“Már 2100-ig nem számolok”

Mottó: Már 2100-ig nem számolok

Nem a vész tört ki. Nem vérfagylaló kéz,

mely történelmi poézist lapozna.

Fagylaltot nyújtana úgy közelebbrõl,

mint egy költõ nemrég, epéje foglya,

hite szerint gúnyra jogos a jó rész,

mely mit se jobbul vagy rosszabbul ettõl:

Nem a vész tört. S a frász oly régimódi.

Nem fogunk többé ez emberiségben.

Hogy teljesülne verme, Verne-álma.

Teljesülget, s nem hihetem: valódi

a csalás-váltás rend-kaland viszálya.

Megvigasztalódni, itt? Semmi részben.

Van alku. Ez volt. S hogy megalkuvónak

kell lenni. S József Attila-modorban

mondható: Nincs alku! Megalkuvónak

kell lenni! Nem telik úgy évre hó,

hogy ne látnánk: még egy eszmény kilobban,

és való lesz a nem-gondolható.

Elszabadult az ember. A szabadság,

ha éhínség, ha világûri rontás

nem fékezi, kibékül a hazugság

haszonelvû õselemeivel;

vagy mindig ilyen volt? vagy sose volt más,

az emberiség, s ez a név kivel,

mivel jár? hol kezdõdik? milliókkal,

százmilliókkal, ezek nem ölelnek,

mint most már némán mondja csak szerelmes

költõnk, nevetséges a tiszta óhaj,

hogy valaha is másképp lesz. Csak ez lesz!

Ha örülünk még – s örülünk! – nem ennek

a földgolyónyi rendnek, tetoválta

s testékszerezte már nem is a márka,

nem a tõzsde, nem a hitellevél, nem

a balhit, az üdv igyejlógiája.

A kibillent rím épp oly jó neki,

s kinek, türelmem nem is kérdezi.

Undorodom! Benzingõzt zúgat át

a híd alatt a píáros mutatvány,

aztán túlesünk rajta. Jön az újabb,

ezek mind-mind egymás után kifújnak.

Hogy prüszkölnél maradandót? A hatvány

világ hiába hitvány. Õshazád.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.