Péter abban a tévhitben élt, hogy irányítja a felesége, a gyermeke és a saját sorsát.

Még a közgazdasági egyetem évei alatt – amikor az államigazgatási uszoda tetején befeszítette a mellizmait és barnára sült karját évfolyamtársainak mutogatva kiáltotta: fiatalok vagyunk bazmeg, most minden nõt megkaphatunk – sem kedvelték annyira a barátok, de sajnos Péter személyisége tovább süllyedt. Mindig elég gyáva volt, de az utóbbi idõben úgy csinált, mintha elképesztõen bátor lenne, pénze miatt zárkózott lett, az üzleti partnereken és politikus ismerõsein kívül már nem is köszönt senkinek, amit könnyen oldott meg, hiszen sose érdekelték az emberek. Eléggé meghízott, egykori izmai már nem látszottak, így igencsak veszített csáberejébõl. A Dáriusz Pénzügyi Befektetõ Rt-nél dolgozott, melyben tavaly társtulajdonos lett, továbbá érdekeltsége volt a szalámi iparban, és egy borgazdaságban, és éppen most készült feldarabolni egy román cipõgyárat.

Reggel fél nyolckor Péter felöltözve, indulásra készen megállt a bejárati ajtó elõtt és ezt mondta a levegõbe:

– Megõrülök tõled. Kész téboly. Nem is tudom, mi a nyavalyát szerethettem rajtad.

Felesége, Ágnes nem hallotta e szavakat, mert éppen zuhanyozott. Péter kiment a kapun, szürke öltönyben beszállt egy ezüstszínû autóba és dolgozni indult. Dudált a kanyarban, nehogy elé furakodjon egy idióta. Aztán õ is kanyarodott. Bum.Nekiment egy telefonfülkének.

Betört a fülke ajtaja, és a motorháztetõ is megsérült. Gyorsan vert a szíve. Kitolatott a fülkébõl, bekanyarodott egy keskeny utcába és leparkolt, nem messze az ütközés színhelyétõl. Arra gondolt, a rendõrök nem veszik majd észre, hogy az õ kocsija volt. Szerencsés esetben az is csak napok múlva derül ki, hogy megsérült a telefonfülke, õ pedig mindjárt elszállíttatja a kocsiját a szervizbe. Felhívta a szerviz vezetõjét, megkérte hogy vontassák be a törött Audit, azután hívott egy taxit.

Péter fiatal titkárnõje, Bori, az újságot olvasta: Állatorvos mentette meg azt a bajba került kedves kis sünit, akinek pénisze beszorult egy kerítéslyukba. Az állat egy családi ház kerítésén akadt fenn Hollandiában. A lakók hajnalban látták elõször az állatot, de nem gondolták, hogy bajban van. Csupán akkor sejtették, hogy valami nem stimmel, amikor még délben is változatlan pozícióban látták, ugyanott. Ekkor kihívtak egy állatorvost. A doktor vette észre végül, hogy egy szûk kerítéslyuk fogva tartja a szegény sündisznó fütyijét. Jegelni próbálta a péniszt, de a sün ettõl sokkos állapotba került. Végül elaltatták, s így szabadították meg kényelmetlen helyzetébõl.

Bori a tejeskávéjába kortyolt, majd a naptárjára pillantott. Február huszadika alatt egy férfinév. Kellemes bizsergést érzett. Arra gondolt, este megmasszíroztatja magát Zsolttal, és megkéri, hogy kenje be a hátát meg a combját és akkor majd Zsolt ráugrik és össze-vissza csókolgatja. Bori megint belekortyolt a kávéba, és elképzelte az aktust. Hanyatt feküdt az ágyon és egy idõ után elkalandozott a figyelme. Az jutott az eszébe, hogy elfelejtette megöntözni a virágokat, szegények mindjárt kiszáradnak, aztán arra gondolt, hogy vajon most mit csinál Mirmur, a fehér foltos kislány macska a másik szobában, talán a fekete kandúr barátjával játszik, vagy csak gubbaszt az ablakban.

