Király Kinga Júlia – „Lehet, nevetni fognak, de még most is várom őket”

Kóser és tréfli. Éhség és sóvárgás. Revízió és csalódás. Holokauszt és újrakezdés. Nagyjából ezek a fogalompárok motoszkáltak bennem, amikor 2015 végén a fejembe vettem, hogy írok egy erdélyi zsidó receptes könyvet. Ez az elhatározás minden bizonnyal egy hosszabb folyamat eredménye … Folytatás

Armuth András – Kivételezettként 1944-ben

Az alábbiakban egy kedves távolabbi rokon visszaemlékezései olvashatóak. Nem az eseményekkel egy időben rögzített naplóról van szó, s nem is egy nagyobb, átfogó memoár önkényesen kiválasztott részletéről. Nem szaktörténész munkája, és folyamatosan átszínezik, folyamatosan érvényesülnek benne a személyes tudás és … Folytatás

Kőszeg Ferenc – A nagybátyám, Laci

EGY FEJEZET EGY MEGÍRATLAN ÖNÉLETRAJZBÓL Laci nagybátyám, anyám három évvel fiatalabb öccse, csodával határos módon végezte el az orvosi egyetemet, és még csodálatosabb módon jutott haza Magyarországra a német–orosz háború első évében. Az anyai nagyszüleim az akkor Oroszországhoz tartozó mai … Folytatás

Jan Tomasz Gross – Történelem – csináljam vagy megírjam?

SZELLEMI UTAZÁSOM AZ ELTITKOLT LENGYEL MÚLTBA Az önéletrajz igazán nagy hagyományú műfaj, mégis eléggé nehezemre esik az általam bejárt szellemi útról szólni. Úgy gondolom, az ember végezze el becsületesen a munkáját, s hagyja a műveit magukért beszélni. Csak hát közölték … Folytatás

Demény Péter – Rejtély, kohó, ajtónálló

ESSZÉ BARÁTSÁGRÓL ÉS MŰHELYRŐL „Amióta meghalt, nem tudok mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy én nem tudom hány évtizede dolgozom egy szövegen, s ezt ő nem fogja tudni elolvasni. Már haldoklott. Tulajdonképpen a jó ízlést, a neveltetésemet kellett volna félretennem, … Folytatás

Szilágyi Zsófia – Isten veled, Bandikám!

Ady Endrét 1919. január 29-én temették. Mindössze két nappal korábban halt meg, egy szomorú, januári hétfőn, senkit sem meglepve, mégis váratlanul. Hiszen a barátok akkor is bíztak a csodában, reménykedtek, hogy valahogy mégis felépül a nagybeteg, akinek nem volt elég … Folytatás

Balázs Imre József – #mássalhangzócsere

Bevégzett aranykor. Utóvéd. Fölgerjedt álmom elinalt. Lelakatolt vitorla dekkol, Ernyő lett a szókép-vihar. Az űrben messze hirdetés: „ART FITNESS! Ne kávézz hiába!” Tompán zenél, tropán zenél Holt helyem kihúnyt láza. * Balladafegyver: tíz akkordos izgalom, Őrült, avítt beszéd, félni való … Folytatás

Kiss Ottó – Egy ismeretlen ifjúkori Arany-töredék

Megsárgult, a széleken égésnyomokkal teli kéziratlapok másolatával keresett fel néhány nappal ezelőtt a nagyszalontai Csonkatoronyban működő Arany János Emlékmúzeum tárgyainak egykori gondozója. Mint elmondta, harminc éve, 1985–88 között a múzeum alkalmazottjaként dolgozott, és minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a múlt … Folytatás

Boldog Daniella – A lét a tét

VV Ági a forró zuhany alatt addig dörzsölte körömkefével a combját és az ölét, míg a hófehér hús kivörösödött, néhol, tűhegynyi pontokon a vér is kiserkent belőle. Nagyot sóhajtott, és közben szégyenlősen fordított hátat a zuhanykabin tetejéről figyelő vízálló kamerának. … Folytatás

Miklya Zsolt – KIS MAGÁNPOKOL

Az emberélet útjának felén         Túl is van káosz, célszerű nyitottan         Eltévelyedni, útvesztők terén Nem vagyok túl jó, odáig jutottam,         Mint ezerkilencszáznyolcvan nyarán:         Táskám a vonatablakon kidobtam. Nem láttunk túl a laktanya falán,         Bár átjárásunk volt, a lázadásunk         Hamar elült, nem … Folytatás

Alanyi Ányos – EBILÓHÚS

Az életem Bábel-hártya, Csöppnyi lecsalt halott kártya. Csalok bizony – Tejföllel ha rumot iszom. Rágtam rossz, kevés fogat ott, Véres tengert, szivarmagot. Lent a lelkem, Noha már segítettem. Nem pörögtem megőrülve, Hátrálok, ha szivar törve. Utálok a Szomszédba’ tanulni. Ha … Folytatás

Sajó László – NEKROLOGUS

Az életet már megjártam, Többnyire csak jól megjártam, Jól meg, bizon’… Magányban magam leiszom. Adtak címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem; S mire jutok? Rajtam Szent István-rend szutyok. Félreálltam, letöröltem. Margit-szigeten, a csöndben, Őszikéim Boronganak … Folytatás

Jassó Judit – Vér, Vér

A temetőgondnok jelentette az esetet. Balogh feszülten hallgatta, nem ismerték egymást személyesen, esetleg látásból. Elképzelte, milyen ember lehet, és próbálta kivenni a szavaiból, hogy a története csak egy vicc, vagy ügy lesz belőle. – Egy hónapja a kutyám fedezte föl, … Folytatás

T. Chan d’Or – BOSSZÚS DÖRMÖGÉSEK ÖRÖKLÖTT LANT-HÚRON*

Itt a nagy hidegtől kopár s zord a vidék; Kortyolja a szegény üres szódavizét – Kortyolja ugyan, ha megvan még hajléka, S nem az emberárnak sodródó tajtéka. Mert mind több van, akik végképpen lecsúsztak, Ki így járt, reménytől bizton elbúcsúzhat … Folytatás

Kulin Borbála – ARANY JÁNOS LEVELE KERESZTANYJÁNAK

Kelt: 1846. november 1. (A Kisfaludy-társaság vígeposz-pályázatának leadási határideje után egy nappal) Drága jó Erzsébet, kedves Keresztanyám! Most is versben írok, ne haragudj reám! De talán megérted, s haragodon fordit: tegnap éjfél után fejeztem be Toldit. Határidőprésben, őrült lobban-sebben írtam … Folytatás