Lev
Le vagyok anyukámmal fotózva.
Ez vagyok én. Ez ő.
Ez hópehely. Ugyanis havazik,
be lett hózva
a mező.
Sok van még hátra tavaszig.
Fek
Fekszem sajnos az ágyon.
Sajnos, de nagyon nem vágyom,
sokat muszáj, és hosszú.
Feküdni nem szeretek,
biztos valami felnőtt-bosszú,
miért ugrálnak a gyerekek,
miért mocorognak.
Mi kár!
Majd ha felnőnek, nem fognak
annyit és állandóan.
Na jól van,
de mikor?
Mac
Macska a tigris
is
nagyra nőve.
A lekvár befőtt, mert be van főve.
A gyerek is ember,
ámbár
nincs annyi pénze,
ahány dolgot a játékboltban kinézne.
Ind
Induljak a szobámba, és rajzoljak valamit, vagy vagdossak, na ez az,
amit legjobban unok, mi vagyok én, egy művész, vagy egy olló?
Miért nem mondják meg, hogy csókolló-
zás lesz, vagy ehhez hasolló.
Jaj
Jaj, de roskadok,
jaj, de fakadok,
jaj, de összefacsarodok!
Nagyokat esek,
nincs mese,
kék vagyok és lila. Kékes-
lila, és milyen mérges!
Meg is kérdezem mingyá a Zsoltot:
neked melyik rajtam a kedvenc foltod?
Süt
Süt a napocska,
idő nem ocska,
szép párás,
príma időjárás,
máris
vidámabb tőle a város,
nem szomorú, nem is pocsék,
na még
ilyet!,
az ember szinte megijed,
mi kék
az ég,
mi zöld a szandálom,
mi minden van nyáron!
Nad
Na, drágám,
ez most vagy a Samu nadrágja,
vagy összement,
mint