Mesterházy Balázs – Lisbeth

Egy szemtanú (helyszíni kihallgatás)

Én, kérem szépen csak annyit láttam, itt ültem kint a teraszon, tanúim vannak rá, hogy itt tartózkodtam ebben a sárga foltban, nahát, csak viccelek, tudja a fal, az van sárgára festve, a Gesztenyefa teraszának a fala, itt ültem kint. Csak annyit láttam, hogy a lovas kocsi gyorsan jön, onnan jött Varsád felől, mutatom, arról, és hogy a kocsis kíméletlenül üti a lovat, csattogott az ostor, meg anyázott a kocsis. Nem akart a ló fordulni, vagy hasonló, nemtom, meg is állította, itt, kérem szépen, a kocsma előtt a téren, a kereszteződés kellős közepén, itt, ni.
És akkor elkezdte ütni a lovat, az az állat az ostorával verte a szegény párát, amíg az térdre nem esett, de az ugye a lónak mégse a sajátja, már hogy térden, eldőlt az oldalára, és vérzett, mint a nyavalya, ekkor jött a Maxi, igen, a gyanúsított, támolygott rendesen, kamilláztam is, tudja, no, hogy már otthon így elintézte magát, mert,
öhh, igen, elnézést, a lényegre szorítkozom, természetesen, tehát furcsa volt, hogy ilyen korán ittas már, mert korán volt még, de volt a haj alatt, ez látszott, betámolygott ide a kereszteződésbe, onnan, a telefonfülke mellől nézte, ahogy a kocsis veri a lovát, az meg már nem nyerít, hanem hörög, a végén meg már csak nyüsszögött és fújtatott nagyokat, prüszkölt, gyütt ki a véres hab az orrlikain,
persze, persze, a lényeg,
nem, nem kalandozom el, értettem százados elvtárs,
akkor főtörzs, elnézést kérek herr oberizé, de meg van az ember ettől az egésztől zavarodva, hogy ugye az eset, meg aztán a vérző ló és a nyakában a Maxi, igen, ő, E.R., szóval ott állt, imbolygott a telefonfülkénél, nézte, ahogy mindenki más is azt nézte, ahogy a kocsis összeveri a lovat, és amikor már belefáradt az ütlegelésbe, meg a káromkodásba, amikor már csak úgy tessék-lássék módjára csapott oda, mintegy levezetésképpen, akkor a Maxi, az a mokány, szakállas ember, odaimbolygott az elterült, vérző állathoz, potyogtak a könnyei, a Maxinak, igen, és letérdelt, és a ló nyakába borult. Ráborult kérem a ló felszaggatott, vérző nyakára, simogatta, beszélt is hozzá, nem, azt nem hallottam kérem, hogy mit mondott, a ló fülébe sugdosott, ezt láttam, meg hogy zokog közben, potyognak a könnyei.
Azt nem tudom megmondani, hogy a lóval való, úgymond, merthogy Ön így mondta, érintkezés előtt a ruhája, hogy tehát véres volt-e, erre nem emlékszem, csak azt a lovat tudtam nézni, ahogy fújtat. Meg vérzik.

MTI-közlemény

xxxx. xx. xx., 09:41
A Tamási Rendőrkapitányság munkatársai a mai napon őrizetbe vették egy lovas kocsi hajtóját, aki a Tolna megyei Gyönk központjában halálra verte lovát, mert az nem a helyes irányba fordult a kereszteződésben. A dühbe guruló férfi előbb a hajtáshoz használt ostorral, majd a levágott gyeplőszíjjal és egy, a kocsin szállított gereblye nyelével addig ütötte az állatot, amíg az elpusztult.