Péter köszönés nélkül átment a titkárnõje szobáján, légy szíves bérelj ki egy kocsit néhány napra és intézkedj, hogy valaki hozza ide, mondta, majd belépett saját szobájába, és leült a telefonok mellé. Bori intézkedni kezdett. Péter rágyújtott egy cigarettára és elgondolkodott a napján. Négyig szinte semmi dolga sincs, csak fél ötre kell menni az oviba a gyerekért. Nemsokára felemelte az egyik kagylót és tárcsázott.

– Ovidius ügynökség, jó napot kívánok.

– Maga ugye nem a Virág – kérdezte Péter.

– Nem, én Ibolya vagyok. Virág holnap lesz. Segíthetek?

– Igen. Küldjön, legyen szíves, egy tanárnõ kurvát. Tõlem lehet akármilyen tanár, csak ne olyan libát küldjenek, mint a múltkor.

Közben megcsörrent a másik telefon.

– Várjon egy pillanatot – mondta Péter és felvette a másik kagylót.

– Vonalban vannak a fél tízre megbeszélt telefon konferencia résztvevõi – mondta a titkárnõje. – Kapcsolhatom õket? Roman Vasilescu és Csíki Botond.

– A cipõgyárból?

– Igen, és még van valaki Bukarestbõl.

– Két perc és kapcsolhatod õket – mondta Péter és beleszólt a másik kagylóba.

– Elnézést Ibolya, itt vagyok.

– Kit küldtünk múltkor?

– A múltkori lány? Liliom vagy Tulipán. Nem emlékszem a nevére. De a hasán volt egy elég nagy tetoválás. Azt szeretném, ha más valakit küldenének. Fél egyre a Hold utca húszba, a második emeletre…

A titkárnõ tartotta eközben a romániai távolsági hívást, és a kihangosító segítségével hallgatta, hogy a másik vonalon mit beszél Péter, még arra is volt ideje, hogy belenézzen a számítógépe billentyûzetén heverõ újságba. Azt írja, hogy Niki a Kerepesi úti dugóban várakozás közben levetkõztette, majd kikötözte a mikrobuszban ülõ kedvesét és a fiú ölébe fészkelte magát. Vadul szeretkeztek, miközben a mellettük álló busz utasai tapsviharral díjazták a produkciót. A Sao Pauloi Forma-1- autóversenyen a focilegenda Pele elfelejtette leinteni a célba érkezõ Michael és Ralf Schumachert. A titkárnõ hallotta, hogy Péter tárgyalni kezd a másik vonalon.

– Nagyjából négy lépésben kell megtenni, és az egész úgy kábé másfél évig elhúzódhat.

– A brassói és bukaresti raktárhelyiségeket még ne értékesítsük, hanem próbáljuk meg egy étterem lánc és egyéb szórakozóhelyek kialakítását bennük – mondta Csíki Botond.

– Azt nem fog menni – mondta Péter. A tollát nézte, és arra gondolt, nem is olyan nagy üzlet ez, mint korábban gondolta. Ezen a cipõgyár vételen és értékesítésen, ha az ember megszakad, akkor se lehet tízmilliónál többet keresni. Péter kinézett az ablakon és látta, hogy megérkezett a bérelt autó. Ugyanaz a típus volt, mint a sajátja, csak egy árnyalattal sötétebb. Péter közben a román tulajdonosokkal megbeszélt egy személyes találkozót, letette a kagylót, aztán lassan, ahogy egy fáradt méhecske mászkál a szirmokon, kijött a szobájából.

Éppen ugyanebben az idõben, a felesége, Ágnes, is kijött a családi házuk kapuján, két vastag aranylánccal a nyakában, és egy pompás arany karkötõvel a csuklóján elindult a kocsija felé, de az úttesten hirtelen elütötte egy nagy fehér autó. Ágnes kék kardigánban repült a levegõben, táskáját elengedte és ösztönösen tarkója mögé rakta karjait. Fodros bárányfelhõket és szép kék eget látott, az idõérzete eltûnt a sokktól. Az esés két fõ látványossága volt, hogy Ágnes átrepült két autó felett, majd egy fûvel bevetett terület közepére zuhant, nem messze egy játszótér bejáratától. Az egyik cipõjének kitört a sarka, ugyanez a bokája kicsavarodott, fehér harisnyája több helyen véres lett. A kattanás, vagy csattanás, amely a fejét érte, amikor földet ért, elviselhetetlenül fájt. Az élesen szúró elviselhetetlen érzés szerencsére elmúlt, miután elterült a földön. Becsukta, kinyitotta, becsukta, majd újra kinyitotta a szemét.

