Szálinger Balázs – Versek

 

Politika

De szép is, ahogy méregetik egymást
A lányok, és kóstolgatják a rosszat
Az ágy szélén, olyan szemérmesen,
Hogy azon én, aki ismerem őket
Külön-külön, jóformán nevetek.

„Szia, X vagyok.” „Y.” Középen
Fekszem én, mint fővárosi piéta,
Dolgok közepe és legnagyobb állat,
Bűnös, aki valamit átvihet
Az egyik leányról a másikára.

Ezek itt még nem értik egymás ízét,
Ez a két nő egymástól szomorú,
Ez a két nő engem boldoggá tenni
Fogadja el a másikat – mosolygok:
Ilyen mókát nem kínáltak falun.

S jaj, nincs különbség: ugyanolyanok;
Én vagyok más bennük, még ezt is érzem,
Mindent érzek. És megpattan egy felhő
Advent Kettő utáni éjjelen,
És mögüle egy messzefényes csillag

Kérdi: mégis, mit vártál, kisfiú?

Átok

Végül fogadd szerelmemet, az átkot,
Te, rossz korok pehelysúlyú tanúja,
És úgy maradj színesre összefújva,
Mint a rossz fal egy külvárosi kertben.

Ott élj, ahová darazsak hajolnak
Méregért, egy zöld tó melletti házban,
Magányosan, szlovén remetelázban,
S az ágyad alatt szaporodjanak.

Ne tudj aludni, ébren lenni szégyellj,
Ne tudj mászni, nem mászni meg se próbálj,
Légy másra használt alagsori oltár,
Kerüljön el az összes buszvonal.

Mert egy napon, függönyöm, elhasadtál,
És mögötted megnyílt az óceán,
És rájöttem, hogy több is van talán,
És jobb nélküled: én most bosszút állok.

Nem akartam rájönni, hogy van Isten,
Nem akartalak nem akarni téged,
Átkom legyen, kedvesem, hosszú élet,
S vidd a szerelmem, hogy élni segítsen.

Számold meg a gazdag ember pénzét

Menjél hozzá, tanuld meg őt szeretni,
Szülj neki egy fiút, tőlem valót,
S míg én kocsmák kocsiszínében várlak,
Hízzál meg, és rettegj, hogy meghalok.

De számold meg a gazdag ember pénzét,
Gyilkos vetést vess, mint a gyilkosok,
Fújd orrod a sálba, az átkozottba
Karácsonykor, s rettegj, hogy megfagyok.

Visszafelé simogasd, mint a macskát,
Visszafelé hajszold, és fuss előle,
Égesd, mard, és higgye ezt szerelemnek;
Előbb-utóbb rohadni kezd a bőre.

Gyónjon úgy is, hogy ő az áldozat,
Már csak a bűntudat vigye haza,
Szenvedjen, mert bűnre kényszerít minket
A pénze, a kora, a műfaja.

Úgy számold meg a gazdag ember pénzét,
Hogy minden pénzt tisztára mos a hit,
Én közben egy útikönyvből kinézem
Kalinyingrádot vagy másvalamit.

Jaj, olyan könnyen megpattan a férfi,
Úgy értetek ehhez, hogy szinte szépség;
Vedd körbe őt testszínű ütegekkel,
Öld meg lassan, és számold meg a pénzét

Iszik velem egy egyszerű halál,
Nem nézek rá, nem hallom meg, ha érvel;
Értem jönnek egy szép nap gyászruhában,
Olyan szépben, amilyet sose láttam,

S ami marad: viszik az első géppel.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.