Novellák

Leigázva

Szoba, ablak, cseréptető az ablak előtt, vékony füstcsík, kenyérszag. A vágyakozók otthon üldögélnek. A cserépkályhának támasztom a hátam, lekapcsolom a lámpákat vágyakozáshoz. Nem megyek ki, nem lustaságból, föl se kelek. Narancsszínű a város, körben piros hegyvidék, tengerkék tintafolt, tinta tenger égboltozat. Távoli hegycsúcs vöröslik, és olyasmi hosszúkás, zizegő bogarak repdesnek mindenfelé, mint a szaloncukor. Röpködő szaloncukik. Szabadon kószáló, felhizlalt zsiráfok, szabadon szédelegnek. Csomó jókora kupacnyi, fagylaltzöld, takaros zsiráfszar. Van mindenhol állítólag. Elpottyantva és szétterítve. A lakosság sétálgat, én nem. Eszegetnek, élénk ropogtatás, leisszák magukat, senkiben sincs szégyenérzet, lehet nyugodtan kúrni a parkolóban. Nyugodtan kúrnak bárhol. A nők magasak, gömbölyűek, babaszappanszaguk van, csoportosan ábrándoznak a padokon. Csupa női hús és lelkek. Nők lelke húsból. Egy aranyból kiöntött, forró lányalak.

* * *

Mégiscsak átkopogok mérgemben. Nem jó mérgelődni. Félni se [borzalom, álmodozás, lelkes, lelketlen borzalom ez, / háborog, üdv, gonoszan, könyörögve, kín komor ajkán, / ámulat, szörnyetegek, buzog, elbocsát, leigázva], ez mind nem elég jó. Ha a szomszéd szobában basznak, sikongat a nő, mégis átkopogok, mert nem jó hallgatni, bár átkopogni se jó. Ezért halkan kopogok, hogy ne hallják meg.

* * *

Egy fiatalasszony meg akarta mérgezni az urát. Azt találta ki, hogy abból a fekete tintából, amit a férfi használt, mindig beleönt egy kisebb adagot a kávéjába. A férfi, ötven körüli sikeres ügyvéd, minden este, lefekvés előtt két-három órát üldögélt a fürdőkádban, hogy kiáztassa a bőréből áradó erős szagot. Az asszonynak volt valakije, egy fiatal műegyetemista árvagyerek, akit az ügyvéd a saját költségén taníttatott. Esténként, kádfürdőzés előtt, az asszonynak le kellett szopnia a férjét. Az ügyvéd ilyenkor az íróasztalára ült, a felesége pedig a karosszékbe, hogy megfelelő magasságban legyen a feje. Szopás után a férfi bemászott a kádba.

Történetek

Egy férfi megbotlott a járdában, és hasra esett a Teréz körúton. Gyorsan feltápászkodik, tekintget maga köré, látszik, milyen kínos neki ez az egész. Állok a Wesselényi utcánál egy kirakat előtt, nézem a kirakatot, nekem se túl kellemes. Figyelem a kirakatüvegben, ahogy porolja magát. Körül- pislog, látnia kell a rá bámulókat, és a bámulókon azt, hogy nem ők estek el így. És hogy pont ezért figyelik azt, aki viszont igen. Az elesettet bámulják, ő pedig azokat, akik nem estek el. Könnyen olvasható mondatok. Valahány viszonylag nyugodtra sikerült magyar mondat. Kétségbeesésükben sikerültek úgy.

* * *

Sétáltam egy sarkot. Nem szeretek sétálni, nem sétálok, csak ha muszáj. Ha kell valamiért, akkor megyek. Megnézni, amit meg, elintézni a dolgokat, magáért a gyaloglásért nem gyalogolok. Csak hogy gyalogoljak, azért nem. És nem szeretek törni se. Ma mentem egy darabot, el a sarokig és vissza, mentem, megfordultam, haza, be a konyhába, kivettem egy poharat a stelázsiból. Nem tévedtem el. Kivettem a poharat, és ledobtam a földre. Nem csinálok cirkuszt. Előbb még magasra tartottam, aztán elengedtem. Ezek ma történtek. Nagyot szólt.

* * *

Az átkelőhajón egy nő velem szemben, tátva a szája, nyitott szájjal alszik, belelátni a torkába. Oostum, Garnwerd, Warffum, a tenger Noordpolderzijlnél. Zselés sonka töltelékkel, túl sokáig kell rágni, undorító, de szó szerint. A mosolygástól kifárad a szám. Nem a rágástól? Az asztalon egy csokor virág. Véres az asztal, vagy pedig kiömlött egy kevés vörösbor. Vagy málnafagylalt tejszínnel.
A virágok büdösek.

* * *

Az Y féllábú X, az X kétlábú Y, ezt Tandoritól kölcsönöztem. Fél láb, egy cipő. A cipőt Berlinben vettem, edzés előtt ötven perccel, a KaDeWe sportosztályán. Izgalmas volt, cipők csinos vitrinekben, és még ki is kellett érni a pályára. Freizeitligás csapat, nem a legalacsonyabb osztály, körülbelül a hatodik vonal. Jó cipő, és nem jó, kicsit nehéz, a tornacipő súlyához vagyok szokva. Rúgtam vele, bal lábbal, egy gólt, a felső lécről jött le a labda, és ahogy levágódott, abban a pillanatban kikapcsolták a világítást. Mintha telibe találtam volna a gombnyomást. Lekapcsolják, nem egészen, annyira, hogy ne lehessen folytatni a játékot. Ki lett várva a megfelelő pillanat. Odanézett vagy nem.

