A/1
(Album)

Hivatalba kerültem, úgy, ahogy rég
Álmodtam, s a gyakornokot levedlem.
Bátorítson elõdeim kudarca,
Hizlaljon sikerük – nehéz az asztal,
S van hagyománya, tartsam észben.
Savanyú levegõre irgalomból
Sincs szükségem, az ablakot kitárom,
Kirepül vele más is – ez sajátom.
Még utánakapok, de nincs idõm rá,
Jöjjön hát a szokás: fehér fatáblán
Néz az utca felé az új edictum,
Terv volt tegnap egy asztalon. Ma közkincs.

A/2
(Bona adventitia irregularia)

Jövevény vagyonom nem áll kezére,
Mert hiába adott nevet s karomhoz
Múló férfierõt: apám a szerzést
Nem könyvelheti át saját magához;
Az enyém. Legyen ez szabály közöttünk:
Én mindent viszek – õ csak azt, amit még
Elõttem letarolt s nekem megõrzött.
Haszonélvezet, ennyi sincs, de hogyha
Fogait kimutatja is: tanulság,
Csak továbbadom. Így ha majd fiam lesz,
Egy fiút s egy apát vesz át legyõzni.
Rögzítsük szigorúan ezt is, azt is.

A/3
(Iacta missilium)

Szervesülhet a kincs, amit leszórtam
A tömegbe? A közvagyont növeltem
Vagy egyéni zsebekre szállt az áldás?
És amíg marakodnak, én az újabb
Kérdésnél ragadok le: itt a válasz
Arra kell, hogy az aktus: elhagyás (s így
Gazdátlan javakon kel újra birtok)
Vagy jó szívem erénye: átruházás.
Az utóbbira cáfolat, hogy önnön
Pusztulásom: enyém, s amit fialt, a
Hasznot én nem adom ki más kezébe:
Eldobom. S aki rácsap, így becsülje.

A/4
(Error in persona)

Egyszer szólnak a lázbajos Szerencse
Asszonyságnak: akit magának
Kinézett, valahol talán leszúrva
Fekszik. Mert nem az áll a trón fokánál
Csinosan feszülõs, piros gatyában:
Tévedés ez a hallgatag kitartott.
Egyszerû fiú volt, mikor találták,
Fehér zoknis, erélytelen, s igen: kész
Arra, hogy kiheverje álmait. De
Ez a rosszhiszem átnevelte mára,
S kiderülhet az átkozott igazság:
Kikacagja a hírt, ki õ az úrnõt.

A/5
(Actio de modo agri)

Mikor alkura álltam önmagamról:
Nagyobbat s ügyesebbet is hazudtam,
A pénzt bezzeg erélyesen s nem egyszer
Számoltattam az élveteg vevõvel.
A csalás kiderült, a büntetés a
Csalás kétszeresére megy. Vevõm most
Fölényes, noha rendesen becsapták:
Láncra nyert ürügyet, hiszen amit vett,
Nyilván jobban övé, ha nem lehet több.
Tisztán játszani egy ilyen mocsokkal:
Minek. Izmai megfeszülnek, én meg
A védelme alól nagyot kacsintok.

A/6
(Interpraetatio pontificalis)

Nem szép ûzni a szenteket s a titkos
Tudományok erõnyerõ bíráit.
Nem, nem félelem ez, hiszen ha félnék…
Hogy: nem célszerû – volna az állításom.
A legalja csak irgalomra méltó
Kényszer-pap, ki rajongva ûz egy álmot,
Azt, hogy megmutassa: hogyan csinálja
Õ. Sajnáljuk a döntnökök legalját.
De azért is erénytelen bírákat
Ûzni, mert akad oly pap is közöttük,
Valós szent, ki ha álmodik, se polgár.
Ne vegyünk tudomást a többiekrõl.

B/1
(Ius auxilii)

Végleges menedékjogon tenyészõ
Füttyös kis plebejus, ha visszaélsz a
Vendégséggel, a szívemet bezárom,
S az illemre bíró berendezésnél
Készséggel mutatok fegyelmezõbbet.
Nézz körül: ki vagy itt? S ha kell, kiállsz-e
Értem? Én kivakartalak magamból,
Elbûvölt ez a város és az állam,
De mikor kiderült, hogy új barátaidnak
Túl parasztos a villanó tekintet,
Visszahúztad a bõröd. Itt, a szívem
Kamrájában az otthonod. De kussolj.