Csupits András (gyönki lakos)
helyszíni meghallgatása és tanúvallomása

Nem állítom, hogy nem volt hirtelen ember, mert nem, mármint állítom, hiszen az volt, okos, de hirtelen ember. Elnézést, igen, jelen időben, merthogy az. Mindazonáltal ezt azért nem, azért ez nem volt őbenne benne. Mert a wartburgos történetet például, azt meg tudom erősíteni, azt sokat mesélik róla, igen. Parancsol? Hát, hogy ugye aaa, a nevezett, a delikvens személy testnevelés szakos tanár volt, és egy alkalommal, úgy értem egy tanórán Wartburggal kergette meg az egyik diákot, beült a Wartburgjába és felhajtott a focipályára, a gyereket keresztül-kasul kergetve a füvön, merthogy tud ő futni, ha muszáj, a lusta kurva anyját neki, és csak tolta, tolta a gépet, nem eresztette a helyzetet, már a szakálla végén csüngött a nyála az üvöltéstől, utána hétvégén nem is lehetett megtartani a pályán a Kölesd elleni meccset, olyan barázdákat meg karcolásokat csinált a Wartburggal a futballpálya gyepébe, hogy.
Nem, kérem, személyesen nem voltam jelen.
Igen, hallomásból. Igen, megértettem, akkor elnézést kérek.
A tett elkövetését megelőző, ugye így mondják valahogy, napokban viszont nagyon is jelen voltam, merthogy nekem mondta, személyesen nekem, egyértelműen, merthogy ketten álltunk a pultnál és beszélgettünk, igen, a Gesztenyefa Vendéglőben, hogy tehát azt mondta, a kérdéses személy, hogy nem találja a pincéje kulcsát. Tudják, mindig egy ÁFÉSZ-es nejlonszatyorral járt, benne az alkar nagyságú pincekulcs, a pincéjének a kulcsa, az mindig nála volt, azt szokta mondani, idézem, hogy ha már a mennyországhoz és a nők szívéhez nincsen kulcsom, legalább ez meglegyen. Ezt el szokta időnként mondani, mi meg kénytelen-kelletlen mindig meghallgattuk, úgy gyorsabban túl lehetett az egész témán esni. Azt is mondta nekem akkor este, hogy azt gyanítja, hogy az asszony áll az egész mögött, hogy az rakta el a kulcsot, eldugta biztos, mert múltkor olyan részegen ért haza. Voltaképpen ez így nem is igaz, pontosítok, merthogy önerőből, hogy így mondjam, egyáltalán nem is ért haza. Az igazság az, hogy úgy vitték, járni is alig tudott.

[részlet E.R. gyanúsítotti kihallgatásának jegyzőkönyvébõl]

Nem tudom, miért tettem. Senkit nem akartam bántani. Biztosan nem. Tudják, én egy valamit akartam csak. Már jó régóta csak ezt az egyet. Kiülni a pince elé egy pohár jó kadarkával, és nézni a tájat. A dombokat, meg a fákat, meg szemben az oldalban a lovakat, a birkákat. Én csak ennyit akartam. Bán- tani azt nem. Azt nem akartam. Senkit.


Hatósági kivonat

Both Bíborka tanúkénti meghallgatása
(Tamási Rendőrkapitányság, szülők jelenlétében)

Tanú elmondása alapján K.E. (sértett édesanyja, egyben gyanúsított törvényes felesége) történelem tárgyban 2 éve tanú gimnáziumi tanára. Tanú a meghallgatása során elmondta, hogy K.E. körül-belül két hete, egy dolgozat megírását követően azzal hívta magához tanút, hogy a dolgozat eredményétől függetlenül tanú 4-es osztályzatot fog kapni év végén a tárgyból. Mikor tanú értetlenségét fejezte ki emiatt, és kifejezésre juttatta, hogy ez az érdemjegy beleszámít majd a felvételi pontszámába, és a félév során szerzett jegyei, amennyiben az éppen megírt dolgozat is négyes, vagy ötös, nem is indokolják a jelesnél rosszabb osztályzatot, K.E., tanú elmondása szerint nem adott magyarázatot, egyszerűen csak mosolygott, és azt felelte, hogy ő a tanár, ő dönti el ki milyen jegyet kap, valamint (tanú ezt a részt szó szerinti idézetként diktálta jegyzőkönyvbe) „ha valami nem tetszik, beszélj a bátyáddal, a drágalátos Bébével”.
Tanú ezen a ponton értetlenségét fejezte ki. Tanú elmondása szerint K.E. ezt követően egy javaslatot tett számára, amely az ötös osztályzat lehetőségére vonatkozott. Javaslat értelmében tanúnak el kellett volna tulajdonítania K.E. férjének (gyanúsított) pincekulcsát, és azt átadni K.E.-nek. Tanú ezt visszautasította, és saját elmondása szerint sírva távozott az osztályteremből, majd telefonon értesítette szüleit.

Éjszaka, a gyönki postaládákba
ismeretlen személy(ek) által bedobott névtelen levél

Hát most már az egész ország megismerte Gyönk nevét. Ez kellett hozzá. Pontosan lehet tudni, hogy mi juttatta idáig az eseményeket, tudja már mindenki elég régóta, hogy miket csinál(t) az a nő. Tudjuk jól, hogy félrejárt, és tudjuk azt is, hogy nem egyszer. Az a szegény kisfiú kapta most meg a szégyentelen helyett. Ne hagyjuk, hogy nyugodt, dolgos életünket egy ilyen személy beárnyékolja, kapja meg a magáét az is, akit valójában illet! Emeljük fel szavunkat a hitványság ellen!

