“…odakenhet bármit…?”

1573. július 18-án Paolo Veronese a velencei Szentszék elé került „Az utolsó vacsora” címû, nagy vihart kavaró festménye miatt. A bírák hivatásáról kérdezték a festõt.

V: Különféle alakokat találok ki és festek meg.

K: És azt tudja, miért idéztük a Szentszék elé?

V: Nem, uram.

K: Elképzelése sincs?

V: De, nagyon is van elképzelésem.

K: Akkor mondja el, Ön szerint miért idéztük ide.

V: Ahogyan a SS. Giovanni e Paolo konvent priorától, a nagytiszteletû atyától tudom, akinek nevét sajnos nem ismerem, a nagyméltóságú urak azt rendelték el, hogy a képre a kutya helyett egy Magdaléna-figurát festessen velem a prior. Erre én azt válaszoltam, hogy boldogan megteszek mindent, ami a magam és a festményem becsülete érdekében szükséges, de számos okból – melyeket, ha arra lehetõséget kapok, bármikor szívesen kifejtek – nem látom be, hogyan illene a képre Magdaléna alakja.

K: Miféle kép az, amelyrõl beszél?

V: Az utolsó vacsorát ábrázolja, amelyet Jézus Krisztus Simon házában költött el, apostolai társaságában.

K: Az Urunk vacsoráját ábrázoló képre más alakokat is festett?

V: Igen, uram.

K: Mondja el, hány alak szerepel a képen, és részletezze, mit csinálnak!

V: Szerepel rajta a fogadó tulajdonosa, Simon; rajta kívül más olyan alakok is a képre kerültek, akikrõl úgy képzeltem, hogy saját kedvtelésükre jöttek oda, megnézni, mi történik. Számos figurára már nem is emlékszem, mivel elég régen festettem.

K: A SS. Giovanni e Paolo számára készült képen mi a szerepe a vérzõ orrú férfinak?

V: Olyan szolgát akartam megfesteni, akinek valamilyen baleset következtében vérzik az orra.

K: És mi a szerepe a német ruházatú fegyvereseknek, akik mind alabárdot tartanak a kezükben?

V: Ezt hosszabban tudom csak kifejteni.

K: Fejtse ki hosszabban!

V: Nekünk, festõknek ugyanolyan jogosítványunk van, mint a költõknek és az udvari bolondoknak, és ez mutatkozik meg a két alabárdos figurájában, akik a közelben ülnek a lépcsõn, s az egyik eszik, a másik iszik. Azért vannak ott, hogy alkalmasint kéznél legyenek, ami számomra helyénvalónak tûnt, mert annak alapján, amit tudok róla, a ház gazdája nagyhatalmú, tehetõs ember, vagyis lehettek ilyen szolgái.

K: És a bohócruhás ember, akinek papagáj ül a csuklóján, mi célból került a vászonra?

V: Szokásos díszítõ elem.

K: Kapott felhatalmazást arra, hogy németeket, bohócokat és más, hasonló figurákat fessen a képre?

V: Nem, tisztelt uraim, de arra volt felhatalmazásom, hogy a képet saját belátásom szerint díszítsem. És mivel nagy méretû képrõl van szó, úgy találtam, sok alak elfér rajta.

K: Vajon nem várható-e el, hogy azok a figurák, melyeket maguk, festõk festményeiken vagy képeiken díszítésképpen ábrázolnak, a tárgyhoz és a fõ alakhoz illõek, annak megfelelõek legyenek? Vagy a festõ saját tetszése szerint odakenhet bármit, ami eszébe jut, minden kritika és megfontolás nélkül?

V: A legjobb belátásom és a tehetségem szerint festem a képeim.

K: Ön szerint az a legjobb, ha Urunk utolsó vacsorájának ábrázolásán bohócok, részegek, németek, törpék és más alantas lények szerepelnek?

V: Nem, tisztelt uraim.

K: Tudja-e, hogy Németországban, de másutt is, ahol elharapózott az eretnekség, szokásba jött, hogy trágár képekkel és hasonló dolgokkal gúnyolják, sértegetik és ócsárolják a szent katolikus egyházat, hogy hamis tanaikat terjesszék az ostoba és tudatlan nép körében.

[…]

V: Nagyméltóságú urak, nem akarom védeni a képet, de úgy gondoltam, helyesen cselekszem. Bár sok mindent nem vettem tekintetbe, senkit nem akartam összezavarni, ami abból is kitetszik, hogy a bohócfigurák az Urunkat ábrázoló részen kívül helyezkednek el a képen.

Miután mindezeket megtárgyalták, a bíróság kihirdette, hogy a figyelmeztetéstõl számított három hónapon belül Veronese köteles kijavítani és átfesteni a képet, hogy a Szentszék véleménye és döntése értelmében ennek költsége a festõt terheli, és hogy a javítás elmulasztása esetén a Szentszék által kiszabott büntetést hajtják végre rajta.

Veronese végül más megoldást választott: a festmény ma „Vacsora Lévi házában” címen ismeretes.

FORDÍTOTTA NAGY MÓNIKA ZSUZSANNA

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Interjú

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.