[*] Szövegszerűség és személyesség Esterházy Péter kapcsán   Barthes-tól az 1968-as A szerző halála az irodalomkritika történetének egyik sokat vitatott, de megkerülhetetlen szövege. Magyarul Babarczy Eszter fordításában, 1996-ban, jókora késéssel jelent meg1, s a hazai irodalomtudományra a posztmodern virágzása idején … Folytatás →

Ferencz Győző: Ma reggel eltűnt a világ[1] What’s in the brain that ink may character Which hath not figured to thee my true spirit? Shakespeare: 108. Szonett   […] az egész világból semmi sem marad, csak tükörszínjátéka agyadnak Szabó Lőrinc: … Folytatás →

Coimbrai anziksz (FOTOGRAFIA DE COIMBRA)   Coimbra város és vasárnap délutánonkénti reménykedés. A zakó zsebében felejtett notesz Coimbra. Coimbra antik tekercset ábrázoló fotográfiák, amit ott felejtettek egy fiókban. Mégis amikor beszélünk, Coimbra nagyon is van és futkos a szünetben. Van … Folytatás →

Tapintatos hangzás                       Izsó Zitának   A beszéd valósága kizárja a beszédtérhez tartozó személyt. A beszédtér szükségszerűen valóság, mint gyenge hangszalag és beszéd gyerekkora közti kötődés. A száj és a fogak egy megható ámítás személyisége. A beszéd, mint hajó himbálózása a … Folytatás →

2.rész   „Divatbemutató!” kiáltja nevetve, eltűnik a holmikkal a szobájában, sokáig nem jön elő, „mi lesz már?” kiáltok utána, „mindjárt, mindjárt”, kiált vissza izgatottan. Először a kockás szoknyában és az ingblúzban jön elő, mint ISKOLÁSLÁNY, a haja copfba fonva, a … Folytatás →

Jászi és Mannheim vitája 1936-ban   A harmincas évek elején Jászi Oszkár és Mannheim Károly váltott néhány udvarias levelet, tanácsot vagy segítséget kérve a másiktól – Jászi nagyobbik fia németországi taníttatása ügyében kereste meg a Frankfurtban élő szociológust; Mannheim 1933-ban, … Folytatás →

Felidézés és veszteség – a szomorúság és a hiány világperspektívája   Mikor meghal valaki, aki fontos volt számunkra, hiányát veszteségként éljük meg, melyet meggyászolunk. Elveszítettük világunkból azt a lényt, akihez érzelmi szálak fűztek. Nem találkozhatunk már vele, „nincs többé”, mondjuk, … Folytatás →

[*] Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka   (idealizált királyok)   Azt hiszem, nincs sok olyan költemény a magyar irodalom történetében, melynek tárgytörténeti vonatkozásait oly alaposan és mélyrehatóan feldolgozták volna, mint történt az Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című versének esetében. A 20. … Folytatás →

[*] Hogyan ír és hogyan él a magyar író? „…s még havi kétszáz sose telt. / Az ám, / Hazám!” „De énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem / s hozzám szegődik a gyalázat.” József Attila   Azt hiszem, beláthatatlan hatása … Folytatás →

Majd   Majd fosszíliák leszünk egy valamikori jövőben, majd ránk rakódnak az idő olajos rétegei, új fajok népesítik be a bolygót, mely valaha az otthonunk volt, és nem marad fenn rólunk semmi, ami az ismeretlen nyelven hallgató különös lényeket érdekelné, … Folytatás →

1.rész   Furcsa: még most is emlékszem rá, mit álmodtam aznap éjjel. Az álom egészen kellemesen indult: kiderült, hogy G., gimnazista kori reménytelen szerelmem, gyereket vár tőlem. Mindenki boldog, mindenki gratulál, anyám közli, hogy hozzánk költözik az első néhány hétre. … Folytatás →

A magyar filozófia történetírásának elmúlt negyedszázada   Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, dadogta annak idején a költő – s most így vagyunk ezzel mi magunk is. Úgy beszélünk a magyar filozófiatörténeti kutatások közelmúltbeli fejlődéséről és eredményeiről, hogy közben saját … Folytatás →

Az ötnézetű portréfotó zsánere   Történetünk, mint oly sok történet az utóbbi évszázad művészetében, Marcel Duchamp-mal kezdődik. Pontosabban: a történetet kezdhetjük ezúttal is Duchamp-mal, mint oly sokszor. Arról az ötnézetű portréfotóról van szó, mely mára az egyik legtöbbet reprodukált arcképének … Folytatás →

Persze nem várta reggel Seremetyevón a taxis, akit kiküldött érte a drága Éva, aki mindent megold, s a kisujjában van a helyi szervezési egyszeregy is. Mióta Ella eszmélt a pályán, Éva kezében futottak össze a szakmai-emberi szálak. Éva tudja, ki … Folytatás →

Mindig kényelmetlen   Unatkoztam, pedig egy tökéletes hetet képzeltem el magunknak, és hiába a reggel édes rutinja, nyitott kávézókban a szél, mintha csak a személyzet negyedik tagja volna, asztalokat bont, szalvétákat repít, és hiába az árnyéktalan, kavicsos partok, az elkalandozó, … Folytatás →

torzószótár   árcédula   úgy rémlik gyerekkoromban a boltokban nemigen volt még árcédula mennyit kérhet a mindig kopottas pult mögött szeme legtöbbször kisírva a maga elé rakott árukért néhány fáradt nénike vagy ha humortalan bajszos ember dörgött rád hogy a … Folytatás →

részlet Kevésbé volt gyanakvó, mint gondoltam volna, pedig sejtettem, hogy nem hiszi el, amit mondok. Valahol jogosan persze, mert vagy három dologban is hazudtam. Hogy hol, és kivel vagyok. Mit csináltam egész délután. Miközben beszéltünk, azon töprengtem, hogy szerintem már … Folytatás →

„Kislányom, mi a szándékod ezzel a felmosóvízzel?” A reggel első kérdése. Együtt nyaralunk. „Én már felmostam a szobámat.” „Felmosom én is! Csak legalább a kávét hadd igyam meg.”   Mindig azt mondták, rád hasonlítok. Önfegyelmedben, szertartásaidban, konok derűdben nem ismerek … Folytatás →

[*] Metaetikai töprengések Legnagyobb bűn a gyávaság. Lévi Máté és Jesua Ha-Nocri (?)   Tanulmányom voltaképpen két képhez kapcsolódik; és legalább ennyire két mondathoz is: egy méltán híres regény méltán híres mondatához meg egy fontos történész jótanácsához; leginkább pedig e … Folytatás →

[*]   Székfoglaló előadásom középpontjában a hely és az ember, és hozzátenném: az idő áll, ám mindenekfölött mégis a nyelv. Az a nyelv, amely képes, bár leginkább azt kívánom megmutatni, mennyire nem képes, mennyire akadályoztatva van, hogy megbirkózzon a megnevezéssel. … Folytatás →