Puskin és Szkrjabin

Töredékek (1915–1919)
(Részletek)

Puskin és Szkrjabin egyazon Nap, egyazon szív két alakváltozata. Mûvész halála kétszer forrasztotta így egybe az orosz népet, kigyújtván felette a Napot. A közös, orosz véget példázták, teljes halált haltak, ahogy mások teljes életet élnek, személyiségük halálukkal az egész nép szimbólumává szélesedett, és e két haldokló Nap-Szíve örökre megállt a szenvedés és dicsõség zenitjén.

Szkrjabin haláláról úgy szeretnék szólni, mint mûvészetének legmagasabb rendû aktusáról. Úgy vélem, a mûvész halálát nem szabad kiszakítani mûvészi teljesítményei láncolatából, inkább úgy kell felfogni, mint az utolsó, mindent lezáró láncszemet. E merõben keresztényi szempontból nézve, Szkrjabin halála csakugyan bámulatos. Nemcsak abban az értelemben figyelemre méltó, hogy a tömeg szemében a mûvész alakja halálát követõen egyszeriben mesés növekedésnek indul, hanem úgy is, mint életmûvének éltetõ forrása, mint az életmû teleologikus oka. Ha lerántjuk a halál leplét errõl az életmûrõl és alkotói életrõl, akkor szabadon árad majd ki eredendõ okából, a halálból, úgy fog köréje rendezõdni, mint saját napja köré, és elnyeli annak fényét.

Puskint éjjel temették. Titokban. A Szent Izsák székesegyház márványa – e pompás szarkofág – azonban hiába várta a költõ Nap-testét. A Napot éjjel tették koporsóba, és a januári fagyban megcsikordultak a szántalpak, melyek elsiratni vitték a költõ hamvait.

Azért elevenítem fel a puskini temetés képét, hogy emlékezetükbe idézzem az éjjeli Nap képét, az Euripidész-írta utolsó görög tragédiából, a szerencsétlen Phaedra látomását.

A megtisztulás és vihar végzetes óráiban magunk fölé emeltük Szkrjabint, akinek Nap-Szíve felettünk ég, ámde – ó jaj! – nem a megváltás, hanem a bûn Napjaként. A világháború órájában Szkrjabint emelted jelképeddé, ó Phaedra-Oroszország. […]

Az Idõ visszafelé is haladhat: ezt tanúsítja a legújabb kori történelem, amely iszonyatos erõvel fordult el a kereszténységtõl – a buddhizmus és a teozófia felé.

Nincs egység! “Sokféle világ létezik, mindegyik a szférákban helyezkedik el, isten fölött isten uralkodik.” – Mi ez? Hagymázas álom vagy a kereszténység vége?

Nincs egyéniség! Az “Én – átmeneti állapot, az embernek sok lelke és sok élete van!” – Mi ez? Hagymázas álom vagy a kereszténység vége?

Nincs idõ! Veszélyben a keresztény idõszámítás, korunk törékeny évszámlálása elveszett – az idõ mint eltorlaszolt áradat, robajjal és füttyel vágtázik visszafelé, és az új Orpheusz lantját a háborgó habokba veti: nincs többé mûvészet…

Szkrjabin az orosz hellenizmus útjának következõ lépcsõfoka Puskin után – az orosz szellem hellenisztikus természetének törvényszerû megnyilatkozása. Szkrjabin rendkívüli értéke Oroszország és a kereszténység számára abban rejlik, hogy õ “az õrjöngõ hellén”. Általa került rokonságba Hellász az orosz raszkolnyikokkal [óhitû szakadárokkal – a szerk.], akik koporsójukban elégették magukat. Mindenesetre biztos, hogy Szkrjabin sokkal közelebb áll hozzájuk, mint a nyugati teozófusokhoz. Chiliazmusa az üdvözülés utáni jellegzetesen orosz szomjúságról tanúskodik; ami antik jellegû benne, az õrület, mellyel ezt a szomjúságot kifejezte.

[…]

A tulajdonképpeni tiszta zenét a hellének nem ismerték – az teljességgel a kereszténység vívmánya. A keresztény zene tengerszeme csak azután a mély fordulat után ülepedett le, amely Hellászt Európává alakította át.

A kereszténység nem félt a zenétõl. A keresztény világ mosolyogva mondja Dionüszosznak: “Tessék, próbáld meg, tépess csak szét bakkhánsnõiddel, én vagyok a teljesség, a személyiség, az összeforrott egység!” Mennyire erõs az új zenében ez a bizonyosság a teljes és sérthetetlen személyiség végsõ diadalában: ez – mármint a személyes üdvözülésben való bizonyosság –, azt mondanám, a keresztényi zenében a fõ felhang, mely a beethoveni zene hangzását a Szináj hegyi dicsõség fehér márványába keveri.

A hang maga a személyiség. A zongora: a szirén. Szkrjabin szakítása az emberi hanggal, óriási vonzalma a zongorajáték szirénhangja iránt jelzi a keresztény egyéniség-érzet, a zenei “én vagyok” elvesztését. Prométheusz szótlan, furcsán hallgatózásba burkolózó kórusa – ez is ugyanaz a csábító szirénhang.

Beethoven katolikus öröme, a IX. szimfónia, a “fehéren ragyogó dicsõség diadalának” e szintézise Szkrjabin számára elérhetetlen. Ebben az értelemben õ elszakadt a keresztény zenétõl, és a saját útját járta.

[…]

Íme az öreg Dionüszosz szõlõskertjei: látom a lehunyt szemeket, a könnyed-diadalmas apró, kissé felvetett fejecskét. Ez az emlékezés múzsája: a könnyed Mnemoszüné, a legidõsebb a múzsák körtáncában. A könnyû, törékeny arcról lehull a feledés álarca, felragyognak vonásai, diadalmaskodik az emlékezés, akár a halál árán is: meghalni annyi, mint emlékezni, és emlékezni annyi, mint meghalni… Emlékezni bármi áron! Legyõzni a feledést, ha meg is kell halni érte: ez Szkrjabin jelszava, ez mûvészetének heroikus irányultsága! Ebben az értelemben mondtam, hogy Szkrjabin halála életmûvének csúcsa, hogy vakító és váratlan fényt vet rá.

[…]

A zene létünk atomjainak hordozója. Amennyire a melosz, tiszta formájában megfelel a személyiség egy-érzésének – ahogyan azt Hellász ismerte –, annyira jellemzõ a harmónia az “én” kereszténység utáni összetett érzésvilágára. A harmónia afféle tiltott gyümölcs volt egy olyan világ számára, amely még nem volt részese a bûnbeesésnek. A harmónia metafizikai lényege a legszorosabban kapcsolódik az idõ keresztény értelmezéséhez. A harmónia – a kikristályosodott örökkévalóság, teljességgel az Idõ keresztmetszetében létezik, abban a metszetben, amelyet csak a kereszténység ismer.

[…]

A misztikusok határozottan tagadják az örökkévalóságot az idõben, és a keresztmetszetet úgy fogják fel, mint ami csak a szent életû igazak számára elérhetõ, kitartanak az örökkévalóság mellett, amely úgy jelenik meg, mint valami kanti kategória, melyet szeráfi kard szelt ketté. A szkrjabini muzsika súlypontja a harmónián alapul: a zene sajátos harmonikus architektonikáján…

Fordította Erdõdi Gábor

In uõ: Az árnyak tánca. Esztétikai írások. Budapest, Széphalom Könyvmûhely, 1992.

Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.