Hatósági kivonat

Both Benedek tanúkénti meghallgatása
(Tamási Rendőrkapitányság, szülők jelenlétében)

Tanú saját elmondása szerint folyó hó x-n éjszaka, maga is italozásból tartva hazafelé, talált rá a patika (hivatalos nevén: Megváltó Gyógyszertár) előtt E.R.-re (gyanúsított), aki a földön feküdt. Tanú meggyőződött róla, hogy a személy ittas, nincs teljesen magánál, úgymond (idézet) „tökrészeg”. Mivel otthagyni nem akarta, és tudta, hogy hol lakik, felsegítette, és megkísérelte hazatámogatni. Miután ez nem sikerült (tanú elmondása szerint a személy járásképtelen volt), tanú az erősen ittas személyt a hátára vette, és hazavitte. A gyanúsított otthonához érve tanú a kertkaput nyitva találta, ezért a bejárati ajtóig vitte a részeg személyt, ott az ajtófélfának támasztotta és becsengetett. A csengetésre a feleség, K.E. nyitott ajtót, tanú ekkor saját elmondása szerint azt mondta a feleségnek, hogy meghoztam a férjét, majd E.R. ezt követően lehányta a feleséget.
Tanú szó szerinti megfogalmazásában: „telibehányta az asszonyt”.

Véleménycikk

Tolnai Népújság, xxxx. xx. xx.
Egy egész falu, egy egész közösség gyászol és áll értetlenül a megtörtént tragédia előtt. A megmagyarázhatatlan szörnyűség azonban nemhogy óvatosságra és csendes tiszteletadásra, a veszteséget szenvedett család támogatására sarkallna mindenkit, de egyesekből éppen ellenkezőleg, mintha semmi se lenne szent, az ellenkező reakciót váltja ki, és nemcsak, hogy szörnyű, horrorfilmekbe illő túlzásokat terjesztve növelik saját, az események kapcsán játszott szerepük fontosságát és mutatják a létezőnél alaposabbnak jólértesültségüket, hanem egyenesen rosszindulatú pletykák terjesztésére használják a szörnyű tragédiát, a kimondhatatlan veszteséget szenvedett édesanya tanári és emberi minőségét is kétségbe vonva. Mert mintha nem volna elég a tény, a borzalmas tett, licitálnak egymásra a „szemtanúk”, hogy mit csinált és hányszor is az eszét vesztett dühöngő, és már ott sem állnak meg a helyi jólértesültek, hogy az anyának, közösségünk megbecsült tagjának viszonya volna valakivel férje háta mögött, de egyenesen egy diákjával, vagy legalábbis egy diákkal keveredett intim kalandba, állítják. Hát hol marad a jóérzés? Hol vannak a határok, kérdezem én, meddig lehet szőni a meséket, a legendákat, a gyalázkodásokat?

A kocsis tanúként való meghallgatása

Hogy mit mondott a lónak az a zavart, nagyszakállú ember? Tisztán emlékszem, könnyezett, meg nyüszített, az ember, igen, a lónak csak odasuhintottam, nem bántottam én, de fegyelmezni azért mégiscsak kell néha, nemdebár, de most valóban, eldőlt a Lisbeth, szegény, a dédnagyanyámról lett elnevezve, megbotolhatott, vagy gombás volt a táp és rosszul lett, nem tudom, de most lefeküdt, az a figura meg rá, igen a lóra, sírt, könnyezett, le- térdelt és ráborult a lóra, tiszta vér volt, igen, az ember, simogatta a Lisbethet és azt mondta bele a fülébe, ezt sosem fogom már elfelejteni, hogy „te rohadt állat, hogy döglenél meg, szeretlek!” Ezt ismételgette, hogy rohadt állat, meg hogy szereti, és hogy csak döglene már meg.

Gyilkosság és családi tragédia Gyönkön

Tolnai Népújság, xxxx. xx. xx.
Brutális gyilkosságra ébredt tegnap Gyönk. xx.xx-én kora reggel egy apa több kés- szúrással megölte saját kisfiát. Az esetet ismertető megyei rendőrkapitány részleteket egyelőre nem tudott mondani, megerősítette viszont, hogy a 4 éves gyermek édesanyja ágyában aludt, amikor az apa a szörnyűséges tettet elkövette. A gyanúsított felesége a tett elkövetésekor a konyhában tartózkodott, jelenleg orvosi kezelés alatt áll, nincs kihallgatható állapotban. A szomszédok elmondása szerint az ablakon menekült őrjöngő férje elől. A gyilkos apát nem sokkal később, a falu központjában elfogták, ellenállást nem tanúsított, tettére magyarázatot sem elfogásakor, sem azt követő kihallgatásakor nem tudott adni. Az eddigi adatok alapján azonban feltételezhető, hogy az elkövető eredeti célpontja felesége, a gyermek édesanyja volt, és az édesanyja ágyába aznap éjszakára átkéredzkedő gyermek halálát a férfi mintegy csak tévedésből okozta.
A falu megdöbbent és gyászol, többen azt beszélik, hogy az apa egész nap a kocsmákat járta, de látták aznap a pincéje előtt is, elmondások szerint őrjöngött, berúgta saját pincéje ajtaját.
Hogy valójában mennyire volt ittas, azt csak a folyamatban lévő vér- és vizeletvizsgálat eredményét követően lehet megmondani. A gyanúsított elmeorvosi vizsgálata folyamatban van.

(Horácz Iván)

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.