Korpa Tamás: Ítélet

Egy ember álma November 23-án Mándy Iván 99 éves és 11 hónapos lett. Megünnepeltük. Megkértük fiatal szerzőinket, írjanak a Fortepan Gyűjteményén található Mándy-fotók kapcsán verset vagy prózát, s olvassák fel estünkön. Az itt következő alkotások születtek. © Fortepan, Hunyady József, … Folytatás

Almási Miklós: A problématudat

A gondolkozás centrumában a problémamegoldó aktusok állnak: innen robban be tudatunkba az új ötlet, ebben az aktussorban érvényesítjük kreativitásunkat, de ez irányítja objektivációs tevékenységünket, a munkát is. Nemcsak a szellem folyamatait szövi át, gyakorlati tevékenységünket is ez a szervezi. A … Folytatás

Roland Barthes: Poujade és az értelmiség

[*] Michel Winock két dimenziót, két (hol szétváló, hol újra egymásba fonódó) irányzatot vagy áramlatot különböztet meg a francia „populizmuson” belül: a tiltakozó (protestataire) populizmust meg az identitás-centrikus (identi­taire) populizmust1. 1954 végén a IV. Köztársaság politikai égboltján üstökösként megjelenő, majd … Folytatás

Balogh Gergő: Betegségretorikák az 1930-as évek magyar költészetében

Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ és Karinthy Frigyes Az 1930-as évek magyar költészetében a testi betegség színre vitelét tekintve legalább három, egymástól jól elkülöníthető szövegalkotási eljárás figyelhető meg. Ezek nemcsak abban térnek el egymástól, hogy tematikus szinten a betegség más és … Folytatás

Reichert Gábor: „Szétnézett a Hadikban, de nem látott senkit”

Karinthy Frigyes életmûvének de- és rekanonizációja a Rákosi-korszakban Köztudott, hogy az 1948–49-es kommunista hatalomátvételt követően a művészeti – azon belül pedig talán legnagyobb hangsúllyal az irodalmi – mező teljes átrendezését is napirendre tűzte az MDP pártvezetése. Az átalakítás minden részletre … Folytatás

Angyalosi Gergely: A „Haza” megszólítása

Karinthy Frigyes: Hazám és „Hazám” Karinthynak ez a kis publicisztikai remeklése először a Nyugat 1915. május elsejei számában jelent meg, majd pedig belekerült az 1918-as Krisztus vagy Barabbás kötetbe is. Ha poétikai-retorikai szempontból elemezzük, látszólag semmiféle meglepetést nem okoz. Karinthytól … Folytatás

Laurent Maindon: Találkozó Bukovinában

Tájak vonultak el előtte, a januári hóeséstől elnehezült erdők váltakoztak csonttá fagyott komlóföldekkel, a hideg mindent kővé dermesztett, mintha minden egyfajta ideiglenes eksztázisban merevedett volna meg. Michel ügyetlen szándékokat, a lélek titkos rejtekeinek védekezését fedezte fel bennük, egyszóval emberi vonásokat … Folytatás

Sokacz Anita: Versek

Visznek névtelen rendszerek   Ha messzire mész, nem hallom a zenét. Pedig a hangod, a hangod, hunyt szemű kutyát, kivezet a világra. Harmóniát nem török, kenyértestet, pillanatot. Osztunk nedveinkből szőtt szobát. Hidegkezű égtől áldást nem várok, ostyákra köpök. De a … Folytatás

Spiró György: Törvényjavaslatok

Törvényjavaslat a levegõhasználati díj bevezetésérõl   Az emberiség, kedves képviselőtársaim, a Jóistentől ajándékba kapta a földet, a vizet, a levegőt és minden egyebet, és amíg Ádám, Éva sugalmazására, nem evett az almából, rendben is ment minden. Mára azonban a földek, … Folytatás

Schreiner Dénes: Ott fogsz majd sírni

[*] Rejtõzés   „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” – szól Szenes Andor dalszövege, és valóban, a síró ember jobbára különvonul, ha tud, elrejti magát, hogy ne mutatkozzon gyengének, érzelmesnek. Vagy éppen elfordul, saját testével, mozdulataival alakít ki … Folytatás