B/2
(Nemo plus iuris)

Nem ruházhatok át saját magamnál
Többet senkire: azt, amit ki tudtam
Ügyeskedni a rám hagyott edénybõl,
Mérik meg, s amit ott hagyok: ígéret,
Mondhatják: sose volt, s magammal
Kell hurcolnom a sírba is. Edényem
Alá ásnak, a súlya rám telepszik –
Bûnözõkön ül így a néma törvény.
Nemo plus iurisom fölött vígadnak
Ellenségeim – így elõttem álljon
Az a cél, hogy a súlyt a föld színére
Terheljem, ha lehet, s eméssze: õket.

B/3
(Capitis deminutio maxima)

Amikor körülálltak és bilincset
Pattintottak a két kezemre, tudtam
Hogy az otthoni vélelem beállott:
Elestem, szabadon. Hiszen halálom
Örökít, míg a rab sosem ruházhat
Semmit senkire át. Bizony, reméltem,
Tudják dolgukat otthon: úgy siratnak
Mint halottat. A perceim jutalmak,
Életen túli életem virágos.
Tétje sincs a halálnak: elsimultam –
Vagy gyõzünk, hazatérek, és a hátsó
Ajtón lépek a házba, mint az élõk.

B/4
(Saturnalia)

A szolgák ma az úr helyén ihatnak.
Mocskolják magukat, lerészegednek
A Nap tiszteletére, s én az asztal
Alatt küzdök a visszatért gyomorgörcs
Rándulásaival: ma nem világos,
Kit szolgálok. Az istenem kibomlott
Rügyként sejlik az égen, és a felhõk
Ímmel-ámmal erõltetik homályba;
Most kell hinnem a holnapot. Gyanakszom:
Túl ünnepszagú ünnep ez, beállott
Szokásrendje az egynapos varázsok
Szokásrendje. De hinni: kell, s ez: itt van.

B/5
(Portio mulieris)

Mintha élne – a vélelem magasztos,
És alatta kapaszkodik a magzat,
Egy anyatest külön életû darabja,
Melyre majd születése dob palástot.
Fenntartott jogaim s a vélelem, hogy
Jó ember lehetek, amint legényes
Lázaim kihevertem, eddig óvtak.
Az a gondolatom, hogy épp e perctõl
Nem élek, lesz az új szabású lázam.
Csak hûtöm: kikezelhetetlen,
Rám van írva, s a hírt viszem. Tagadni:
Hazugság, ami… tétre megy.
Ja, értem.

B/6
(Pax in persona)

Maradok köreimben, és vívódom.
Nincs államközi marhulás, belakni
A saját birodalmat épp elég gond.
A világuralom csak eszközöm volt:
Ne babérjaimon megülve éljek.
Pedig épp ez a legnagyobb kihívás.
Míg gátlástalanul begyûjtögettem
Az ölembe repült lepattanókat
A nagyobb seregekre mért mezõkön,
Míg játszottam a más jogán világfit:
A saját telek elvadult, nem ismer.
Maradok köreimnek. És szerénység.

JEGYZETEK

Album: fehér tábla, amelyen az új tisztviselõ a hivatali év kezdetén közzéteszi hivatali programját.

Bona adventitia irregularia: a családgyermek saját, nem apjától szerzett vagyona a iustinianusi jogban.

Iacta missilium: a nép közé való pénzszórás

Error in persona: az ügylet személyében való tévedés

Actio de modo agri: a korai római jogban ha az eladó az eladott telket nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt, a vevõ ezzel, a különbözet kétszeresére menõ keresettel fordulhatott ellene.

Interpraetatio pontificalis: papi törvénymagyarázat

Ius auxilii: menedékjog

Nemo plus iuris: az egyik legfontosabb jogi alapelv szerint senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amivel õ maga rendelkezik.

Capitis deminutio maxima: a legnagyobb fokú változás a személy jogállásában, a szabadság elvesztése.

Saturnalia: a téli napforduló ünnepe

Portio mulieris: vélelem, melynek lényege, hogy a már megfogant gyermek az anyatest részének tekintendõ, önálló élete, a jog által értelmezhetõ személy akkor kezdõdik, amikor attól elválik.