Magunkról

Az 1989-ben alapított, és huszonhat évfolyamot kiadott 2000 „Irodalmi és társadalmi havi lap” független értelmiségiek (név szerint: Barabás András, Bojtár Endre, Herner János, Horváth Iván, Lengyel László, Margócsy István, Szilágyi Ákos, Török András) kezdeményezése nyomán a rendszerváltás folyóirataként indult 1989-ben (1988-ban lapengedélyezési kérelmünket még elutasították), és éveken át a legnagyobb példányszámban fogyó értelmiségi folyóirat volt. Akkor a 2000 sok mindenben számított elsőnek az indulók között: egyebek mellett abban, hogy − hála a lapot „gründoló” Herner Jánosnak és a lap alapításánál bábáskodó Erényi Ágnesnek és Szauer Péternek – akik révén a HVG Rt 2002-ig a lap kiadója és támogatója lett −, a 2000 legelső számától kezdve nem kézirat formájában, hanem floppyn került a nyomdába. Új volt a lap szerkesztési metódusa is: a „fejetlenség”, hogy nem emeltünk magunk fölé főszerkesztőt, és minden szerkesztőnek vétójoga volt a többségi véleménnyel szemben –amiből aztán gyakran tényleges fejetlenség származott a szerkesztői munkában. Hasonlóképpen újdonságnak számított a lapszerkesztés visszaköltöztetése a kávéházba. A 2000 a megalapításától a New York kávéházban ütötte fel tanyáját (az első tablókép is itt készült a szerkesztőkről), és minden csütörtök délután 14–16 óra között szerkesztőségi fogadóórát, illetve nyitott szerkesztőségi ülést tartott a kávéház karzatán, pontosan ott, ahol Osvát Ernő és a Nyugat emléktáblája látható még ma is.

Indulásakor a folyóirat legközvetlenebb szellemi hagyományának a József Attila és Fejtő Ferenc által szerkesztett Szép Szó-t tekintette. A folyóirathoz illő címet keresve még az is felmerült, hogy vegyük fel a Szép Szó címét (Párizsból, Fejtő Ferenctől meg is érkezett ehhez az engedély), de végül, belátván, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóiratba lépni, pártfogónk és barátunk, Mészöly Miklós javaslatát fogadtuk el, és az akkor kissé futurisztikusan csengő 2000 nevet választottuk.

A rendszerváltás nem csupán a lap tematikai gazdagságában, hanem külső megjelenésében és műfajiságában is kifejeződött. A 2000 megújította a magyar irodalmi folyóirat hagyományos műfaját: a kortárs magyar szépirodalmat nem izoláltan fogta fel, hanem a szellemi és művészeti kultúra – magyar és világkultúra – teljes összefüggésrendszerében, és a szépirodalmi szövegeket a szellemtudományok legkülönfélébb területein született írásokra vonatkoztatta.

2000 a magyar irodalmat és szellemi kultúrát kezdettől fogva határok nélkül fogta fel. A közéletben túltengő Nyugatra figyelést és Nyugathoz igazodást a 2000-ben erőteljes közép- és közép-kelet-európai érdeklődés egyensúlyozta ki. A határokon átjárás nemcsak az államhatárokon történő természetes szellemi közlekedést jelentette a lap számára, hanem az ízléshatárokon, műfaji, ágazati, irányzati, világnézeti, sőt, civilizációs határokon, kulturális szekértáborokon, generációs határokon, továbbá a klasszikus és modern, a modern és posztmodern, a konzervatív és avantgárd szellemiség határain való szabad átjárást is, mindenféle megmerevedett kulturális antagonizmus dialógussá oldásának igyekezetével. A 2000 az elmúlt negyedszáz évben a független és nyitott gondolkodás elismert fóruma lett, végső soron egyfajta globális kulturálisarabeszk: a globalizálódó világ szellemi körképe − Magyarországról nézve.

A határokat nem tisztelő szellemiség segített megújítani az irodalmi folyóirat hagyományos műfaját, az irodalomkritikát is: a 2000 egy ideig legnépszerűbb rovata a Margináliák. Ebben a szövegműfajban a közösen kiválasztott mű kritikusaként fellépő szerkesztő (leggyakrabban Margócsy István) bírálatának elkerülhetetlen monologizmusát a szerkesztők lapszéli jegyzetei, marginális glosszái „nyitják föl”, ellenvetéseikkel, kérdéseikkel, megjegyzéseikkel egyfajta agórává tágítva a kritikai beszédmód terét.

Aki a 2000 huszonnégy évfolyamának repertóriumát áttekinti, olyan képet nyerhet a kortárs világkultúra folyamataiban elhelyezett magyar irodalomról és általában a magyar szellemi kultúráról, amelynek gazdagságával és dialogikus sokféleségével nem sok kortárs magyar folyóiraté vetekedhet. A teljes szerzői névsor ismertetése fölösleges és hivalkodó lenne, érzékeltetésül azonban hadd emeljünk ki néhány nevet eddigi évfolyamainkból: Mándy Iván, Ottlik Géza, Esterházy Péter, Nádas Péter, Tandori Dezső, Petri György, Gergely Ágnes, Orbán Ottó, Bertók László, Rakovszky Zsuzsa, Oravecz Imre, Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Márton László, Marno János, Tandori Dezső, Térey János, Tóth Krisztina, Zalán Tibor, Marsall László, Porogi András, Szörényi László.

2000-t szerkesztői (az alapító régiek és a maradó vagy később távozó újabbak: Kovács János Mátyás, Czeglédi András, Trencsényi Balázs, Szüts Miklós) kizárólag a magyar szellemi kultúra hazai és európai közvetítésében játszott sajátos és sok tekintetben egyedülálló szerepe miatt gondolták fenntartandó értéknek. Szerénytelenül hangzik, mégis azt kell mondanunk, hogy a 2000-ből mint általános elismertséget szerzett kulturális vállalkozásból szerkesztői nem annyira „kivettek” maguknak kulturális tőkét, mint inkább beletették a sajátjukat: ki-ki a maga szakterületén, saját teljesítményekkel kivívott presztízsével, tudásával, szakmai kapcsolataival járult hozzá a lap kulturális szerepének betöltéséhez. A szerkesztők által kutatóként, tudósként, művészként képviselt, illetve művelt szakmai területek, egyetemek és intézetek, a Berlintől, Bécstől, Londontól Pozsonyon, Bukaresten, Szófián, Vilniuszon át Moszkváig és Szentpétervárig ívelő kollégiális kapcsolatok képezték azt a nemzetközi szellemi infrastruktúrát, amely lehetővé tette, hogy a 2000 az európai magyar kulturális élet élő műhelye, az európai kulturális értékek, a demokratikus politikai vitakultúra közvetítője lehetett: gondolkodásmódok, szerzők, eszmék, iskolák és esztétikai irányzatok szellemi találkozási helye és nyitott párbeszédeegymással.

26. évünk után a Nemzeti Kulturális Alap megvonta támogatását, már csak egy duplaszámmal tudtunk kijönni. Eddigi évfolyamaink olvashatók interneten, s ha módunk lesz rá, megpróbálkozunk az E-2000 elindításával. Akár hiú remény ez, akár valósággá érik, köszöntünk kedvesOlvasó – olvasd korábbi (többnyire időtálló) cikkeinket papíron, könyvtárban, illetve barátok kölcsönpéldányait elkérve, vagy inkább böngészd a honlapunkat.

Várunk vissza!