Ezek inkább csak szövetségek,
merengett egyre magában
Magányos Francis,
a szárazföldi kapitány.
Végigvette cimboráit és
igaz barátait is egyben,
arra gondolva, hogy ha
nem a portyázás, nem a
betyárbecsület tartaná
össze ezt a számtalanszor
újra- és újrastoppolt
szőttest, vajon csak úgy,
kedvtelésből bármennyi
időt egyáltalán melyikkel,
ha egyáltalán töltene.
Ne őrülj meg, kalóz, riadt
fel hirtelen, ezek leghűbb
barátaid, testvéreid, akik
az életüket adnák érted,
és viszont, közös minden
halottatok, közös minden
emléketek, ne bomolj meg,
csak mert néha elárulnak,
csak mert rothadásszagú a
stílusuk, nélkülük semmi
vagy, és ők is semmik te
nélküled, ezt ne feledd,
kalóz. De azért megragadt,
algaként, koponyája fertáján
a gondolat, hogy pusztán
emiatt még nem feltétlen
szereti is őket. Ne feledd,
kalóz, te választottad
mindet, bizalmatlanabbul
toboroztál, mint holmi
kikapós szűz a bálban, és
hát, nos, ezek maradtak,
nincs mit tenni. Igen, talán,
meglehet, de ez továbbra sem
változtat a tényen, morogta
maga elé egészen áporodott
összeaszottságban, tompán
és ráncosan, akár viseltes
textil a kosár alján, mint
egy száradt torkú, kehes
sárkány kísértete, egészen
mazsolaszerűen a kalóz
Magányos Francis, de ez
továbbra sem változtat, vélte,
mármint azon, hogy ettől még
nem szíveli őket. Aha, dörmögte
vissza maga magának, mégis
ki más ki másnak, különben is,
Magányos Francis, hát mégis
miféle név ez, beszélő név,
feleselt immár szünet nélkül
magával a kalóz, akkor meg
miről beszélünk, zárta le az
eleve értelmetlen disputát
Magányos Francis. De azt
még hozzátenném, tette hozzá
oktondi természetével, hogy
attól még ezek akkor sem igazi
barátságok, és sajnos semmi
sem változtat ezen a tényen.
Ezek inkább csak szövetségek,
merengett egyre magában
Magányos Francis,
a szárazföldi kapitány.