NEM A JEGES ÉJSZAKÁK
Nem a jeges éjszakák és nem a szuperlatívuszok.
Kezünkkel érzünk, kezünkkel simítjuk el
szemöldökünkről az esőcseppeket, a derű
csöppeit. Felfogjuk azt, ami a felhőkből
maradt. Kezünkkel merünk, kezünkkel
érintünk. Kettesben az idővel,
aranybetűs, szuperlatívuszos reggelen.
Túlzol, mondja kezednek ez az egy
mozdulata. Az év továbbforgatja oldalait, napnak,
hétnek, vagy hónapnak mondjuk, évszaknak,
nevezzük el. A tavasz kibújik
a tojásból mint egy madár, a fák
izzadni kezdenek. Mintha gondolnánk
a jeges éjszakákra, pórusainkból kihatol
valami.
A tavasz egy tojás, amelyik önmagát fejezi le,
gondolat az inkubátorban, rizsszem, jégszem,
elhinti magát, ha ideje eljött.
A jeges éjszakák a széleiken pattannak el,
A melankólia a szélein robban szét.
Tavasz lehet
ez a vers is, kis ovális levélszavak, vagy nagy
ovális levélszavak; csipkézett szavak, pitypang-
szavak. A tavasz kibújik egy tojásból mint egy
vers.
Kezeinkkel érzünk.
(Nem a jeges éjszakákat. A szuperlatívuszokat sem).
RÉGI TANYA
(Kreischa mellett)
És anélkül, hogy valamit is változtathattunk volna rajta,
minden más fényben
tűnt fel nekünk:
a begubózott nap
alig hatott kevésbé valóságosan.
Ne dicsőíts semmit! Megroggyant
vállak, a lépcsőkön
moha.
Attól függ, hogy mit akarsz látni.
A homály elveszi a dombok
minden fényét. Az istállóban egy kampón
lóg egy birsalmaszínű esőkabát.
LEGYEK
Falusi fiúként a legyekkel nőttem fel,
zümmögésükkel. Apró szemű ablakok előtt valamikor
egyszerűen lepottyantak és nem volt senki ott,
aki elsöpörhette volna őket, napokon át ott hevertek
élettelen lábaikkal, csupán egy vértelen
testre támaszkodva, amelyik már nem tarthatta őket fenn
az illemhely ablakpárkányának esőcsatornájában, ahol
még egy darabig fénylettek ólomkéken vagy
kénsárgán, míg a többiek szárnyzenéje
vígan továbbszólt…, mint ma a cseresznyefa
és az ég között, feleúton a facsúcsig, mialatt
nézeteket adogattak körbe, én kikapcsolódtam,
lusta délután tészta és kávé mellett, oldal-
pillantással a fel- és aláhintázókra, mintha
mind egy láthatatlan szálon függnének, itt
ez alatt a kék alatt, amely kifogyott a meséből
még mindig ez a légyraj, amelyik
a nyári levegőbe üveghálót sző
fordította: Schiff Júlia