Szilágyi Ákos – A remény tündöklő bohócjátéka

1968 Nem 1968-at, ezt az ötven évvel ezelőtti annus mirabilist akarom dokumentumként elmenteni az alábbi közleményben, hanem inkább 1968 emlékezetét; egészen pontosan azt, aminek 1998-ban látszott, tíz évvel az úgynevezett rendszerváltás után egy történetileg reflektált nemzedéki tudatban, történetesen abban, amelyet … Folytatás

Kovács János Mátyás – Irány homály

HOGYAN NEM LETTEM REFORMER ’68 MAGYARORSZÁGÁN? 68 évesen ideje végre eltöprengenem ’68-ról. Már csak azért is, mert ez az év volt az én nyúlfarknyi huszadik századom. Néhány hónap a májusi érettségi előtt és után nagyjából olyanná tett, amilyen ma is … Folytatás

Jürgen Habermas – A látszatforradalom és gyermekei

Az elmúlt tizenkét hónap tapasztalatai alapján, amelyekre a Szövetségi Köztársaságban és az USA-ban tettem szert, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egyetemistákból és diákokból kiinduló tiltakozási mozgalom viszonylag kis kiterjedése dacára, és nem beszélve most a szervezett erőszak kifejtésére vonatkozó … Folytatás

Hans-Jürgen Krahl – Egy Lukácsról szóló vitából

Lukács Történelem és osztálytudat című művének aktualitása és jelentősége a mai nyugat-európai tiltakozó mozgalmak számára mindenekelőtt abban áll, hogy feltárta a marxizmus (a II. Internacionálé által eltemetett) emancipatív-szubjektív dimenzióját. Az októberi forradalom vonatkoztatási rendszerével való azonosulási kényszer hatására ezek a … Folytatás

Theodor W. Adorno – A szükségállapot-törvények ellen

Talán egy nem-jogász is hozzászólhat a szükségállapot-törvények harmadik vitanapjához, abban a tudatban, hogy nemcsak jogi, hanem reális társadalmi és politikai kérdésről van szó. Tudjuk, hogy más államokban is vannak hasonló törvények, amelyek papíron semmiképpen sem tűnnek humánusabbnak; a szituáció Németországban … Folytatás

Günter Grass: „Az erőszak megint szalonképes lett”

Hölgyeim és uraim! Néhány évvel ezelőtt a Szövetségi Köztársaság egy neo-biedermeier társadalomnak tekintette önmagát, amely a szorgalom és a politikai letargia között hányódva, a nyugalmat, a rendet és a biztonságot ápolta. És most egyszer csak nyugtalanság hatja át a németeket. … Folytatás

Hans Magnus Enzensberger – Emlékezés egy tumultusra

Az emlékezet egy szita. 1968 olyan évszám, amelybe befészkelte magát az imagináció. Reminiszcenciák, allegóriák, öncsalások, általánosítások és projekciók sora lépett annak helyébe, ami ebben a lélegzetvétel nélküli évben történt. A valóságos tapasztalatok el vannak temetve a médiumok, az „archívumi anyagok”, … Folytatás

Heinz Bude – „A szexualitás semmiféle szerepet sem játszott”

DIE ZEIT: Bude úr, 1968-at izzóan védelmezik és forrón támadják. De azt senki nem vitatja, hogy valami fontosat jelent. Vajon mit? Heinz Bude: 1968 volt az utolsó forró forradalom, és az első cool lázadás. A Rudi Dutschke köré szerveződött SDS-frakció … Folytatás

Weiss János – Az összeállítás elé

Nem adjuk át magunkat az illúziónak, hogy a mostani periódusban forradalmat tudnánk csinálni. […] Nálunk a munkások, az alkalmazottak, a diákok, a parasztok és az egyetemisták egysége lesz a döntő feltétele az összforradalomnak.1 A diákmozgalom csúcspontja 1968-ra, pontosabban 1968 májusára … Folytatás

Standeisky Éva – Kassák a Kádár-korban

„…mi született szegényemberek végül is vagy öngyilkosok leszünk, vagy börtönbe csuknak bennünket, vagy megtérünk Istenhez, akiben nem hiszünk, de akinek a kegyelmét nagyon igényelnénk.” (Kassák Lajos 1957. június 27-i levele Vas Istvánnak. Idézi Hegyi Béla: A kereső Kassák. Vigilia, 1977. … Folytatás

Serf András – Egy kényelmetlen napló

RÉSZLETEK NAGY LAJOS NAPLÓJÁBÓL (1941 ÉS 1953) Közreadja Serf András Ha van irodalomtörténeti adósság, akkor Nagy Lajos naplóinak feldolgozása és közzététele bizonyosan az, már ha adósságnak az számít, amit az irodalmi és olvasói köztudat annak tart vagy vél. Mert mégiscsak … Folytatás

Lengyel László – Hazabüszkeségről

Mikor volt utoljára büszke Magyarországra? Marianna Birnbaum: „Maga mikor volt utoljára büszke Magyarországra?” Esterházy Péter: „Utoljára a Zsozsó nevű lányomra voltam büszke.”1 „Az embernek az országához nem azért van heves viszonya, mert az a létezők legjobbika – mondja Esterházy Péter … Folytatás

Tomasz Kamusella – Ijesztő személyi kultusz Bulgáriában

2018 elejétől június végéig először fordult elő a történelemben, hogy bolgár elnöke volt az Európai Unió Tanácsának.1 A mandátum sikeres kitöltése után az elnöki rang az új, szabadságpárti (FPÖ) populista kormány vezette Ausztriára szállt. Bulgária végre egy – nemzeti nézőpontból … Folytatás

Spiró György – Csehov és Füst Milán, a komédiaírók

Csehov érett drámái – Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert – azokat ábrázolják, akik nem tudnak meglenni hit nélkül, és a hiányzó Istent valamilyen pótlékkal helyettesítik. Bármi legyen is, tárgy, eszme vagy másik ember, elvakultan és rendületlenül hisznek benne, nehogy … Folytatás

Almási Miklós – Dilettánsok gyilkost játszanak

Macbeth   Hátborzongató indítás: Macbeth ballag hazafelé, egyszer csak boszorkányok tűnnek elő és jósolnak Macbethnek – karriert, felemelkedést ígérnek. Igaz, kódoltan, de mégis. Ki hisz nekik? Hazaér, de mintha varázsütésre, érkezik a hír: a jóslatok fele máris bevált, Macbeth thán … Folytatás

William Shakespeare – Szeget szeggel, avagy Kettős mérce

II. felvonás, 2. jelenet                        Szoba a bíróságon, Angelo kormányzó irodája. Jön a Parancsnok és egy Szolga. Szolga         Most éppen tárgyal, de ha majd kijön, szólok neki. Parancsnok                                                Jó, kérném. Szolga el. Megtudom, hogy mi a szándéka. Talán megenyhül. … Folytatás