* * *

Hosszú, egyenes szakaszok, ha zuhog az eső, megtelik az út békával. Teli az úttest laposra gázolt békával. Egy mustárzöld Ford megy előttem, HAS rendszámmal. Nem mániásan, de elolvasom a rendszámokat, amikor el, hogy úgy mondjam, mélázok. Mezőszilas, Igar, Vámpuszta, Vámszőlőhegy, Ozora satöbbi. Szakály, Hőgyész, Dúzs, Csibrák, Kurd, Döbrököz, Dombóvár, Kaposszekcső, Vásáros- dombó. Gerényesnél az van rajzolva, hogy vissza lehet kanyarodni Ág után, de egyszer csak eltűnik az út. Kettéágazik, két földút látszik a bokrok közt. Megállok, nem szállok ki, mindenki engem bámul, a kerítés mellett álldogál egy asszony, kérdezem tőle, hogy merre menjek tovább Komló felé. Vissza kell fordulni, mondja. Erre nem jut át. Itt nem jut át, mondta az a nő. Visszamentem Gerényesre. Aztán Kisvaszar.

* * *

Látok helyesen. Mit látok helyesen, és ki az, aki látja. Szemben velem a padon egy idősebb nő.
Az alsó ajkát előrenyomja, csücsörög, kapkodja a fejét, magában beszél, ki van a legalaposabban pirosítva. Rettenetesen csúnya. Turkál a csomagjában. Én jól látok. Próbálja megvakarni a hátát, nem éri el, akkor nekidörgöli a pad támlájának, csörömpölnek rajta a nyakláncok. Ilyenkor hova kell nézni. Az állát olyan erővel nyomja előre, mintha azzal akarna utolérni és átlyukasztani valamit. A legtöbb irány megfelelő. Ha ebbe az irányba nézek, nem veszek részt.

* * *

Egy kislány megy a járdán. Énekelget magában. Megáll, leteszi a földre a táskáját. Tíz éves. Éjszaka bepisil. Nem látom rendesen, csípi a szemem a só. Hogy milyen só? Só, és kész. Csíp a só, és vala- hová azért muszáj nézni, ez nem jó így. Pislogtam, igyekeztem nyitva tartani a szemem, sikerült előrángatnom végre nagy nehezen a zsebkendőt. Ahhoz közben valamennyire föl is kellett állnom, és nem ültem azonnal vissza, hanem próbáltam a székemet hátrébb lökdösni. De honnan veszem, hogy bepisil?

* * *

A Baumgarten-Höhén, a bolondokházában van egy templom, Otto Wagner tervezte. Olyan a szenteltvíztartó, csöpögtetős, hogy a bolondok ne tudjanak belepancsolni.

* * *

Ha meghal valaki, elrendezik a kezét. Így valahogy, rendezgetik az ujjait a megfelelő sorrendben, és mikor el van rendezve, egy illetékes számolni kezdenek a Mennyországban. 1, 2, három, elszámol százig, és amikor elérkezik a száz, azt az illetőt elfelejtik. Száz, na, és el van felejtve. Akkor lejön a Földre, meg van neki engedve, hogy megkereshesse az egyik volt ismerősét. Ha valahogy az emléke- zetébe idézném magam, gondolja, miközben megpillantja őt, az ismerősét egy trolibusz- megállóban. Vagy jó alaposan belerúgnék ott, az utca közepén. Elé áll, kezébe nyom egy köteg pénzt, az meg csak bámul rá. Emlékszel rám? Hát… Nem emlékszel? Nem. Na, biztos? Ja, tényleg!, mondja fájdalmasan az ismerőse annak a valakinek, viszont énnekem sajnos épp jön a buszom, akkor majd legközelebb. Belegyűrte a zsebébe a pénzt, és fölszállt a trolira. Vagy micsoda, na, szóval a buszra. Még csak vissza se nézett.

(Azt is)

mered, hogy két favágó megy az ösvényen, és egyszer csak az, aki.
Nem ismerem, és nem is érdekel!
Hátul megy, leveszi a vállá.
Mondtam, hogy nem érdekel!
Ról a szekercéjét, és belevágja az előtte menő hátába? Ismered?
Nem érdekel, mondtam már!
Így beleküldi neki a hátába.
Hagyd abba légyszi!
És akkor a csávó, tudod, akinek a hátából áll kifelé a szekerce, megfordul, és azt mondja.
Mondtam már, süki vagy?, nem érdekel! Hányszor kell még!
Hogy ez most komoly volt vagy tréfa?, erre a másik, hogy komoly. Mit csinálsz?
Befogom a fülem.
Mire a csávó, így áll ki belőle az izé, szekerce, hogy az más, mert tréfának kissé erős lett volna. Vége. Ha annyira nem érdekel, akkor miért mosolyogsz?
Mert nem volt szekszuális.

(A szobafestő, én és ő)

Én: És hogyhogy nem spricceli le magát?
Festő: Mindig kicsit elhúzódok magam alól.
Ő: És hogyhogy?

(Ma Győző)

Ma Győző napja van. Tegnap Achilles. Holnap Károly, holnapután Imre. Lénárd, Re.
Hagyd már abba.
Zső, Zsombor, Tivadar. Korgó Gyomor, ezt az indián nevet találtam ki neked.
Jaj.
És képzeld el, hogy a M. L. a gyerekét Herkulesnek akarta elnevezni.
Ne.
De! Csak a felesége nem hagyta! Nem egyezett bele. Anyukámnak volt Tivadar nevű udvarlója!
Az én anyukámnak is.
És jön az, hogy Réka, nov tíz. Neked volt Réka nevű csajod?
Nem.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.