt költi el a máshol megkeresett pénzét. A kínai társadalomhoz és részben a politikai rendszerhez való kritikus hozzáállásukat, fogyasztói kozmopolitizmusokat össze tudják egyeztetni az Orbán-féle és más euro-amerikai nacionalista populizmusok iránti szimpátiával.11 Kérdés persze, mikor érzik meg ezek mérgező hatását a saját bőrükön. Úgy tűnik, jómódú környékeken folytatott autós életformájuk többé-kevésbé megóvja őket az inzultusoktól, de 2018-ban nagy port vert fel a közösségi médiában egy apa bejelentése, hogy az iskolában tapasztalt előítéletek és diszkrimináció hatására a család Portugáliába költözik. Ahogy a gyerekek nőnek és a családok tapasztalatai szaporodnak, lehet, hogy mások is követni fogják őket.

A 2020 eleji koronavírus-járvány idején például több szülő arról számolt be, hogy gyerekeiket az iskolában kerülik vagy csúfolják.

 

 

Irodalom

 

Feischmidt Margit és Nyíri Pál (szerk.): Nem kívánt gyerekek? Sík Kiadó, Budapest, 2006.

Gong, Jasmin, Bertram Lang és Kristin Shi-Kupfer: Questioning not the EU, but the ‘Western System’ – European Crises through the Lens of Chinese Media. MERICS China Monitor 33. 2016.

Offshore adóparadicsomokból is érkeztek letelepedési kötvényesek Magyarországra. hvg.hu, 2019. január 17. https://hvg.hu/itthon/20190117_Offshore_adoparadicsomokbol_is_erkeztek_letelepedesi_kotvenyesek_Magyarorszagra

Portugal’s Golden Visa Passes 6,000 Approvals for the First Time Show March Data. Imidaily, 2018. április 4. https://www.imidaily.com/editors-picks/portugals-golden-visa-passes-6000-approvals-for-the-first-time-show-march-data/

Ji Cai: (Hogyan lett belőlem, a Kínában libsinek csúfolt diákból, külföldön jobbos). Vice China, 2019. január 30. http://www.vice.cn/read/i-am-not-left-or-right-i-am-chinese

Nagy Boldizsár: In Whose Interest? Shadows over the Hungarian Residency Bond Program. Genf: Investment Migration Council és Transparency International Hungary, 2017.

Sik Endre, Simonovits Bori és Szeitl Blanka: Az idegenellenesség alakulása és a bevándorlással kapcsolatos félelmek Magyarországon és a visegrádi országokban. Regio, 2016. 24(2):81–108.

Szabó Yvette: Megfizetnek érte. HVG, 2019, XLI(28): 6–9 (július 11).

Tóth Judit: Lehet-e normatív a migrációs politika? In Hárs Ágnes és Tóth Judit szerk. Változó migráció – Változó környezet. Sík Kiadó, Budapest, 2010. 193–220.

Zhang, Chenchen: Right-wing populist discourse on Chinese social media: Identity, otherness, and global imaginaries. Brussels Working Papers 2019/2. Université Libre de Bruxelles, Brüsszel.

Zhang, Chi : WeChatting American Politics: Misinformation, Polarization, and Immigrant Chinese Media. Columbia Journalism Review. 2018. https://www.cjr.org/tow_center_reports/wechatting-american-politics-misinformation-polarization-and-immigrant-chinese-media.php/

 

 

Jegyzetek

 

  1. Tóth 2010.
  2. A letelepedésikötvény-programról a legalaposabb tanulmányt Nagy Boldizsár írta (Nagy 2017).
  3. A vendégmunkásokról l. Szabó 2019.
  4. Imidaily 2018.
  5. Feischmidt és Nyíri 2006.
  6. Sik et al. 2016. A kínaiak elutasítása a Tárki idegenellenesség-méréseiben a 2007-ben mért 81%-ról 2014-re – az utolsó ilyen adatfelvétel évére – 67%-ra csökkent, talán mert a kínaiakat ma már inkább a gazdagsággal, mint a piaccal azonosítják. Ez az arány azonban még mindig magas.
  7. Gong, Lang és Shi-Kupfer 2016.
  8. Zhang 2018.
  9. Ji 2019. A cikk angol nyelvű alcíme: Se nem jobb, se nem bal: kínai.
  10. (Meglátogattuk a Feleségek romantikus utazásai forgatási helyszínét: a sikkes Európai még több jó ár-értékarányú szórakozást rejteget). https://zhuanlan.zhihu.com/p/44216505
  11. Trump kínai támogatottságáról l. Zhang 2019.
Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.