Péter nyolcvannal ment át az új kocsival a Margit hídon, és az jutott eszébe, hogy szívesen megenne egy gyrost. Egy olyat, mint amit a török étkezde árul közel a Nyugati térhez. Leparkolt a Szent István körúton egy sarokkal a török étterem elõtt, és a síneken átgyalogolva szabálytalanul, közelítette meg a gyros-árusító helyet.

Péter odalépett a fekete hajú fekete borostával megtelt arcú gyros-árushoz, azon töprengett, hol rontotta el a dolgot a feleségével, aztán azon, hogy milyen színû bugyija lesz a kurvának.

– Egyet? – kérdezte az árus.

– Igen.

– Csirkébõl vagy borjúból?

– Borjúból. Csípõs legyen.

– 390 forint lesz.

Péter kifizette a gyrost, aztán leült egy a járdára kirakott sárga mûanyag asztal mellett álló sárga mûanyag székbe, mindeközben pedig beleharapott a kezében illatozó pitába. Falatozás közben arra gondolt, hogy legszívesebben nem ember lenne és nem városban élne, hanem sokkal inkább lenne oroszlán a szavannán. Mindig sütne a nap, sokat mozogna és sokat pihenne, nem lennének közösségi gondjai, és talán a hús is jobban esne.

Miután kilöki lábait, az oroszlán torkát fojtogatva megöli zsákmányát.

A rejtekhelyre hurcolja zsákmányát és az egész falka osztozik a húson, függetlenül attól, hogy hányan ejtették el. Általában ketten hárman járnak vadászni, bár állítólag megfigyeltek már húsz vadászból álló falkát is. Az oroszlánok a nap nagy részét alvással töltik. Nincs szükségük õrt állítani, mert senki sem meri megtámadni õket. Nem alszanak folyamatosan, hanem hosszabb rövidebb ciklusokban szunyókálnak. Idõrõl idõre felpillantanak az égre, a keselyûket kémlelve figyelik, hogy történt-e valami érdekes a közelben. Meglepõ, de igaz, hogy Afrika déli õserdejében a zsákmány hetven százalékát az oroszlán rabolja el a hiénáktól és más ragadozóktól.

Péter a száját törölgette a szalvétával, amikor megcsörrent a mobilja.

– Halló?

– Mikor?

– Melyik kórházban van?

Péter felkelt a sárga mûanyag székrõl és átsietett a körúton. A villamos síneken átment és útját tovább folytatva nem vette észre, hogy a híd felõl jövõ autóknak már zöld a lámpa. Egy kocsi fékezett, de már nem tudott megállni. Belerohant Péterbe. Péter elesett a betonon. Nem tudott felállni. Képtelen volt megmozdítani az egyik lábát. A baleset után tíz perccel már megjelentek a mentõk, és Pétert combtöréssel beszállították éppen abba a kórházba, ahol a feleségét is ápolták.

Ágnes délután kettõ körül még egyszer felébredt a kórházi szobában, észrevette a fertõtlenítõ szagú fehér paplant, és mielõtt még elfeketedett volna elõtte a kép, egy szürke árnyat látott maga mellett, aki belépett a szobába és mintha az arcát nézte volna. Nem tudott megszólalni. Péter néhány nap múlva elhagyhatta a kórházat. Mielõtt hazaindult volna, benézett a feleségéhez.

– Ha ezt kiheverjük, akkor mindent kiheverünk – mondta.

Megmozdult Ágnes pupillája, aztán a szavakat nehezen formálva beszélni kezdett.

– A nyuszi képes sok mindent összerágni, tegyünk el elõle minden veszélyes tárgyat. Nagy Sándor és Roxána házassága hivatalossá tette Nagy Sándor ázsiai uralmát. A nyúlnak nagy szüksége van répára és salátára az egészséges fejlõdéshez.

Péter egy ideig hallgatta Ágnes szavait, majd átment az orvosi szobába és tudatta a nõvérekkel, hogy magához tért a felesége.