Horváth Csaba: A szerző koncepciója

[*] Szövegszerűség és személyesség Esterházy Péter kapcsán   Barthes-tól az 1968-as A szerző halála az irodalomkritika történetének egyik sokat vitatott, de megkerülhetetlen szövege. Magyarul Babarczy Eszter fordításában, 1996-ban, jókora késéssel jelent meg1, s a hazai irodalomtudományra a posztmodern virágzása idején … Folytatás

José Luís Peixoto: Városfotók

Coimbrai anziksz (FOTOGRAFIA DE COIMBRA)   Coimbra város és vasárnap délutánonkénti reménykedés. A zakó zsebében felejtett notesz Coimbra. Coimbra antik tekercset ábrázoló fotográfiák, amit ott felejtettek egy fiókban. Mégis amikor beszélünk, Coimbra nagyon is van és futkos a szünetben. Van … Folytatás

Ayhan Gökhan: Versek

Tapintatos hangzás                       Izsó Zitának   A beszéd valósága kizárja a beszédtérhez tartozó személyt. A beszédtér szükségszerűen valóság, mint gyenge hangszalag és beszéd gyerekkora közti kötődés. A száj és a fogak egy megható ámítás személyisége. A beszéd, mint hajó himbálózása a … Folytatás

Rakovszky Zsuzsa: A sorsjegy (2. rész)

2.rész   „Divatbemutató!” kiáltja nevetve, eltűnik a holmikkal a szobájában, sokáig nem jön elő, „mi lesz már?” kiáltok utána, „mindjárt, mindjárt”, kiált vissza izgatottan. Először a kockás szoknyában és az ingblúzban jön elő, mint ISKOLÁSLÁNY, a haja copfba fonva, a … Folytatás

Takáts József: Találkozás egy fiatalemberrel

Jászi és Mannheim vitája 1936-ban   A harmincas évek elején Jászi Oszkár és Mannheim Károly váltott néhány udvarias levelet, tanácsot vagy segítséget kérve a másiktól – Jászi nagyobbik fia németországi taníttatása ügyében kereste meg a Frankfurtban élő szociológust; Mannheim 1933-ban, … Folytatás

Schreiner Dénes: Gyásztöredékek

Felidézés és veszteség – a szomorúság és a hiány világperspektívája   Mikor meghal valaki, aki fontos volt számunkra, hiányát veszteségként éljük meg, melyet meggyászolunk. Elveszítettük világunkból azt a lényt, akihez érzelmi szálak fűztek. Nem találkozhatunk már vele, „nincs többé”, mondjuk, … Folytatás

Vaderna Gábor: Mátyás király szerelmes

[*] Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka   (idealizált királyok)   Azt hiszem, nincs sok olyan költemény a magyar irodalom történetében, melynek tárgytörténeti vonatkozásait oly alaposan és mélyrehatóan feldolgozták volna, mint történt az Vörösmarty Mihály Szép Ilonka című versének esetében. A 20. … Folytatás

Nyirán Ferenc: Versek

Majd   Majd fosszíliák leszünk egy valamikori jövőben, majd ránk rakódnak az idő olajos rétegei, új fajok népesítik be a bolygót, mely valaha az otthonunk volt, és nem marad fenn rólunk semmi, ami az ismeretlen nyelven hallgató különös lényeket érdekelné, … Folytatás

Rakovszky Zsuzsa: A sorsjegy (1. rész)

1.rész   Furcsa: még most is emlékszem rá, mit álmodtam aznap éjjel. Az álom egészen kellemesen indult: kiderült, hogy G., gimnazista kori reménytelen szerelmem, gyereket vár tőlem. Mindenki boldog, mindenki gratulál, anyám közli, hogy hozzánk költözik az első néhány hétre. … Folytatás

Perecz László: Diszciplínatörténet, alulnézetből

A magyar filozófia történetírásának elmúlt negyedszázada   Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom, dadogta annak idején a költő – s most így vagyunk ezzel mi magunk is. Úgy beszélünk a magyar filozófiatörténeti kutatások közelmúltbeli fejlődéséről és eredményeiről, hogy közben saját … Folytatás

Beck András: Kuriozitás és művészet randevúja a kioszkban

Az ötnézetű portréfotó zsánere   Történetünk, mint oly sok történet az utóbbi évszázad művészetében, Marcel Duchamp-mal kezdődik. Pontosabban: a történetet kezdhetjük ezúttal is Duchamp-mal, mint oly sokszor. Arról az ötnézetű portréfotóról van szó, mely mára az egyik legtöbbet reprodukált arcképének … Folytatás

Halmi Tibor: Versek

Mindig kényelmetlen   Unatkoztam, pedig egy tökéletes hetet képzeltem el magunknak, és hiába a reggel édes rutinja, nyitott kávézókban a szél, mintha csak a személyzet negyedik tagja volna, asztalokat bont, szalvétákat repít, és hiába az árnyéktalan, kavicsos partok, az elkalandozó, … Folytatás

Aczél Géza: (szino)líra

torzószótár   árcédula   úgy rémlik gyerekkoromban a boltokban nemigen volt még árcédula mennyit kérhet a mindig kopottas pult mögött szeme legtöbbször kisírva a maga elé rakott árukért néhány fáradt nénike vagy ha humortalan bajszos ember dörgött rád hogy a … Folytatás

Mesterházi Mónika: Magda

„Kislányom, mi a szándékod ezzel a felmosóvízzel?” A reggel első kérdése. Együtt nyaralunk. „Én már felmostam a szobámat.” „Felmosom én is! Csak legalább a kávét hadd igyam meg.”   Mindig azt mondták, rád hasonlítok. Önfegyelmedben, szertartásaidban, konok derűdben nem ismerek … Folytatás

Czeglédi András: „Ne engedelmeskedj előre!”

[*] Metaetikai töprengések Legnagyobb bűn a gyávaság. Lévi Máté és Jesua Ha-Nocri (?)   Tanulmányom voltaképpen két képhez kapcsolódik; és legalább ennyire két mondathoz is: egy méltán híres regény méltán híres mondatához meg egy fontos történész jótanácsához; leginkább pedig e … Folytatás

Tompa Andrea: Regénykeresés: a hely és az ember

[*]   Székfoglaló előadásom középpontjában a hely és az ember, és hozzátenném: az idő áll, ám mindenekfölött mégis a nyelv. Az a nyelv, amely képes, bár leginkább azt kívánom megmutatni, mennyire nem képes, mennyire akadályoztatva van, hogy megbirkózzon a megnevezéssel. … Folytatás