Hans Magnus Enzensberger: Példaképekről

„Dr. Meinecke úr példakép-érté­kűen felelt meg a vizsgán”; „Gyászoljuk Friedrich von Pfannkuchen úrnak, a Szövetségi Érdemkereszt birtokosának elvesztését, aki cégünk igazgatótanácsának tagjaként előrelátásával, fáradságot nem ismerő feladatválla­lásával és alkotóerejével teljes személyi állományunk számára példakép volt” – ez egészen úgy hangzik, … Folytatás

Hans Magnus Enzensberger: Rombolás

magyarázatkísérlet Mi, emberek jószerével mindannyian vandálok vagyunk. Méltánytalan a rombolásnak a homo sapiensben mélyen benne gyökerező ösztönéért és öröméért egy germán néptörzset tenni felelőssé, amelyről vajmi keveset tudunk, s amely inkább a mondák, mintsem a valóság birodalmába tartozik. Lerombolni egy … Folytatás

Rüdiger Safranski: A Szabadság és a Rossz

[*] A Rossz, amin itt gyilkos erőszakot, kegyetlenséget, álnokságot vagy a pusztítás örömét értjük, hozzátartozik az emberi normalitáshoz, sajnos. Nem is valamiféle betegség, amely ellen valaminő terápia hatásos lehetne – hacsak nem teljesen általános értelemben használjuk a „terápia” kifejezést: valamennyi … Folytatás

Tadeusz Róz˙ewicz: Gödörbe…

[*] (Do piachu) PROLÓGUS                               Petróleumlámpa világítja be a dohányfüstben úszó helyiséget. Tágas szoba, félig-meddig szalon, félig-meddig ebédlő; az asztal mellett karosszékek és fotelek, az ablaknál zongora, egy üveges könyvszekrény. A falon a Częstochowai Szűz Mária képe, s mellette … Folytatás

Dávidházi Péter: Bojtár Endre kézjegye az összehasonlító irodalomtudományon

A végleges rajzolat öntörvényûsége   „Hol bokáig, hol már nyakig Kelet-Európába vagyunk ragadva, miközben vigyázó szemünket Nyugatra vetjük.” Bojtár Endre, 19881   Írók vagy irodalomtudósok halálakor számomra a temetéshez mindig tartozik egy kis utószertartás. Hazatérve vagy legkésőbb néhány napon belül … Folytatás

Dohy Anna: Tánc – templom – testiség

I.rész A dél-indiai papnõk és a prostitúció   Indiában, a chola és pallava dinasztiák uralkodásának idején virágzott egy különös női kultúra, melynek kedvéért hercegnők és királylányok hagyták ott a palotáikat. a nők e zárt, de kasztoktól független csoportját uralkodók patronálták, … Folytatás

Schreiner Dénes: Mosolyalbum

(Egy tünemény leírása) Túl minden módozatán, ahogy konkrétan megjelenik, okán, ami kiváltja, típusán, mely megfigyelhető az arcon, dinamikáján, amint az időben végbemegy, a mosoly olyan jelenségnek mutatkozik, melyben az emberi létezés önmagához jut el. Noha ez az eljutás uralhatatlannak és … Folytatás

Leo Perutz: A kutyák beszélgetése

Az 1609. esztendő egy téli sabbat-napján poroszlók toppantak be a zsidó Berl Landfahrernek a prágai zsidóvárosi Ufergäßlein egyik házában levő szobájába, és bekísérték őt az óvárosi fogdába, amelyet a zsidók az egyiptomi tömlöcvárak emlékére „Pithon”-ként vagy „Ramszesz”-ként emlegettek. Az ítélet … Folytatás

Tábor Ádám versei

Oldalsó redőny   Itt a tavasz. Felhúzom az álmomra nyíló oldalsó redőnyt. Budai lakás felé utazom, ahol egy régebbi álmomban laktam. Kiskertes, dimbes, de városias negyed; oldalt volt a kapu, az első emeleti egy vagy két szobában éltem. Tavasz lehetett. … Folytatás