Archívum

Archívumunkat folyamatosan bővítjük régebbi számainkkal. A 2012-ig megjelent lapszámok PDF formátumban is elérhetőek.

Összetett keresés az archívumban
Dupla szűrés kapcsoló [ÉS]

G. István László - Versek

A REPÜLŐ SZŐNYEGBŐL 184. Korlátszonett (spenseri szonett1) Félszavakból korlátot épitek, mindig támaszkodhatsz hozzá, szerelmem. Nem közöttünk korlát. Épp úgy a tett nem közöttünk tevődik, égi rendben követi egymást, … Folytatás

A REPÜLŐ SZŐNYEGBŐL

 143. Remete (három phalaikoszi+adoneus[1. Az adóneus (adoniszi sor) képlete –ÈÈ–x]) Szomjas kősivatagban él, nem alszik. Ébrenléte belobbanása benzin: jobb, ha nem közelíti meg halandó – szétsül az arca. 144. A … Folytatás

G. István László - Versek

Tizenkettedik védőbeszéd Kandi rögtön rosszul lett attól, hogy “ez most komoly”. Nem mintha komolytalan lett volna. Inkább komolyságát elnapolta: feltételes módban sütkérezett. A barátját elmegyógyintézetbe zárták. Alattomos … Folytatás

Felejtés-oltár

Az íróasztal kicsit lomos, grafitporos lapja, tépett seb a zöld posztó, a sarka felszakadt, alatta mézgás, töredezett fa, ujjamhoz ragad a titkos lenyomat. A savanyú fiókban megbújó piszok, porszemét, kiszikkadt favájatok, mintha a … Folytatás

Versek

Tizenötödik Nap-monológ Az erdei ösvény vibráló raszterpontjai, avar és ágmorzsalék, émelygésem útja. Mint egy ima- szõnyeg, amin kántál a minta. És hiába kapaszkodik, lassú szó, fémes gerincvonal, amibõl egy szakasz gyökér … Folytatás

Versek

A részeg Köröskörül mart, mint a szesz, hogy semmi sem feltételez – nyugodtan itt is lehetek, nyugodtan el is mehetek, könnyebb se, nehezebb se lesz. Úgy viselem a fejem, bólogatni maradt nekem, mint levegõs árnyék, ha … Folytatás

Versek

Járókõ  Megírták annyiszor, körablakokra zuhanhat így a fény, hogy kívülrõl ér, ami sosem volt kívülem. Hány éve õröl búzát elõre a malom, ha járókövén egyszerre több nyár termése zúzódik össze – életre zúz, … Folytatás

Versek

Takarító Járóhelyén, a cselédlépcsõ elõtti kõalkóvos fal mentén mosni kockakövet templomos piac-emlék – savanyú káposzta és tömjén, elhajított petrezselyem, leveszöldség-csutak betaposva a felszórt por alá, tejpöttyök, … Folytatás

Versek

Méreg Kitárja szirmait, sose néz szembe szememmel. Városi virág, bútor is, növény is, kéne este, nem kéne reggel. Leülni hozzá és enni róla, letépni – összezárja markom. Nincs maradásom benne, mióta nem a saját szememben … Folytatás

Versek

TENGERI KÁRHOZAT Mintha csont lenne a kövek helyén, úgy temesd el a tengert, oltsd bele a levegõ lelkét a vízbe (hullám senkiben se értheti meg, hogy élt). Mintha alvásból befelé ébresztenéd, lelkiismeretét hogy partra fojtsa, … Folytatás

Éves bontás

MyCSSMenu Save Document