Kóser és tréfli. Éhség és sóvárgás. Revízió és csalódás. Holokauszt és újrakezdés. Nagyjából ezek a fogalompárok motoszkáltak bennem, amikor 2015 végén a fejembe vettem, hogy írok egy erdélyi zsidó receptes könyvet. Ez az elhatározás minden bizonnyal egy hosszabb folyamat eredménye … Folytatás →
Az alábbiakban egy kedves távolabbi rokon visszaemlékezései olvashatóak. Nem az eseményekkel egy időben rögzített naplóról van szó, s nem is egy nagyobb, átfogó memoár önkényesen kiválasztott részletéről. Nem szaktörténész munkája, és folyamatosan átszínezik, folyamatosan érvényesülnek benne a személyes tudás és … Folytatás →
EGY FEJEZET EGY MEGÍRATLAN ÖNÉLETRAJZBÓL Laci nagybátyám, anyám három évvel fiatalabb öccse, csodával határos módon végezte el az orvosi egyetemet, és még csodálatosabb módon jutott haza Magyarországra a német–orosz háború első évében. Az anyai nagyszüleim az akkor Oroszországhoz tartozó mai … Folytatás →
SZELLEMI UTAZÁSOM AZ ELTITKOLT LENGYEL MÚLTBA Az önéletrajz igazán nagy hagyományú műfaj, mégis eléggé nehezemre esik az általam bejárt szellemi útról szólni. Úgy gondolom, az ember végezze el becsületesen a munkáját, s hagyja a műveit magukért beszélni. Csak hát közölték … Folytatás →
ESSZÉ BARÁTSÁGRÓL ÉS MŰHELYRŐL „Amióta meghalt, nem tudok mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy én nem tudom hány évtizede dolgozom egy szövegen, s ezt ő nem fogja tudni elolvasni. Már haldoklott. Tulajdonképpen a jó ízlést, a neveltetésemet kellett volna félretennem, … Folytatás →
Ady Endrét 1919. január 29-én temették. Mindössze két nappal korábban halt meg, egy szomorú, januári hétfőn, senkit sem meglepve, mégis váratlanul. Hiszen a barátok akkor is bíztak a csodában, reménykedtek, hogy valahogy mégis felépül a nagybeteg, akinek nem volt elég … Folytatás →
Bevégzett aranykor. Utóvéd. Fölgerjedt álmom elinalt. Lelakatolt vitorla dekkol, Ernyő lett a szókép-vihar. Az űrben messze hirdetés: „ART FITNESS! Ne kávézz hiába!” Tompán zenél, tropán zenél Holt helyem kihúnyt láza. * Balladafegyver: tíz akkordos izgalom, Őrült, avítt beszéd, félni való … Folytatás →
A TILOS VERSELMÉNYEKBŐL… (a három júlia) JÚLIA (Sz.) Sötét az ég oda sötét e kis szoba ide Melybe mint fénysúgár Nem toppan Júlia Lelkem idézgeti mint rossz rima Teste hajlásit mozdulat rugóit lénye egészbe gyűlt illúziójit unásig forszírozva akár ha … Folytatás →
Megsárgult, a széleken égésnyomokkal teli kéziratlapok másolatával keresett fel néhány nappal ezelőtt a nagyszalontai Csonkatoronyban működő Arany János Emlékmúzeum tárgyainak egykori gondozója. Mint elmondta, harminc éve, 1985–88 között a múzeum alkalmazottjaként dolgozott, és minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a múlt … Folytatás →
– EGY PATYOLAT TÖRTÉNET – Fél órát kapunk, annyit bír, az igazán nem sok. Oh, irgalom atyja ne hagyj el. Csukódik mögöttem az ajtó, már indítanám is a felvételt, pörögjön a szalag, hogy is volt az a dolog a sorsjegyekkel, … Folytatás →
VV Ági a forró zuhany alatt addig dörzsölte körömkefével a combját és az ölét, míg a hófehér hús kivörösödött, néhol, tűhegynyi pontokon a vér is kiserkent belőle. Nagyot sóhajtott, és közben szégyenlősen fordított hátat a zuhanykabin tetejéről figyelő vízálló kamerának. … Folytatás →
„A holtak álmai felett Szépen virúl a kegyelet E nyúgalom-hazában; Hűs a berek és zöld a hant: A hála műve megfogant, S tovább tenyész magában.” (Arany János) a temetőben sétálnak halottak napja van figyelem őket a bokorból elképzelem hogy mi … Folytatás →
ÉN MAGAM CSAK A HIBA vagyok. Bennem mindent az isten alkot. Ami tökéletes volt, elrontottam, ha meghalok, tudják majd, ki is voltam. A SZÍVNEK HATÁRAI nincsenek. Csak a gondolkodásnak. Intsenek bár másra régi mesterek, ne higgy nekik. Lépd át saját … Folytatás →
„Megkönyezetlen senki se hagyja, Kedves urára szánva tekint.” (Arany János: Tetemre hívás) A fagytól még sötétebbnek tűnnek az erdők a falu körül, úgy állnak a fekete fák a decemberi hajnalban, mintha az ő jelenlétük nélkül nem kezdődhetne el az ölés. … Folytatás →
Az emberélet útjának felén Túl is van káosz, célszerű nyitottan Eltévelyedni, útvesztők terén Nem vagyok túl jó, odáig jutottam, Mint ezerkilencszáznyolcvan nyarán: Táskám a vonatablakon kidobtam. Nem láttunk túl a laktanya falán, Bár átjárásunk volt, a lázadásunk Hamar elült, nem … Folytatás →
Az életem Bábel-hártya, Csöppnyi lecsalt halott kártya. Csalok bizony – Tejföllel ha rumot iszom. Rágtam rossz, kevés fogat ott, Véres tengert, szivarmagot. Lent a lelkem, Noha már segítettem. Nem pörögtem megőrülve, Hátrálok, ha szivar törve. Utálok a Szomszédba’ tanulni. Ha … Folytatás →
Az életet már megjártam, Többnyire csak jól megjártam, Jól meg, bizon’… Magányban magam leiszom. Adtak címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem; S mire jutok? Rajtam Szent István-rend szutyok. Félreálltam, letöröltem. Margit-szigeten, a csöndben, Őszikéim Boronganak … Folytatás →
A temetőgondnok jelentette az esetet. Balogh feszülten hallgatta, nem ismerték egymást személyesen, esetleg látásból. Elképzelte, milyen ember lehet, és próbálta kivenni a szavaiból, hogy a története csak egy vicc, vagy ügy lesz belőle. – Egy hónapja a kutyám fedezte föl, … Folytatás →
Itt a nagy hidegtől kopár s zord a vidék; Kortyolja a szegény üres szódavizét – Kortyolja ugyan, ha megvan még hajléka, S nem az emberárnak sodródó tajtéka. Mert mind több van, akik végképpen lecsúsztak, Ki így járt, reménytől bizton elbúcsúzhat … Folytatás →
Kelt: 1846. november 1. (A Kisfaludy-társaság vígeposz-pályázatának leadási határideje után egy nappal) Drága jó Erzsébet, kedves Keresztanyám! Most is versben írok, ne haragudj reám! De talán megérted, s haragodon fordit: tegnap éjfél után fejeztem be Toldit. Határidőprésben, őrült lobban-sebben írtam … Folytatás →